Forró Ágnes munkáiból nyílt kiállítás az Apáczai Galériában
A megnyitó kezdetén Vörös Alpár István Vita örömét fejezte ki, hogy Forró Ágnes egyéni tárlattal jelentkezik az Apáczai Galériában, hiszen – mint mondta – számtalanszor voltak már kiállítva munkái az épületben rendezett csoportos tárlatokon, de első alkalommal történik meg, hogy kizárólag az ő alkotásai töltik be a termet. Az iskolaigazgató kiemelte: külön öröm, hogy a megnyitóünnepségen olyan személyek lépnek, illetve szólalnak fel, akik nagyon sok szállal kötődnek az iskolához.
Tárlatértékelőjében Kis-Pállukács Hajnal muzeológus úgy fogalmazott: Forró Ágnes kiállításának részeként az elmúlt két évtized pasztellmunkáiból néhány, pontosan 22 plusz 1 darab került a galéria falaira. Ezt követően a képzőművész fontosabb életrajzi adatait ismertette: Forró Ágnes kolozsvári képzőművész, keramikus, illusztrátor 1956-ban született. 1986-ban végzett a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet kerámia szakán, tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének és a Barabás Miklós Céhnek, a Napsugár, Szivárvány, illetve számos könyv illusztrátora. Négy évtizedes pályafutása során számos csoportos kiállításon vett részt és egyéni kiállításokat rendezett az ország határain belül, illetve külföldön is, emellett az elmúlt két évtizedben számos alkotótáborban is megfordult – hangzott el a megnyitón.
„A kiállítás címére fordítva a hangsúlyt, megragadta a figyelmemet a 22-es szám – mert az ember lányának agya már csak ilyen, összefüggéseket keres ott is, ahol nem kéne – rögtön a Catch-22, azaz Heller A 22-es csapdája című regénye jutott eszembe. Nem számítottam ezt említeni, viszont amikor tegnap Ági is feldobta a témát, úgy gondoltam, ha már a művész is mondja, ám, legyen, engedek az indíttatásnak. Mi az, ami talán konvergenciapontot képviselhet? A 22-es csapdája igen abszurd, zéró összegű, ha úgy tetszik, lose-lose típusú, mindkét fél részére vesztést jelentő helyzetkavalkád” – fogalmazott a muzeológus, hozzátéve: a kiállítás ugyan nem pontosan úgy állt össze, ahogy azt a képzőművész eredetileg elképzelte, de ennek minden bizonnyal így kellett történnie, és a pasztellek világa az, amire a mostani valóságban a publikumnak szüksége lehet.
Forró Ágnes képzőművész, háttérben pedig néhány kiállított alkotása
„A sors törvényszerűsége és kikerülhetetlensége, az abszurd fellelhető a művésznő munkáinak álomvilágában. Bár álomvilág, de a valóságból merít. A valóságot pedig gyakran, ha nem is a figurák, a helyzetek abszurddá alakítják. A plusz 1 jelzi, hogy kimozdulhatunk a csapdából. Van folytatás, fejlődés. A munkáiban gyakran megjelenő, kedvelt ablakok szimbólumként határolják el a mese világát a valóstól, így – bár a realitásból merít – a munkáin keresztül kilépünk ebből, a valós világot pedig szemlélőkként foghatjuk fel, szerves részévé válhatunk mi is a pasztellmunkák álomvilágának” – folytatta Kis-Pállukács Hajnal, kiemelve: ezek a képek nemcsak a kilépést vagy az elhatárolódást segítik elő, a valós világ kavalkádjában ugyanis szükségünk van biztos pontra. „Igazából szükségünk van megtalálni magunkban azt az ősbiztonságot, amely segít helytállni a megpróbáltatások idején. Én ezt az ősbiztonságot vélem meglelni Ági munkáiban. Munkái által a művésznő kiemel a mindennapokból, átemel a terheken, gondokon, felnőttekre jellemző zsörtölődésen és transzponálni képes a nyugodt, gyermeki bizalommal teli, játszi állapotba, hangulatba, amelyben újra fellelhető az ősbiztonság érzete, illetve az, amit felnövésünk lépcsőfokain legtöbben – Hamupipőke mintájára – ottfelejtettünk, a gyermekek és gyermeki énünk viszont adottként, tényként számol vele. Nem csoda, hogy művészi mivolta kiteljesedéseként Forró Ágnes művészetterapeuta: páciensei mellett mi is meríthetünk a munkáin keresztül a művészet gyógyító erejéből” – fogalmazott a muzeológus.
Kis-Pállukács Hajnal szerint Forró Ágnes munkái révén mesevilágot hoz létre, amelyben megszemélyesít, cselekvésre ébreszt mindennapi elemeket, más élethelyzetbe helyezi őket. „Organikusan, egymásból születnek, alakulnak a kép különböző elemei – ahányszor ránézünk, annyiszor láthatunk rajta valami újat. Mindezt a színvilága segítségével alakítja a művésznő. Álom-, illúzió-, délibábszerű mivoltot teremt. Mindemellett munkái életteliek. Élet van minden munkájában, nincsen statikus, egyszerű tárgyi képe, még a mellettem lévő falon lógó cipők képe sem az” – emelte ki.
Oláh Mátyás és Oláh Boglárka előadóművészek
A muzeológus hozzátette, bár sokak szerint Forró Ágnes stílusa szürreális, a képzőművész inkább az expresszionizmust érzi közelebbinek. „Említettem a művésznőnek, hogy Picassóhoz hasonlóan kék korszakra vallanak munkái, mire pontosított, hogy ő biza még benne van ebben a korszakban, ki sem jött belőle. Szerencsére érzelemvilága nem ugyanaz, mint Picassónak volt akkoriban, csak a szín egyezik. Kíváncsian várjuk tehát a következő munkákat, akár ugyanezen kék, akár a következő – miért is ne – rózsaszín korszakból” – zárta tárlatértékelőjét Kis-Pállukács Hajnal.
A huszonkettő plusz egyhez kapcsolódva a folytatásban Forró Ágnes elmondta: van egy munkája, az a bizonyos plusz 1, amely korábban még nem volt kiállítva, most viszont felkerült az Apáczai Galéria falára – találóan Sosem volt kiállítva címmel. „A huszonkettőt valóban visszavezethetjük a 22-es csapdájára, és lehet, hogy én is ilyen csapdába kerültem, ugyanis az elmúlt huszonkét évből válogatott munkák egyben ennek az időszaknak, az elmúlt két évtized történéseinek egymásra csúszásai és folytatásai is. Remélem, hogy innen következik a spirálszerű folytatás, amely előrevisz, mozgás, amely nem függőleges, hanem vízszintes irányú. Talán fejlődöm annyira, hogy ebben a spirálban részt vehessek, a munkáimmal pedig netán eljuthatok a kékből egy más színvilágba” – fogalmazott tárlatával kapcsolatban a képzőművész.
Rekita Rozália színművész
Forró Ágnes a folytatásban a fellépők közbenjárását megköszönve a zene és a képzőművészet különös és szoros kapcsolatáról beszélt. Elmondta: képeihez mindig igyekszik találó hangokat, hangzásokat találni, a cselló pedig, valamint annak hangja és rezgése mindig fontos volt számára, a hangszer alkotásain is gyakran visszaköszön.
Rekita Rozália színművész az eseményen Egyed Emese három, Forró Ágnes alkotásai által ihletett versét olvasta fel, Oláh Boglárka zongoraművész és Oláh Mátyás csellóművész pedig Sigismund Toduţă egyik szonátájának előadásával alapozta meg a megnyitó hangulatát.
Forró Ágnes Időfutár nyomában 22 + 1 című egyéni tárlata június 7-ig, hétköznapokon 15 és 18, szombatonként pedig 10 és 18 óra között látogatható az Apáczai Galériában (Király/I. C. Brătianu utca 26. szám).
Fotók: Szabó Sámuel. A kiállításmegnyitóról készült fotóriport ide kattintva tekinthető meg.
