„Ha szereted azt, ami a korban új és előremutató, és gyűlölöd azt, ami régi és lehúz, akkor a többi már tehetség és mesterségbeli tudás kérdése. Hiszen a mi korunk nagysága eszmeiségében van. Ez benne az új is. A bennünket hevítő új eszmék jelentik az újat. Nos, ezt kell művészileg tükrözni. Hogyan? Itt a nagy kérdés. Pedig csak azt kell tudnunk, hogyan adjuk saját magunkat” – idézik a kötet tartalmi kivonatában Román Viktort, hozzátéve: a szobrászművész 1965-ben Huszár Sándor újságírónak fogalmazta meg ezeket a gondolatokat, amelyek akár egy egész korszak művészi világlátását is tükrözhetik.
Az ismertetőben kiemelik: 1965-ben, az alkotói szabadság reményének kapujában valóban felszabadultabb évtized következett, amikor a romániai magyar képzőművészeti nyelv új elemekkel és új irányzatok szimbólumaival gazdagodott. 1965–1975 a művészetkritika és a művészi világnézetek alakulásának időszaka, folyóiratok, kulturális intézmények születésének a periódusa. Ez utóbbiak hátteret és összetartó erőt biztosítottak a diktatúra éveiben a kultúra és a magyarság megőrzéséhez – olvasható a kivonatban.
A kötet szerzője tanulmányait a BBTE újságírás, majd történelem, művészettörténet szakán végezte. „Kettős lényem – a rádiós és a művészettörténész – úgy gondolom, tökéletesen megfér egymás mellett, mi több, kiegészítik egymást” – fogalmaz Szuszámi Zsuzsanna.
