Panamában vagyunk, venezuelai nő szülinapján, akinek egy hondurasi, illetve egy mexikói férfival folytatott beszélgetése ihletett erre a kis szösszenetre. Itt kell megjegyeznem, az említett három ország a világ legveszélyesebb államainak számít.
Szóval a fiatal és szép, három x-es küszöböt átlépő venezuelai hölgyet hondurási szereplőnk – a mexikói férfi felé fordulva - eképp köszönti: “Hálát kell adni az Istennek, hogy az ember eléri ezt a kort. Nem mindenkinek jön össze.” Majd hozzátette: “Igaz, akik nem járnak rossz dolgokban, azokra nem is les a mumus”. Erre jött a venezuelai hölgy „cáfolata”, aki egy példával élve belekezd a mesélésbe. Elmondta, azelőtt való héten hunyt el 20 éves unokaöccse, akit megöltek, pedig nem is járt rossz dolgokban. (Szomorú tekintet hondurasi és mexikói fejből.) Venezuela folytatta: az öcskösnek „csak” annyi bűne volt, hogy ellopott egy motrot. Honduras szemöldöke ezen a ponton összehúzódott, a “nem járt rossz dolgokban” fogalomkörében ugyanis nem fér bele a motorlopás, legalábbis az ő értékrendjében nem, amivel (véletlenül) a büntetőjog is összecseng. Szóvá is akarta tenni, de Venezuela tovább szövegelt. És a fiú, miután ellopta a motrot, szólt annak tulajdonosának, hogy 300 dolcsi fejében – merthogy jószívű – visszajuttatja.
Mexikó csak füleit „meresztette”. Láthatatlan szombrérója pördült egyet tengelye körül. Honduras pupila-tágulási tevékenysége beindult, számolni kezdett, mi mindenre terjed ki Venezuelában a “nem járt rosszban” fogalomkör, hiszen a drága fiú kétségkívül rabolt és zsarolt. (Rabolt és Zsarolt, így pont rímel, biztos azért is tette...) A második körben nehezebben sikerült szóhoz jutni, kivéve a fiút védő rokonnak, Venezuelának, aki – látszott rajta - még rejtegetet tarsolyában infót. A fiú csere-bere javaslata, mondta, nem talált nyitottságra a címzett részéről. Válaszképp a motortulajdonos kifejtette véleményét a kért összeg egy jobb felhasználási módjáról. Ha már mindenképpen ki kell adnia ezt a pénzt, hát nincs mit tenni, vázolta azonban abbéli szándékát, hogy ezt a 300 dollárkát inkább a motorrabló barátjának meggyilkolására fordítja majd. Az egyezkedés végül zátonyra futott. A robogó tulaj kemény tárgyaló félnek bizonyult, és sajnos szavatartónak is - derült ki a végkifejletből.
Ismét Honduras reagált először. A “nem rossz ügyekbe keveredni” gondolatmenet közös nyelvük és kultúrájuk ellenére, nagyon úgy tűnik, különböző értelmet nyer Venezuelában és Hondurasban. Ez utóbbi kis népnek hitvilága szerint a rossztól való elzárkózás, illegális ügyektől való távolmaradás egyfajta isteni gondviselésként körbeölel, megvéd, megóv minden bajtól akár egy golyóálló mellény hatékonyságával. Biztosabb ez, mint a tarot. Persze ebben is annyi a logika és a kiszámíthatóság, mint magában az orosz rulettben, de hadd higgyenek benne, olyan édesek!
Míg nonverbális kommunikációról átfordíthatta volna mondandóját verbálisra, Venezuela tova suhant, hiszen, ne feledjük el, szülinap volt, torta és ünneplés. Honduras halkan csodálkozva csak annyit motyogott: rablás, zsarolással összekötve, és közvetett gyilkosság…, hm, nem semmi!
Mindeközben Mexikó rutinosan pislogott. De nem kommentált.
