A végtagok nélkül született prédikátor, Nick Vujicic szerdai kolozsvári előadásán közel tízezer ember vett részt. A rendezvényt a magyar állam támogatta, szervezők: Ez az a nap! mozgalom, IKE, Believe, Nem adom fel Alapítvány, Peniel Romania, a romániai és magyarországi egyházak és civil szervezetek együttműködésével. Az eseményen felszólalt többek között Soltész Miklós, Magyarország egyházi és nemzeti kapcsolatokért felelős államtitkára és Oláh Emese alpolgármester.
A fogyatékkal élők helyzete még mindig nem akadálymentes a legtöbb kelet-európai országban, aminek egyik fő oka lehet az emberek tájékozatlansága. El kell ismernünk, hogy (egyénenként és az állam szintjén) sokat változott a hozzáállásunk ebben az ügyben az utóbbi évtizedekben, de még mindig távol áll az ideálistól vagy csupán a jelenleg e téren leginkább befogadó és támogató államok gyakorlatától.
A kolozsvári BT arénát szinte zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők, akik között felfedezhettünk időseket, fiatalokat, román és magyar anyanyelvűeket egyaránt. Az első sorokat a kerekesszékkel érkezők számára tartották fenn a szervezők. Nick érkezése előtt több együttes lépett fel, Istent dicsőítő dalokkal. Az előadók sorát a Nem adom fel! együttes nyitotta, amelynek tagjai között fogyatékkal élőket is találni. Végül az egyetemistákból álló, mintegy ezer tagot számláló Belive kórus énekelt román és angol nyelven.
FOTÓK: IKE FACEBOOK/BETHLENDI TAMÁS, KISS GÁBOR
A szeretet a helyes válasz
Lelkesítő beszédében Nick kitért arra, hogy siheder korában mennyit gyötrődött azon a kérdésen, amit minden hasonló helyzetben levő személy megfogalmaz: miért éppen vele történt mindez? Elmesélte, hogy egy alkalommal megszólította őt egy asszony egy repülőtéren, megkérdezte, hogy mióta ilyen az állapota. Azt felelte neki, hogy már így született, mire a nő ezzel a válasszal állt elő: előző életedben biztos nagyon rossz voltál, ezért kellett büntetésből végtagok híján megszületned. Vujicic nem tudta elfogadni ezt a választ. Elmondása szerint a Bibliából merített erőt, és ez arra tanította meg, hogy a szeretet senkivel nem kivételez. Elfogadta, hogy Isten őt is annyira szerette, hogy az ő egyszülött fiát adta érte, hogy el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3, 16).
Ki a hibás?
Akár ép, akár sérült az ember, meg kell tanulnia bízni Istenben – hangsúlyozta az előadó. Példaként azt a történetet hozta fel, amelyben Jézus egy születésétől fogva vak embert gyógyít meg. A tanítványok itt is felteszik a kérdést, amely mit sem változott az évezredek során: ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy így kellett megszületnie. A válasz egészen megdöbbentő: senki nem vétkezett, mindez azért történt, hogy Isten megmutassa általa a hatalmát.
Akadálymentesített gyülekezet címmel nemrég Nagyváradon lelkésztovábbképzőt szerveztek. Az egyik lelkipásztor, akinek Down-szindrómás gyereke született, elmesélte, hogy amikor a háziorvoshoz ment bejegyeztetni az újszülött adatait, az szinte felháborodva kérdezte: ki volt a szülészorvos? Az apuka nem tudta megmondani, de bevallása szerint, ha eszébe jut a szülész neve, akkor sem árulta volna el. Az orvos azonban legyintett, és azt mondta, majd ő kideríti és felelősségre vonja a szülészt.
A kérdés tehát valóban nem változott sokat az elmúlt években. A megoldás helyett a felelősöket keresik a legtöbben. Amikor egyre több országban vitatható feltételek mellett teszik törvényessé az abortuszt, már fel sem merül a kérdés, hogy a szülők akkor is megtartották volna-e a gyereküket, ha a fogyatékosság már a terhesség ideje alatt kiderül.
Fogalmunk sincs
A fogyatékkal élők helyzetét nagyban nehezíti a környezetük hozzáállása. Amikor ilyen emberekkel találkozunk, gyakran azt sem tudjuk, hogyan viselkedjünk, ami sokszor kínos helyzeteket idéz elő. A szakemberek szerint még mindig akadnak, akik azt hiszik, hogy a fogyatékosság fertőző, ami a kifejezésekben is megnyilvánul, bár ma már nem mondjuk például azt, hogy Down-kóros, hiszen nem „ragályos” betegségről van szó, hanem úgy fogalmazunk, hogy Down-szindrómás, vagy egyszerűen Downos. Tolókocsi helyett a kerekesszék a bevett kifejezés, illetve a pejoratív értelmezés miatt nem azt mondjuk, hogy fogyatékos, hanem azt, hogy fogyatékkal élő. Rengeteg ilyen kifejezés adódik még, amelyek használata egyelőre nem épült be a köztudatba, és amelyeknek a helyes használata egyáltalán nem a politikai korrektség miatt vált fontossá.
Isten nem gyárt „selejtet”
Nick szerint gyerekkorában a visszautasítással, kiközösítéssel is meg kellett küzdenie. Amíg az iskolában a gyermekek nagy része különbözni akart a többiektől, meg akarta mutatni, hogy más, mint a többi, addig ő átlagos szeretett volna lenni. Az első ember, aki azt mondta neki, hogy szónoklással kellene foglalkoznia, az iskola takarítónője volt. Rengeteg akadályba ütközött, amíg el tudta érni, hogy elfogadják. Az orvos azt mondta, hogy nem tud majd járni, ennek ellenére az előadás alatt fel-alá járkált a számára elkészített kis pódiumon. Szülőhazájában, Ausztráliában segítséggel élő gyermek nem tanulhatott hagyományos iskolában, szülei azonban nem adták fel a harcot, és végül ő lehetett az első fogyatékkal élő gyermek, aki iskolába járhatott. Azóta több mint hetven országban megfordult, és százezrek előtt beszélt arról, hogy Isten mindenkinek ad célt, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között jött a világra. Arra biztatta a hallgatóságot, hogy mindenki találja meg a saját célját, és küzdjön azért, amit meg akar valósítani, hisz az ép embereknek is vannak problémáik, nehézségeik, amelyek megnehezítik az életüket.
A már említett lelkésztovábbképzőn a Csíkszentmártoni Korai Fejlesztő központban dolgozó Kovács Lehel Töhötöm pszichológus mesélt egy megható esetről. Egy rendezvényükön egy apuka mondott beszédet arról, hogyan tudott szembenézni a fogyatékkal élő kislányának állapotából adódó akadályokkal, problémákkal. Amikor megszólalt, félretette az előzőleg megírt beszédét, és szinte könnyek között mesélte el, hogy őt a kislánya tanította meg imádkozni. Soha nem volt közvetlen kapcsolata Istennel, de a kislány, aki a központ szervezésében különböző egyházi rendezvényeken vett részt, egyszer megkérte őt, hogy együtt fohászkodjanak, és azóta minden lefekvés előtt imádkoznak.
Nick Vujicic feleségével és gyermekeivel FOTÓ: NICK VUJICIC FACEBOOK-OLDALA
Egy százalék néha elegendő
A végtagok nélkül született ember elmondta, számtalanszor imádkozott már Istenhez, hogy tegyen csodát, és gyakran azt remélte, hogy mire felébred, már meglesznek a végtagjai. Bár a csoda azóta sem történt meg, nem érzi azt, hogy az élete ne lenne teljes. Megházasodott, négy gyermeke született, és a világot járva bátorítja az embereket arra, hogy ne az akadályokat, hanem a lehetőségeket vegyék észre az életükben. A saját helyzetét nem látja tragikusnak, sőt hiányzó végtagjai előadásainak egyik fő humorforrását képezik. Elmondta, hogy bár gyerekkora óta nem teljesült a csoda, amiért imádkozik, azért a szekrényében mindig tart egy pár edzőcipőt.
A rendezvényen felszólaló Böjte Csaba személyes történetet osztott meg a hallgatósággal. Egy koldussal találkozott jó néhány évvel ezelőtt, akinek hosszú heg húzódott végig a csuklóján. A szerzetes kérdésére a roma ember elmesélte, hogy az erdőn dolgozott Fogaras közelében, és a körfűrésszel levágta a kezét. A helyi orvos nem tudott rajta segíteni, ezért Marosvásárhelyre irányította a mentőt. A szerencsétlenül járt embert, a jeges zacskóban tárolt levágott kézzel együtt el is szállították a megadott helyre. Mivel itt sem tudtak segíteni rajta, a szegény ember kétségbeesésében térdre esett, imádkozott, jajveszékelt addig, amíg az egyik orvos elé állt és elmagyarázta neki, hogy csupán egy százalék az esélye annak, hogy ha visszavarrják, megmenthetik a kezét. Az egyszerű ember nem sokat értett a számtanhoz, ezért azt mondta, hogy egy százalék, egy kéz, neki bőven megfelel, azonnal lássanak neki a műtétnek. Csaba testvér, miután meghallgatta a történetet, megszorította és megcsókolta a visszavarrt kezet, amiért a szegény ember ekkora hittel rendelkezett, és akkor is kitartást tanúsított, amikor nagyon csekély esélye volt a sikerre.
Ahogy Nick is mondta, az ép embernek is akadnak hiányosságai és megoldandó problémái, amelyekkel küzd. Elgondolkodtató, hogy sokszor milyen könnyen feladjuk a küzdelmet, még akkor is, ha a siker esélye gyakran bőven meghaladja az egy százalékot. Az előadó szerint, ha Isten egy végtagok nélküli embert fel tud használni arra, hogy a keze és lába legyen a Földön, akkor nagy dolgokat érhet el bármely nyitott szívvel.
(Borítókép: IKE FACEBOOK/BETHLENDI TAMÁS)
