A 2024-ben a marosvásárhelyi UArtPress és a Presa Universitară Clujeană gondozásában megjelent kiadvány tartalomleírásában olvasható, hogy a kötet kuriózumnak számít a színháztörténeti kutatás területén, hiszen ez az első alkalom, hogy román nyelven jelenik meg könyv, amely teljes mértékben a romániai magyar színházra fókuszál. A szerzők a drámai szövegek elemzésével és a Philther-módszer segítségével tárták fel a rejtett összefüggéseket. A tanulmánykötetben húsz szerző huszonhárom előadást vizsgált meg, amelyeket 1969 és 2009 között mutattak be. Olyan művek elemzéseit olvashatjuk benne, mint A kis herceg (rendező.: Radu Penciulescu, 1969), a Romeo és Júlia (r.: Bocsárdi László, 2002), a Ványa bácsi (r.: Andrei Şerban, 2007), a Tangó (r.: Alexandru Colpacci, 1979), a Hamlet (r.: Tompa Gábor, 1987) vagy a Cseresznyéskert (r.: Harag György, 1985).
A romániai magyar színházról szóló Philther-kutatás 2013-ban indult Jákfalvi Magdolna, Kékesi Kun Árpád és Ungvári Zrínyi Ildikó vezetésével. A kutatócsoport a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatóiból, doktoranduszokból, volt hallgatókból és más szakemberekből állt, és azóta is dolgozik az 1948–2010 közötti időszakra jellemző előadások elemzésén. Eddig két kötet jelent meg, Erdélyi magyar színháztörténet. Philther-elemzések címmel, illetve a Nagyváradi magyar színháztörténet 1950–1990. Philther-elemzések című.
Albert Mária úgy fogalmazott, igyekeztek eljuttatni a román olvasókhoz is az azokról az előadásokról készült elemzéseket, amelyekről úgy gondolták, hogy hozzájárultak a két színházi kultúra kölcsönhatásának felerősítéséhez.
Nánay István színháztörténész, kritikus, a kötet egyik tanulmányának szerzője, aki a beszélgetéshez Zoomon csatlakozott, kifejtette: fontosnak tartja, hogy a könyv elkészült, hiszen „amikor megpróbálunk rekonstruálni előadásokat és azokon keresztül bizonyos tendenciákat, akkor akarva-akaratlanul beleütközünk abba, hogy az erdélyi magyar színház és a kisebbségi színház nem önmagában létezik, hanem abban a közegben, amelyben él”. Itt kölcsönös egymásra hatás van, amelynek ez a kötet ékes bizonyítéka és lenyomata – véli Nánay. Elmesélte, az egyik legmegrázóbb és legfontosabb színházi élménye Harag György utolsó előadása, a Cseresznyéskert, amelyet 1985-ben a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház román tagozatával vitt színre. Nánay István Boros Kingával karöltve a Cseresznyéskert elemzését végezte el, a színháztörténész úgy fogalmazott: a munka alatt olyan felemelő együttműködést élt meg, mint amilyen szoros együttműködésben Harag dolgozott a munkatársaival.
Oana Cristea Grigorescu azt mesélte, sokat tanult a munkafolyamat alatt, a tanulmánykötetet rendkívüli együttműködésnek nevezte. Úgy véli, a színház olyan kommunikációs tér, amelyben megnyilvánulhatnak az emberek, és a könyv azt bizonyítja, hogy a nyelvi korlátok nem jelentenek akadályt. Elmondta, szükségünk van arra, hogy értsük, mi történik a színházakban, a közös párbeszéd, az egymás felé nyitás mindenki számára előnyös.
A tanulmánykötetet a szerkesztők és a szerzők Tompa Klára színművész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja (1973–2022) emlékének ajánlották. Albert Mária úgy fogalmazott, amellett, hogy beszélünk nemzedékekről, színháztörténészekről, módszerekről, rendezőkről, a színészekről is érdemes szót ejteni. A könyvborítón szereplő színészek Tompa Klára, Rolando Matsangos, Bányai Kelemen Barna és Sebestyén Aba a Yorick Stúdió 2009-es 20/20 című előadásán, amelyet Gianina Cărbunariu rendezett. A fotó Simara László munkája. „Azt hiszem, hogy rajtuk, s ezen az előadáson, az emlékeken keresztül is él a színház. Ez az elemzéskötet kis akadály a felejtés útjában, hogy ezeket az élményeinket megőrizhessük” – zárta gondolatait Albert Mária.
