A történet az i. e. 6. század első felében játszódik Jeruzsálemben és Babilonban, a főszereplő valódi történelmi személyiség, Nabukodonozor (Nebukadnezár, Nebukadneccár), káld nevén II. Nabu-kudurri-uszur (jelentése: Nabu isten védelmezze az örököst). Az Újbabiloni Birodalom második királya, Kr.e. 605–562 között uralkodott, már trónörökös korában legyőzte Nékó fáraót az Eufrátesznél, véget vetett Asszíria önállóságának. Ő a híres Istár-kapu építtetője.
A Bibliában jelentős szerepet játszik, mert lerohanta Júdeát és birodalmába telepítette a zsidókat. Először i. e. 597-ben, majd véglegesen 586-ban, hosszú ostrom után elfoglalta Jeruzsálemet, a második alkalommal a várost lerombolta, a királyi családdal együtt a zsidó lakosság jelentős részét erőszakkal áttelepítette a Folyamközbe. Az eseményekről a bibliai írások közül a 2Kir, 2Krón és Jeremiás könyve történetileg hitelesen számol be. Más leírások fikciós jellegűek, a király őrültségének epizódja egy más személlyel kapcsolatos pletykákat ruház az ő személyére, a Judit könyve leírásában pedig asszír királyként hadakozik, Júda ellen küldi Holofernesz fővezért. Mindennek alapja, hogy a zsidóság emlékezetében Nabukodonozor király a nép legnagyobb katasztrófájának előidézője volt. Dániel könyvében bálványimádásra akarja kényszeríteni a zsidókat, de a kemencébe vetett ifjak csodás megmenekülése meggondolásra készteti; a próféta megfejti két jósálmát, a király ezért kormányzóvá teszi Babilon felett; később megtébolyodik, barmok módjára a mezőn legel, s csak akkor nyeri vissza értelmét, amikor belátja, hogy Izrael istene az igaz Isten.
Verdi Nabuccója csak a cselekmény kereteit meríti a bibliai történetből. A címszereplő az első felvonásban kegyetlen úr; majd megtébolyodik, gonosz lánya cselszövésének lesz kis híján áldozata; végül megtér Jahve igaz hitéhez, elméje kitisztul, megkegyelmez a fogságba vetett zsidó népnek.
Verdi romantikus operája igen nagy hatású mű, megszólal benne a leigázott zsidók és minden leigázott nép szabadságvágya, és megjeleníti a mindenkori hatalmasok gőgjét, akik már-már istennek gondolják magukat. Önteltségéért eléri a címszereplőt a jogos büntetés, elméje elborul. Az igazságos rend akkor áll helyre, amikor az uralkodó megtér, bűnét belátja és felszabadítja a népet.
„A történelem két-háromezer éve alatt rengeteg háború zajlott, de a lényeg nem a történelmi eseményekben, hanem az emberek közötti kapcsolatokban rejlik. A hatalmi téboly, az ebből fakadó tudathasadás és az önmagunkkal való meghasonlás ma is érvényes témák” – fogalmazott Anger Ferencz rendező. Kortalan térbe tervezte az előadást, könnyen mozgatható, többfunkciós elemekkel, amelyeket a fények, a videografika helyzetbe hoz. A jelmezek valamelyest történelmibbek, de azokban is érezhető a konkrét tér-időtől való elvonatkoztatás szándéka. A rendező a zenében rejlő lélektani árnyalatok, fokozatok ábrázolására törekszik. „Verdi zenéje olyan mesteri gondossággal és mély szakértelemmel létrehozott alkotás, amely a lélek legapróbb rezdüléseit is képes kifejezni” – mondta. Ezek aprólékos kidolgozására, ábrázolására került a hangsúly. Ehhez kiváló partnere a teljes szereposztás, beleértve az énekkart is.
„A Nabucco világa rendkívül sokszínű, ebben az énekkarnak végig oroszlánrésze van. Folyamatos érzelmi hullámvasút a kétségbeeséstől kezdve a reményig, a bravúros virtuozitástól az éteri hangzásvilágig. Az örök egység, szabadság és nemzeti függetlenség himnuszává vált Va, pensiero a zeneirodalom egyik legismertebb dallama. Nemcsak az emberiség szenvedés ellen folytatott folyamatos küzdelme lüktet benne, hanem az egész énekkar lelke is” – fogalmazta meg Kulcsár Szabolcs karigazgató. Nem csoda, hogy a bemutatón hatalmas ovációt kapott ez az énekkari rész. De nagy sikert aratott a címszereplő Balla Sándor is, aki mind hangi, mind színészi szempontból kiválót nyújtott Nabuccóként. Szabó Bálint impozáns, bölcs Zakariás főpap volt Baál főpapja, Szilágyi János lehengerlő ellenfeleként. Izmáel szerepében András Gábor-Róbert mutatkozott be, Vigh Ibolya Annát, Bardon Tony Abdallót keltette életre. Érzékeny és meggyőző Fenéna volt Veress Orsolya, lehengerlő, erős, élettel, hatalomvággyal teli személyiség Melody Moore Abigél szerepében. A Jankó Zsolt vezényletével megszólaló opera ezúttal is nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra, a magas szintű zenei produkcióra sokan voltak kíváncsiak, méltán. A kivételes erejű produkciónak azt kívánjuk, legyen hosszú sikersorozat a kolozsvári, az erdélyi közönség örömére.
Jelmeztervező: Ledenják Andrea, videografika: Török Ádám, díszlettervező: Anger Ferenc, a díszlettervező munkatársa: Venczel Attila, hangversenymester: Barabás Sándor, Ferenczi Endre, karigazgató: Kulcsár Szabolcs, korrepetitor: Incze G. Katalin, Horváth Zoltán, Oláh Csongor, ügyelő: Lőrincz Norbert, Venczel Péter, súgó: Kondrát Bea, Kostyák Júlia, a rendező munkatársa: Gombár Annamária.
