A megnyitó résztvevőit köszöntő Nagy Péter, az Idea Könyvtér és az Exit kiadó vezetője elmondta: a rendezvény előtt olyan bókot kapott valakitől, amely igazán jól esett neki. Azt mondták, az adventi könyvvásár az egyik legmeghittebb, leghangulatosabb rendezvény a városban – a helyszín szempontjából és önmagában is. – Ez visszaigazolás számunkra, hogy az elmúlt tizenegy év munkája nem volt hiábavaló, hogy nem hiába hiszünk a könyvek jövőjében – vélte a kiadó igazgatója.
Mint kiemelte, a kiadók akkora választékkal jelentkeznek idén, amilyen korábban nem volt. – Ezt így kell csinálni, évről-évre többet nyújtani, színesebbé tenni a programot – emelte ki Nagy Péter. Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspök beszédében rámutatott: amikor a Vallásszabadság Házát megálmodták, pontosan az volt az elképzelés, hogy olyan helyszínt alakítsanak itt ki, amely a kultúrának teret, otthont biztosíthat.
Gyermekkora óta a karácsonyi időszak egyik meghatározó illata a fenyőillat, a másik pedig a frissen nyomtatott könyv illata – emelte ki a 11. Adventi Könyvvásár megnyitóján mondott beszédében Kovács István unitárius püspök. Úgy vélte, ebben a mai, furcsa világban, amelyben egyre kevesebb idő van az olvasásra, és amelyben más médiumok próbálják átvenni a könyv helyét, fontos, hogy tudatosuljon bennünk az olvasás, a könyv fontossága.
– Egymást, a gyermekeinket jobb dologgal nem is ajándékozhatjuk meg, mint azzal a képességgel, hogy belenézhessenek az írott, a guttenbergi-szféra tükrébe, hiszen amint Lev Tolsztoj fogalmazott, minden könyv tükör, és önmagunkat látjuk benne – részletezte az egyházi elöljáró. Mint fogalmazott, csak az tud teljes értékű ember lenni, aki a könyvek útján utazik önmaga megismerése, az egyetemes nyitás, Isten felé. Ezen a könyvvásáron rengeteg olyan érték van, ami itt született Kolozsváron, és ami utazásra szólít: a múltba, a jövőbe, a gyermekeket a mesékbe – emelte ki Kovács István, hozzátéve: az embernek is akkor van jövője, ha megtisztulhat, szellemileg pallérozódhat ezeken az utakon, amelyekre a könyvek hívják.
A püspök azt javasolta Kolozsvár közösségének, tegyenek könyvet a fa alá karácsonyi ajándékként, hiszen a könyv által egy világot adhatnak azoknak, akiket szeretnek.
Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke arról beszélt, mennyire jó dolog, hogy a kolozsvári karácsonyi vásárok közepette van bensőséges, nyugodt tér a könyvek seregszemléjére is.
– A könyv olyan az ember számára, mint az étel, az ital, vagy az ima: szüksége van arra, hogy olvasson, és az olvasottakat elképzelje – fejtette ki a politikus. Az új mellett a régi könyv is érték, hiszen egy darabka annak a lelkéből, aki azt adományozta, akitől az ránk maradt – vélte Vákár István. Kiemelte: öröm számára, hogy a megyei tanács képviseletében támogathatja a könyvvásárt.
Szántai János, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (EMIL) elnöke is megosztotta gondolatait a hallgatósággal. Úgy vélte, a könyvvásárokon olyan hihetetlenül nagy felhozatal van, hogy neki, aki könyvekkel foglalkozik, nem lenne elegendő a hátralévő élete és még egy, hogy behozzon bizonyos lemaradásokat. Az író, újságíró sajátos hasonlatot alkalmazva arról beszélt, hogy mennyire fontos lenne, hogy a kultúra, a könyvek az urbánus, nagyvárosi központtól távol eső településekre is eljussanak. Úgy vélte, Kolozsvár Mátyás király szobrához hasonlítható úgy, hogy a szobor alól eltűnt a ló: ha Mátyás király, és Kolozsvár az elit, a nép eltűnt alólunk. Mint elmondta, az EMIL elnökeként azt tapasztalta: ha kilépnek a nagyvárosokból, és távolabbi településekre utaznak, azt tapasztalják, hogy az olvasó nem veszett el. – Az olvasó vár, és úgy néz ránk, mint valami félistenekre. De az lenne a helyénvaló, ha a nagyvárostól távol azzal üdvözölnének: de jó, hogy újra itt vagytok – emelte ki Szántai János.
Kiemelte: a mai világban az adventi időszakot sajnos sokkal inkább a rohanás, mint a befele fordulás jellemzi. Úgy vélte: az mindegy, hogy a kapitalizmus, vagy a felgyorsult életmódunk, vagy a digitalizált világ okozza-e ezt a kibillenést: az adventi időszak valóban azért van, hogy leüljünk néhány percre, akár félórára naponta, és elengedjük a rohanást, a feszültséget, és megtaláljuk azt a pár nyugodt pillanatot, amikor talán még a Jóisten is eszünkbe jut.
A megnyitón készült foróriportunk ide kattintva tekinthető meg.
