A hívekkel megtelt istenházában bemutatott liturgián koncelebrált Veres Stelian kanonok, főegyházmegyei gazdasági igazgató; László Attila kolozs–dobokai főesperes, plébános; Taloș Marius Anton és Olivo Bosa jezsuiták; Bőjte Csongor segédlelkész, asszisztált Lázár Hunor gyakorlati éves kispap.
Szentbeszédében a püspök rámutatott, hogy az akolitusok szolgálata (latinul ministerium) nagyon lényeges az egyház mai életében. Az akolitus három feladat ellátására kap megbízást: a közösség építésére, az igeliturgia vezetésére és az áldoztatásra. Az akolitusnak segítenie kell a papokat és a diakónusokat a szentmiséken, tehát az oltár körül teljesít szolgálatot. Rendkívüli áldoztatókként szükség esetén kiosztják a híveknek az Eucharisztiát – a rendes kiszolgáltató a pap és a diakónus. Meglátogatják és áldoztathatják a betegeket. Többen, otthonukat elhagyni nem tudó betegek, öregek igénylik az áldozást, de a pap képtelen mindig mindenhova eljutni. Ezért jelent nagy segítséget az akolitusok közreműködése, akik testi-lelki megpróbáltatásaik közepette, a vigasztaló, bátorító, gyógyító Jézus nevében mellettük állnak. „A mai naptól kezdve éljétek meg élő felelősségtudattal ezt a szolgálatot” – intézte szavait az új akolitusokhoz Kerekes László püspök.
Miután név szerint szólították a jelölteket, a homília után a püspök áldó imádságot mondott fölöttük és átadta nekik az ostyával töltött áldoztató edényeket, amelyeket ők az adományok előkészítésekor az oltárhoz visznek.
A szentmisébe lelkes énekével kapcsolódott be a minisztráns gyermekek kórusa
Az akolitusi szolgálattal kapcsolatban tudnunk kell, hogy kitehetik az Oltáriszentséget imádásra (szentségi áldást nem adhatnak). A szentmisén a kelyhet és paténát készítik elő, áldozás után purifikálnak, azaz megtisztítják a szent edényeket az Oltáriszentség maradékától és a maradékot magukhoz veszik. Az akolitátus állandó liturgikus szolgálat, azaz olyan liturgikus feladat, amelyekkel az egyház intézményes formában, hivatalosan, liturgikus avatás által megbíz valakit. Korábban viszont évszázadokig mindezt az egyház más struktúra keretében értelmezte: a kisebb rendek közé tartoztak.
VI. Pál pápa (1963 és 1978 között) az 1972-es Ministeria quaedam kezdetű motu propriójával a lektorátust és az akolitátust liturgikus szolgálatoknak minősítette, amelyek nincsenek fenntartva a szolgálati papságra készülők számára (az egyházi rendhez való tartozás tehát immár a diakonátussal kezdődik).
Szentatyánk Ferenc pápa Spiritus Domini (Az Úr Lelke) kezdetű, 2021. január 10-én – Urunk megkeresztelkedése ünnepén – közzétett apostoli levelének köszönhetően immár a nők számára is lehetővé vált a liturgikus szolgálatban való részvétel. A pápa motu propriója megváltoztatta az Egyházi Törvénykönyv 230. paragrafusa első pontját, így kánonjogilag lehetővé vált a nők számára is a lektorrá és akolitussá avatás. Ezzel életre kelt a II. Vatikáni Zsinat elhatározása, amely előzőleg már jó ideje érlelődött az egyházban: az ősegyház példáját szem előtt tartva, megújítani a formákat úgy, hogy újra szorosabb összhangra találjanak a tartalommal.
Borítókép és fotó: a szerző felvétele
