Ahol virágzik a szőlőtermelés és őrzik a népi kultúrát, magyar identitást

„Lesz-e még erdélyi karikásról csüngő,/ szűz szőlőemlők víg szürete,/ lesz-e még barátság borát termő Erdély?” - kérdezte Pohárköszöntő éjfél után című versében Csávossy György költő, borász, Csombord leghíresebb személyisége. A szombati esemény pedig egyfajta válasz a 3 éve elhunyt költő elmélkedésére, hiszen abban a faluban, ahol élete javát leélte, továbbra is virágzik a szőlőtermelés, ma is minőségi bort készítenek, ugyanakkor gondosan őrzik népi kultúrájukat, magyar identitásukat.

Veszendőben levő népszokások nyomdokain

Fotókiállítás idézte fel a régi szüreteket

A szüreti mulatságot a régiek mintájára igyekeztek feleleveníteni, ennek folyamatát Boros Erzsébet főszervező mesélte el lapunknak: „ A Csombordon élő öreg embereket kifaggatva megtudtuk, hogy itt régen nagyon szépen élt a szüreti népszokás. Tudniillik Csombord Nagyenyedtől 4 km-re a Maros bal partján terül el, és a szőlő hegyeiről, boráról nagyon híres vidék. Az államosítás következtében, a kommunizmus idején tilos volt a magyar szokások gyakorlása. A népszokás gyakorlásának hosszú távú kimaradása feledésbe vitte ezt a gyönyörű népszokást. A csombordi Pipacs Néptánccsoport ifjainak kezdeményezésére szeretnénk visszaállítani, rehabilitálni ezt a népszokást, annál is inkább, mert határozott igény van rá. Csombordi ifjaink példaértékű módon mind a mai napig ápolják és gyakorolják a szőlőművelés és bortermelés fortélyait és titkait, szüleik és nagyszüleik nyomdokába lépve. Fontosnak tartjuk, hogy mindaddig, amíg más településeken arról hallunk panaszkodó szülőket, hogy gyermekeik költöznek külföldre a jobb megélhetőség reménységében, addig Csombordon fiataljaink a szőlészet és bortermelés területén kimagaslóan helytállnak, biztosítva itthon maradásukat illetve jövőjüket. Ami pedig a rendezvényt illeti: hagyományt szeretnénk teremteni, amellyel a helyi közösség is teljes mértékben azonosul”. Szeretnék bevonni a falu közösségét, hogy mindenki odaálljon a fiatalok mellé a szervezésben, legyen ez egy igazi ünnep a közösség számára – magyarázta a szervező rendezvényről, amely a Bethlen Gábor alap támogatásával valósult meg.

Hagyományápolás borászokkal és fiatal néptáncosokkal

 A szürethez kapcsolódó népszokások felelevenítését a leghíresebb szakemberek bevonásával igyekeztek megvalósítani, ugyanis a településen borászegyesület működik. Néhai Csávossy György szellemisége átöröklődött a jelenlegi borászokra ugyanúgy, mint az egykori nagyhírű csombordi borászati iskola tanáregyéniségei, például Mezei Sándor, Bartók Árpád, Fülöp István borászok által átadott tudás. Napjainkban meghatározó Sallai József széki származású borász minőségi szakértelme, neki köszönhető – többek között -  Csombord jelenlegi szőlőültetvényeinek telepítése, de az ő nevéhez kapcsolódik idén a budapesti borversenyen szerzett arany fokozatú minősítése a száraz olaszrizlingnek. A mai legtapasztaltabb csombordi borászok között említhető – a teljesség igénye nélkül - Köble Tibor, Vass Attila, Molnár Márton, Csíki Márton, Bakk János, akik a projekt során szintén bekapcsolódtak a tapasztalatok átadásába.

A szüreti népszokás visszaállításában a 2009-ben alakult Pipacs Néptánccsoport vállalta a munka oroszlánrészét, hiszen ők képezik a csombordi fiatalságot. A szórvány körülményeihez képest sokan vannak, a legfiatalabb 6, a legidősebb 23 éves, így három csoportban folyik a néptáncoktatás heti rendszerességgel. A jó csapatszellemet, az összetartozás élményének szellemét táplálják és őrzik. Csombordon - a kulturális különbségek ellenére - a magyar fél nyertes, mert a vegyes házasságból származó gyerekek itt találják meg magyar nemzetük iránti identitásukat.

A néptáncosok kis csoportokat alakítva kutatták fel a régi szüreti népszokásokat: ellátogattak a falu időseihez, az adatokat hangfelvételen rögzítették, és egy kis, nyomtatott füzetben tervezik népszerűsíteni az értékes gyűjtést. Összeválogatták a régi fényképeket (a legrégebbiek az 1930-40-es évekből származnak), felnagyított másolataikból kiállítást szerveztek a kultúrotthonban. Ugyanakkor összegyűjtötték a szüretelés régi, használaton kívüli, de működőképes tárgyemlékeit, amelyeket kiállítottak a színpadra, a báltermet pedig szőlőfüzérekkel, gyümölcsös kosarakkal díszítették ki.

Énekelve szerettek volna felvonulni, nem csak Csombordon

A legaprólékosabb tervezést utolsó pillanatban, sajnos, átírta a hideg őszi eső. A szüreti mulatságon lovaskocsikkal, népviseletbe felöltözve, zenekarral, csombordi népdalokat énekelve szerettek volna felvonulni, és nem csak Csombordon, hanem a szomszéd falvakban is, hívogatva őket a falu ünnepére. Közben meg-megálltak volna táncolni, az éppen szüretelő házaknál besegíteni a szedésbe vagy a sajtolásba, betérni egy-egy jónevű szőlősgazda borpincéjébe, ahol a felvonulóknak elmesélik a bortermelés titkait. Sajnos, mindez elmaradt, de a fiatalok kedvét mégsem szegte, hiszen ami késik, nem múlik, majd jövőre jó lesz az idő...