Kádár Annamária zárta, ősztől folytatódik a Szülők Iskolája
Mindenki számára nyitottak a Napraforgó – Szülők Iskolája előadásai, amelyeket a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban szervez Keresztesi Polixéna iskolapszichológus és Bárdos Réka tanítónő. A Napraforgó a tanév elején, ősszel indult, rendszeressé téve a korábban csak alkalmanként szervezett gyermeknevelési ismeretterjesztő előadásokat. Amint Keresztesi Polixénától megtudtuk, egy-egy tanévben 5-6 előadást terveznek, az első „évadban” az önbecsülés megalapozásán túl a kamaszkorról, drogprevencióról, szexuális nevelésről szóltak az előadások.
Bárdos Réka: az élet, a gyerekkor nem csak a tanulásról szól
– A szakembernek, aki a gyermekekről mást is tud, mint azt, hogy milyen aranyosak s kedvesek, eléggé tiszta a fejében az, hogy viselkedésileg, hangulatilag, fejlettségileg mi az, ami egy korosztályra jellemző, ami még belefér, és mi az, ami vészharangot kongat. Nagyon sok szülő ezt így egészében nem látja. Látja a saját gyermekét, a leleményesebb, ügyesebb szülő talán megfelelő forrásból tájékozódik, de aki nem, az az internetről mindent összeolvashat, és nem talál segítségre. Az iskola általában elég egyoldalúan tájékoztat arról, hogy milyen a gyermeknek a tanulmányi előmenetele, fejlődése, de kevés alkalom adódik arra, hogy a gyerek személyiségéről tájékoztassuk a szülőt, vagy hogy hallja azt, mi jellemző általában egy hasonló korú gyermekre. A Napraforgó előadásain a szülő szakembertől hallja, mi az, ami már a határokat súrolja, és akkor könnyebb eligazodni: az én gyermekem hol van, kell-e aggódjak vagy sem, ami miatt én aggódom, azért más szülő is aggódik-e vagy én túlzom el. Célunk egy kicsit a szülői szerepkörben megerősíteni és támogatni a felnőtteket. Ráébreszteni, hogy másról is szól az élet is, a gyerekkor a család élete másról is kell szóljon, nem csak a tanulásról, és nem csak az iskolai tanulásról, mert ennek is van sok változata, ide tartozik a szociális tanulás is, az ahogyan viselkedem közösségben, hogyan segíthetem a gyereket abban, hogy ne ő lógjon ki mindig a társaságból például, vagy hogy találja meg a helyét – magyarázta Bárdos Réka tanító.
Keresztesi Polixéna: a cél információt, ötletet, megerősítést adni
– Volt szülő, aki nevetve nyugtázta „jaaaj, hát akkor az én gyermekem mégse »hülye«, hanem kamaszodik”. Volt olyan, aki felszusszant: jaj de jó, nem én vagyok az egyetlen ebben a helyzetben. Volt aki rákérdezett, hogy ezzel foglalkozzon-e jobban, figyeljen-e oda jobban? Így már könnyebb tanácsot is adni, irányt mutatni. Olyan nehéz valakinek azt mondani, hogy „a te gyerekeddel gond van”. Ezt így nem lehet mondani, és szülőként nem is lehet elfogadni, nem olyan egyszerű. De akkor, amikor maga a szülő veszi észre, hogy ebben az ő gyermeke más, vagy ez neki nehezen megy, akkor esetleg tud segítséget kérni, mit csináljon másképpen, hogy csinálja, hogy neki jobb legyen. Ez a burkolt, de kevésbé burkolt célja ezeknek az előadásoknak, hogy az, aki elég nyitott ahhoz, hogy eljöjjön, az biztos hasznos tudással megy haza: jó ötlettel, megerősítéssel, vagy egy iránnyal, hogy merre induljon el – részletezte Bárdos Réka.
– A nevelésben a gyerek-szülő-pedagógus hármasa alappillér. A gyerek egy tünete a családi problémának, nagyon sok esetben a szülőkkel kell foglalkozni ahhoz, hogy a gyereken hosszú távon hatékonyan segíthessünk, hiszen ha a családon belül nem történik változás, elmozdulás, akkor látványos változás nem érhető el, még ha a gyermek fejlődik is. Ha a szülőket neveljük, ez hatással van a gyerekre, ezáltal a pedagógus is érezheti a változást. Hasznos a szülőkkel foglalkozni, a gyereknevelésbe valamilyen szinten besegíteni, információt, ötletet, megerősítést adni. Sokszor tabutémákról beszélünk, vagy olyan témákról, amelyekkel kapcsolatosan a szülők bizonytalanok. Rengeteg elmélet van, és kéznél az internet, ahol aztán elveszhetünk az információk halmazában, és a szülő esetleg még jobban összezavarodik. Ezt a tudást, információhalmazt segítenek rendszerezni előadásaink – mondta Keresztesi Polixéna.
Kádár Annamária: ne titkoljuk a családi történeteket
A Napraforgó első évadát Kádár Annamária előadásával zárták, aki nagyon képletes, egyben szórakoztató előadásmódjával igen érdekes irányból, a családi történetek felől közelítette meg az önbecsülés és küzdőképesség gyermekkorban való megalapozásának témakörét. Bizonyára akad a kedves olvasók közt olyan, aki legalább egy sóhajtással fogadja, amikor a családi ebédnél a nagytata már száznegyvenötödszörre meséli el, hogyan zajlott ötven évvel ezelőtt az a bizonyos leánykérés. Mint kiderült, amikor a gyerekek küzdőképességének és önbecsülésének kialakításáról van szó, talán nincs is hasznosabb a családi történetek újra- és újramesélésénél, legyenek akár vidámak, akár tragikusak. Megkockáztatom: mintha még a meséknél is hasznosabbak lennének, hiszen míg ott királyfiak és királyleányok küzdenek meg sárkányokkal és jutnak hősies sikerre, azaz mégiscsak mesebeli, képzelt szereplők, addig a családi történetek szereplői mind élő vagy valaha élt hús-vér emberek, pontosan olyanok, mint Pistike vagy Évike, és lám, mégis felülkerekedtek az élet hozta gubancokon. A kétezres évek elején végzett amerikai kutatás is azt igazolta: sokkal nagyobb önbecsüléssel rendelkeztek azok a fiatalok, akik tudták, hogy például a szüleik hogyan ismerkedtek meg, hogyan választották ki a keresztnevét stb. A családi történetek az intergenerációs ént építik: azt a meggyőződést, hogy nemcsak én vagyok egyedül a nagyvilágban, hanem ott van mögöttem ősök egész sora. Ugyanakkor nem mindegy, hogyan meséljük el a történeteket, a váltakozó mesélés életszerű, ahol nincsenek kiradírozva a fekete bárányok, a válsághelyzetek. Kádár Annamária elmondta: a történetmesélés a gyereknevelés egyik alapvető kulcsa, ez hordozhatja az üzenetet, miszerint ugyan szerencsétlenek vagyunk, de mindig kivágjuk a rezet – és ez megalapozza a gyerekben a hitet, hogy felülkerekedhet, hogy ő maga is mindig képes lesz kivágni a rezet. Ne féljünk hát mesélni magunkról, a nagybácsiról, ne őrizgessük félve a „titkokat”, hanem meséljünk: szóban, írásban, képekben gyerekeknek, amíg kicsik és akkor is, amikor már felnőttek.