F. Á.
„Benk András nem is adhatott volna találóbb címet a kiállításnak. Térképtár. Ezzel új szóval gazdagodott nyelvünk: tér plusz kép, főnév főnévvel vagy ige főnévvel: térkép? Kép plusz tár: főnév főnévvel vagy főnév igével: képtár?
Nemcsak szavakban és mondatokban gondolkodom, hanem képekben is: ilyenkor egy kép láttán gondolatok, szavak, mondatok, azok hangulatai, titkai fogalmazódnak meg, majd útközben kiderül, hogy működik-e vagy sem a kép tér- és szóbeli megalkotása illetve megfogalmazása. Amikor papírra vetem őket szénnel, pasztellel illetve golyóstollal” – fogalmazott Forró Ágnes. Hozzátette: érdemes a szavak jelentésén, az ezekből alakuló szóösszetételekkel játszani, összerakni és gondolkodni.
„Jó ide betérni. Szezám, tárulj! Varázsütésre ismerős terekbe, helyekre érkezünk: a kalotaszegi Zsobok, Farnas, Magyarvalkó, Sztána jellegzetes házaihoz, templomaihoz, haranglábaihoz, a mezőségi Madaras gazdasági épületeihez, a szilágysági Sámson tájaihoz, valamint Torockó Székelykövéhez. Benk András képzőművész grafikai tárlata a Kalotaszeg, a Mezőség, tágabb értelemben Erdély krónikája. Alkotásai pillanatfelvételek a múltból a jelenben, a pusztuló örökségről a mindennapokban. Hagyaték, részletek, pillanatok, amit lélekben magunkkal vihetünk” – mutatott rá a méltató. „Ember nélküli vibráló csendes táj, amely titokzatosan misztikus, amelynek megvan a maga a sajátos íze, zamata, hangulata. Nem a látvány a lényeg, hanem ami mögötte van. Annak szellemisége” – tette hozzá.
Benk András az utóbbi évek alkotásaiból válogatott, átfogó kiállításának anyaga, tárgya maga a táj, ami jelen esetben nemcsak konkrét földrajzi hely, hanem lelkiállapot is. Művei történeteket mesélnek, a látványt mesélik, ami épp megragadja egy „ülés alatt”.
„Az idő múlásával a parasztházak, az ezekhez tartozó pajták, sütőkemencék ábrázolásában a pusztulás válik láthatóvá, tapinthatóvá, ezeket örökíti meg a művész a színes papírfelületen. Kiegészítő, komplementer színeivel, vörös a zölddel, lila a sárgával, kék a naranccsal – az elmúlás is színt vált, módosul, az enyészetet úgy tudja ábrázolni, hogy szép maradjon.
Műveiben nem találunk emberábrázolást, viszont ennek hiányában mégis ott az ember, mint teremtő alkotó, aki házat épít, kemencét rak, használati tárgyakat készít, amelyek a művész képeiben megjelennek” – fogalmazott Forró Ágnes.
Benk András művésztelepeken alkot, az alkotótáborokban a természet, ami körülveszi, számtalan szépséget kínál számára, csak észre kell vennie és megéreznie a körülvevő környezet költői arculatát. Feladata, hogy feltárja a szemlélő előtt a külső világ és az ember, jelen esetben saját belső titkait.
Benk András a plein air festészet képviselője. A vissza a természetbe elvét vallja, tanítómesterének is a természetet tartja. Magyarul: csak a szabadban fest, nem szorul műterme falai közé.
„Az alkotótáborokban többször volt alkalmam meglesni, hogyan alkot. Tűző napon, kisszéken kuporogva órákon át képes rajzolni. Társakat ültet maga köré, művésztársakat, akik hasonló témát keresnek, és együtt alkotnak. Közben nézem aprólékos vonalrészleteit, foltjait, hogyan állnak össze képpé. (Művészek térbeli találkozása a tájban, hogy ne csak a képtárnak alkossanak képet.)
Művészi hitvallásában a falvak lassan kihaló élettereinek csodás, egyszerű világát örökíti meg s ezzel átment a múlt kincseiből néhány ritka pillanatot a jövő nemzedék számára. Leggyakrabban használt eszköze a pasztell, de előszeretettel használja a tust és a diópácot is. Erőssége a rajz, lendületes vonalai tömör felületekké állnak össze. Élettel, érzéssel teli, megformált, hatásos plasztikai alkotások ezek, a színes felületen, a vörös és kék színű papíron drámai tájrészek bontakoznak ki előttünk” – fogalmazott a képzőművész.
A népművészet hagyományaira épült kulturális közegből nehéz nem népművészeti jellegű alkotásokat létrehozni, abból kiemelkedni, művészi szinten alkotni, és bekapcsolódni nemcsak Kolozs és Szilágy megye, de Erdély képzőművészeti életébe. De Benk András alkotásai népszerűek a szakma körében is. Kvalitása a tájba komponált házak, csűrők, a gazdasághoz tartozó pajták, kukoricagórék és a sütőkemencék, amelyekben szabadon, korlátok nélkül érvényesülhet közvetlen kifejezésmódja.
„Tárgyaink, épített örökségünk emlékeit átkölti, átalakítja a maga kedve szerint, munkái derűsek, amelyből az önirónia sem marad ki. Pasztelljeinek hangulata elsősorban sajátos színvilágában rejlik.
Alkotás közben a művész belső átalakuláson is keresztülmegy: nem egyenes vonalon halad A-ból B-be, hanem szabálytalan hullámokkal teli kanyarokat tesz emelkedőkkel és lejtőkkel. A kiállítás alkotásai viszont összefüggő ívet, vonalat, görbét jelenítenek meg – mondta Forró Ágnes, aki azt javasolta, időzzünk el a pasztellek előtt és hagyjuk, engedjük, hogy a képek megszólítsanak. „Ne csak szemlélői, hanem részesei legyünk a tájnak, fedezzük fel a művész „térképtárát”, és keressük meg sajátunkat is – zárta beszédét a képzőművész.
Székely Géza grafikusművész, a kiállítás kurátora is kiemelte, hogy Andrással többször is alkottak együtt a művésztáborokban, különböző helyszíneken, és látta, hogy mennyire beleélő módon alkot, és viszonylag rövid idő alatt milyen csodálatos eredményt tud elérni. „A helyszínen alkot – sok művésszel ellentétben, aki, a helyszínen elkezdi, majd a műteremben befejezi a munkát –, és varázslatos hamvasságú rajzainak megvan az a fajta frissessége, ami belső fogantatású inspiráltságának az eredménye. Nem marad meg a látvány felszínén, hanem ebből kiindulva a látottakat oly módon átértelmezi, hogy állandóan komponál. Komoly kompozíciós érték mindegyik alkotásban felfedezhető. Ennél jobb helyre nem is kerülhettek volna az alkotások, mint az iskola galériájába, mert az ide járó diákok is elmélyülhetnek a pasztellképekben, részesei lehetnek Benk András érzékszervekkel tapasztalható és szellemi világának” – hangsúlyozta a grafikusművész.
A bánffyhunyadi születésű művész képzőművészként és tanárként tevékenykedik. 2003-ban a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem rajzpedagógia szakán diplomázott, a bánffyhunyadi gyermekklub tanáraként kézműves foglalkozásokat vezetett. 2006-tól rajztanárként tevékenykedik. Rendszeres résztvevője az erdélyi képzőművészeti táboroknak, a kalotaszegi Zsobokon, Farnason, Sztánán, a mezőségi Mezőmadarason, a Nagy-Homoród menti Szentmártonban, a szilágysági Sámsonban, a Kászon-vidéki Katrosán fordult meg. Magyarországon a Markazi Reneszánsz Alkotótáborban alkotott. 1998-tól számos kiállításokon vesz részt Erdély-szerte. Egyéni kiállításai az utóbbi néhány évben Bánffyhunyadon, Körösfőn, Kalotaszentkirályon voltak. Kolozsváron a Fehér Galériában és a Kányafő Galériában találkozhattunk alkotásaival.
A kiállítás április 5-ig, hétfőtől péntekig 15-20 óra, szombaton és vasárnap 10-20 óra között tekinthető meg az Apáczai-líceum (Király / I. C. Brătianu 26. szám) dísztermében.
