Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély augusztusi számában.
Augusztus 12-én, szombaton, a Révi-szorosba szerveztünk kirándulást, a távolság Kolozsvártól 100 km, amelyet a reggel 7.49 órakor induló CFR-személyvonat 2 óra és 45 perc alatt tesz meg a Körösrévi megállóig. Gyorsvonatoknak kevesebb idő kell, de azok nem állnak meg a kisebb állomásokon. A kolozsvári vasútállomáson 20-an találkoztunk, szép, napos idő ígérkezett. Körösrév szélső házaitól indultunk a Révi-szoros felé, tábla is mutatta az irányt. Bár vonatunk áthaladt a szoroson és megálló is van a cseppkőbarlangnál, Körösrévnél szálltunk le, tervünk az volt, hogy gyalogosan járjuk végig a sziklaszorost Vársonkolyosig, megnézzük a cseppkőbarlangot, a vízesést és az egykori menedékházat, amely 1915-ben épült. Az évtizedek alatt tönkrement menedékházból csak romhalmaz maradt, de két éve helyreállítási és felújítási munkálatok folytak és idén júniusra el is készültek vele. A szoros bejáratánál az út véget ért, innentől két úton haladhattunk tovább: vagy a vasúti sín melletti ösvényen a Sebes-Körös jobb partján, vagy átkelve a hídon a folyó bal oldalán kialakított, piros ponttal jelzett ösvényen. Itt a sziklákhoz erősített láncba fogózkodhattunk a meredekebb szakaszokon. Mi a bal oldali ösvényen indultunk el, a híd után átmentünk egy tisztáson és elindultunk a keskeny ösvényen, alattunk a Sebes-Körös vize csobogott, a fák lombjai kellemes árnyékot biztosítottak a nyári melegben.
A Révi-szoros környékén már a legrégebbi időkből emberek nyomaira bukkantak. Az ősember eszközeit, temetkezéseinek maradványait találták a Kecske- és Devence-barlangokban, a Két püspök sziklagerincében, valamint a szoros jobb oldalán a Tündérvár barlangjában végzett ásatások során.
A középkorban a Királyhágót még nem használták, a Révi-szoros volt Erdély kapuja. A folyón szállították tutajokkal az erdélyi sót, fát és más árucikket az alföldre. Körösrév falu a szorosban lévő vámhelyről (révről) kapta a nevét. A szorosban a folyó mellett csak egy keskeny út fért el, ennek helyét 1870 óta a Nagyvárad–Kolozsvár vasútvonal foglalta el. Mivel Réven és környékén nem volt jó termőtalaj, az emberek megélhetési forrásokat kerestek. Az itt található jó minőségű agyag kiégetés után is fehér maradt vas-oxid tartalma miatt, ezért a lakosság egy része fazekassággal foglalkozott, kancsókat, tálakat, edényeket készítettek, és szekerekkel járták az országot, hogy eladják őket. Amikor a környéken beindult a bányászat, a férfiak nagy része ott kezdett dolgozni, így csak néhány család folytatta a fazekasságot.
Az 1900-as évek elején az osztrák származású Karl Handl pályafelvigyázó és Veress István révi lelkipásztor bejárták és felkutatták a szorost, felfedezték a cseppkőbarlangot. A látogatók előtt a Czárán Gyula által vezetett Erdélyi Kárpát-Egyesület segítségével nyitották meg a barlangot, s az rövidesen Erdély egyik legismertebb turisztikai látványosságává vált. A helyszínen az első építmény az Erdélyi Kárpát-Egyesület (1891-ben alakult meg Kolozsváron) megrendelésére készült el. Zichy Ödön gróf építtette a 113 férőhelyes vendéglőt a turistáknak, amelyet 1905. augusztus 27-én avattak fel, az épületnek volt fedett terasza, az emeleten szálláshelyeket hoztak létre. 1909-ben felépült a Lujza-lak, amely összesen 14 szobával rendelkezett. Az épületet és a telket 1945-ben államosították. A menedékházat 2007-ben vásárolta meg a Bihar Megyei Tanács. A megrongálódott épület felújítására 2018-ban nyújtották be az európai uniós pályázatot, a munkálatokhoz 2021. február 22-én fogtak hozzá és 2023. május 31-én fejeződtek be. A romos állapotban lévő épülethomlokzat korhű helyreállításának megtervezéséhez korabeli fényképeket használtak. Újranyitása után idegenforgalmi központként fog működni, amely a révi természeti övezet megfigyelésével és népszerűsítésével fog foglalkozni.
Körösrévről indulva a piros ponttal jelölt, árnyékos ösvényen haladtunk, majd kb. egy óra út után eljutottunk a felújított épülethez. Nem találtunk szavakat, hiszen éveken keresztül a beszakadt tetőgerendákat, leomlott falakat, összetört ajtókat, ablakokat láttuk, minden romokban hevert, veszélyes volt túl közel merészkedni hozzá. Most pedig, a felújítás után, eredeti szépségében áll az épület, korabeli fotók alapján restaurálták a gyönyörű fatornácot és a fedett teraszt, fehér falak, új ajtók, ablakok – szinte hihetetlennek tűnt, amit láttunk. A romhalmaz helyén csodálatos új épület áll. Megcsodáltuk az új építményt, majd a cseppkőbarlang előtti faházikóban megvásároltuk a jegyeket a barlanglátogatáshoz. A Zichy-cseppkőbarlang a Körösvidéki Múzeum védnöksége alatt áll. A barlang csak kísérővel látogatható, kiépített lépcsők és villanyvilágítás található benne. A bejáratnál kétnyelvű emléktáblára figyelhetünk fel, amelyet Carl Handl, Veress István és Czárán Gyula emlékére állított az Erdélyi Kárpát-Egyesület 1993. augusztus 8-án, a barlang feltárásának 90. évfordulója alkalmából. Vezetőnk elmesélte a barlang történetét és megmutatta az érdekesebb cseppkőalakzatokat. A barlang klímája egyes feltételezések szerint csillapítja a köhögést, a levegő hőmérséklete télen-nyáron 8-10 fok körüli.
A cseppkőbarlangot 1903-ban Carl Handl vasúti felügyelő fedezte fel, ő és Veress István, a révi lelkész, többször meglátogatták a vízesést. Ott, ahol a bővizű patak előtör a hegyből – szárazság alkalmával –, egy kis nyíláson denevérek repkedtek ki és be. Vadászpuskával belőtt a nyíláson és hatalmas dörgő visszhang keletkezett, amiből következtetni lehetett a barlang létezésére. Értesítették erről Czárán Gyulát, aki 1903. november 10-én robbantásokkal feltárta az új barlangot. 1905-ben avatták fel, majd a környék birtokosáról, a turistamozgalmat támogató Zichy Ödönről nevezték el. A barlangot először 1905-ben mutatta be Czárán Gyula az Erdély című folyóiratban. Ifj. gróf Zichy Ödön a barlang nyílása mellé építtetett menedékházat, majd egyemeletes szállót, amely nagyban hozzájárult a barlang látogatottságának növekedéséhez. Még abban az évben megépítették a barlang melletti, a Sebes-Körösön átívelő hidat. A következő évben készült el a vasúti megálló, 200 személyt befogadó várócsarnokkal.
Csoportkép a cseppkőbarlang melletti hídon (A szerző felvétele)
A 2,7 kilométer hosszú (ebből 680 m látogatható) Zichy-barlang cseppkőképződményei mesebeli neveket viselnek, ilyenek a Bálna, az Elefántfej, a Kálvária, a Fehér sas, a Lótuszvirág és a Földgömb. Az emeleti részen a Mohamed birodalmát és a Purgatóriumot láthatjuk. Sajnos több látványos alakzat az évek során vandalizmus áldozata lett. A barlang külön érdekessége a 2 méter mély, kristálytiszta vizű tó, az ún. Szerelem tava és a Nagy csarnok.
A barlanglátogatás után átmentünk a Sebes-Körös hídján, a vasútállomás teraszán az Annastasia étterem üzemel. Megnéztük szemből a vízesést, amelyet a barlangból kiömlő, még kristálytiszta vizű Styx-patak hoz létre és látványosan zuhog alá a Sebes-Körösbe. Ezután elindultunk gyalog Vársonkolyos felé, útközben megcsodálva a szoros sziklafalait. Elhaladtunk egy hatalmas sziklatömb mellett, tetején a Kereszt-kilátó. Az ösvény kikerüli az alagutat és a Sebes-Körös partján halad, túloldalt a Szürke Falak nevű meredek sziklás oldalt csodálhatjuk meg. Az ösvény az alagút kijáratához vezet, majd eltávolodik a vasúttól, és egy füves úton, a folyóparton a vársonkolyosi hídhoz lehet jutni. Kis pihenőnk után 10 perc alatt visszaértünk az állomáshoz, majd a vonatra felszállva indultunk is vissza Kolozsvár felé.
Az 1955-től természetvédelmi területnek nyilvánított sziklaszorost sokan látogatják, természetjárók, sziklamászók és barlangászok kedvenc kirándulóhelye, Körösrévről és Vársonkolyosról is számos túraútvonal vezet a gerincre, a környező barlangokhoz, míg a vadvízi evezés szerelmeseinek kajak- és raftingtúra, a merészebb mászóknak vasalt út (viaferrata) is rendelkezésére áll.
(Borítókép: A felújított Révi-menedékház / A szerző felvétele)
