(Borítókép: Kerekes Ákos)
Van, aki szemet pihentető zöldövezetet, máskor forgalmas, most kisvárosiasan csendesebb utcát, háztetőn napfürdőző szerelmespárt, hangosbeszélő-éneklő rendőrautót, dögös cicamicára várakozó kandúrt, labdát kergető gyereket. Amikor már azt hisszük, kívülről ismerjük az ablakunkból nyíló látkép legapróbb részleteit is, a csendes kényszerszemlélődésben olyasmit is felfedezhetünk, amit korábban soha. Végül is, amit a kijárási tilalommal ablakunkból felfedezünk, csak attól függ, honnan süt a nap: keletről, nyugatról, esetleg belőlünk. Egy kicsit attól is, kivel osztjuk meg a bezártságot, és ha olykor küszködve is, magunkra tudjuk-e erőltetni, hogy csakazértis a félig telt pohárnak ne az üres felét lássuk. Így aztán a lehangoló tűzfal kopott vakolatában virágok nyílhatnak, regényes alakok ölthetnek testet, mesebeli figurák ugrándozhatnak. Kedves olvasóink: Ti mit láttok az ablakotokból, mit láttok bele az ablakotokon belopakodó világba? Várjuk fényképeiteket Facebook-oldalunkon és e-mailben az office@szabadság.ro címre.
Kerekes Edit: Aranyeső. Ez köszön be földszinti ablakunkon tavasszal, s napsárgája most különösen üdítő látvány. Két méterrel odébb már megpattantak a nemtudommilyenfajta piroslevelű fa rózsaszín rügyei. A mi tömbházunk kertre néz, s bár csak mintegy 15 méter választ el a szomszéd tömbtől, elfér ebben a kertben fenyő, diófa, tuja, a fűben eltévedt primulák, s mindenféle bokor buja gazdagsága. Néha meglátogat Károly varjúcsaládjával, s egy cinege rendszeres reggelizővendégünk. Tegnap vadászó cicára lettünk figyelmesek a méternyi ösvényen: összevissza ugrándozva vette üldözőbe a lézerfényt, amit unalmas bezártságában a szembeszomszéd meglett férfiú vetített neki az aszfaltra a negyedik emeletről, népes közönséget vonzva az ablakokba a negyedórás produkcióval. Így mulatunk a bezártságból koronavírusos időkben.
