A miniszterelnök, aki másfél évvel ezelőtt még teljesen ismeretlen volt ország-világ előtt, ebben a pillanatban - tisztségeit tekintve - az ország egyik legbefolyásosabb emberének számít. Amikor felbukkant, akkor sem az ő titokzatos személyiségét láttuk a kissé maradi frizura alatt kibontakozni, hanem a párt és a kormány valódi vezetőjét, Liviu Dragneáét. Mint azokban a fantasy kategóriába sorolt filmekben, amikor a vicces kedvű Sors erkölcsi leckét akar feladni a főszereplőnek és valaki másnak a testébe bújtatja. Dragneát is utolérte a végzet, másfél évig mondhatni magas sarkúban és kontyban kellett az ország, de mindenekelőtt saját érdekében eljárnia, hiszen priusza miatt nem vállalhatott köztisztséget. Dragnea főszerepének a Legfelsőbb Bíróság egy hónappal ezelőtti döntése vetett véget, most épp Zsiláva étkezdéjében töprenghet a morális tanulságon.
Itt áll hát a világpolitika Evita Peron kategóriájának első román képviselője, bár erre a helyzetre sokkal inkább az „evită” (óvakodjl!) kifejezés rímel, a PSD-t mostanában mindenki kerüli. (A saját maguk által kihívott balsorson kívül, persze.) Az európai szocialisták sem képviseltették magukat a bukaresti kongresszuson, ami annál is érthetetlenebb, hogy a kiközösített Liviu Dragnea kínos jelenlétére nem kellett számítani. Egyszóval nehéz vállalkozás elhitetni nem csak itthon, hanem külföldön is, hogy a Dăncilă vezette PSD bizalomra érdemes, hamvaiból újjáéledt politikai alakulat. A megtisztult és megtisztított párt közti árnyalatnyi eltérést sokan pontosan érzékelik.
A PSD-nek a kegyelemdöfést az év végi elnökválasztás adhatja meg, vagy legalábbis siettetheti a sokak által megjósolt leépülését, a párt környékén ugyanis egyetlen szalonképes – ismert, népszerű és korrupciós ügyektől mentes - elnökjelölt sem akad, ezt a most induló belső közvélemény-kutatás is hamarosan konstatálni fogja. Annak már hagyománya van, hogy Romániában az elnökválasztás második fordulójában a PSD-s jelölt kikap a jobboldali vetélytárstól kis különbséggel, de hogy be se jusson, arra (még) nincs. A PSD-s márkanév, láthattuk az EP-választásokon, zsigerből maximum 20-25 százalékot tud mozgósítani, de hol van ez az öt évvel ezelőtti 45,56 százaléktól, amennyit Victor Ponta szerzett az elnöki mandátumot végül megnyerő Klaus Iohannisszal szemben? Egyes információk szerint valószínű, hogy Eugen Teodorovici-ra esik a választás, mint leendő elnökjelöltre, akit erre utaló stratégiai okokból ügyvezető elnöki tisztségbe léptettek elő a szombati kongresszuson. De vajon okos dolog, hogy az eleve minden bűnök kútforrásának számító pénzügyminiszter ajánlja a pártot és magát a választók kegyeibe?
Európa-szerte a hagyományos pártok, és így a szociáldemokraták térvesztése tapasztalható már évek óta. A romániai PSD azonban saját önsorsrontó folyamatának az áldozata, nem az ideológiai meghasonlás, hanem a korrupció az, amire ez a párt végül rámegy – bár náluk ez is afféle világnézetnek számít. Romániában még mindig széles azoknak a választóknak a rétege, akiket az Iliescu, Nastase, de még a „gügye” Geoană, vagy Ponta és Dragnea-féle politikusok tudnak megszólítani a maguk hamis, de empatikus módján. Elemzők ugyan nem hisznek abban, hogy az Iliescu vagy épp Dragnea féle „pártatyuskák” idejét most majd a „pártanyuskák” korszaka váltja fel, de kétségtelenül egy lehetőség. Mégpedig az utolsó lehetőségek egyike a Szociáldemokrata Párt számára.
