A nagy turisztikai portálok, így az Airbnb is már mesterséges intelligenciával kommunikál felhasználóival: a turista megkérdezheti hamarosan az Airbnb-t, hogy melyik a legjobb tengerparti desztináció 500 euróért, hol lehet a környéken ebédelni, bevásárolni, színes inget venni vagy ókori római szobrokat nézegetni. Az Airbnb átveszi gyakorlatilag a hotel-recepciós, az idegenvezető és a taxis szerepét is, hisz mindhárom társadalmi szerepkört egyesíti majd. Semsei szerint ez „felrobbantja majd a számokat” és a már eddig is hatalmas turisztikai szektor még népszerűbb lesz.
Ez csupán egyetlen egy példa a sok százból, amelyben radikális változásokra számíthatunk az elmúlt 1-2 évtizedben fénysebességgel fejlődő AI térnyerésének következtében. A mesterséges intelligencia ötlete ókori és középkori gyökerekre is visszavezethető (a teremtő ember automata gépeinek önálló gondolkodásra képes, önálló entitásként élő mítosza ott van Héphaisztosz, Pügmalión, majd a későbbi zsidó gólem vagy Frankenstein történetében is). Az emberi elme teremtő elme, de ahogy Enki vagy számos más ókori istenség, a teremtő erővel pusztító erő is jár. Pügmalión szerelmes lesz saját szobrába, teremtménye elvarázsolja őt, Judah Löw ben Bezalel gólemje Prágában pedig egyszerre keltett csodálatot, félelmet és rettegést a lakosság körében.
A mesterséges intelligencia is ilyen manapság: az emberi elme, tudományos-technikai fejlődés új szintje, a negyedik ipari forradalom egyik fő eleme és hajtómotorja, amely már most egyszerre okoz rettegést, félelmet és ugyanakkor csodálatot az emberekben. Mint minden új és hirtelen fellépett, radikális változást ígérő technikai jelenségnél, a mesterséges intelligenciánál is kialakult az egymásnak feszülő világnézetek képviselői: van, aki lovakat akar a vonat elé fogni, vagyis a mesterséges intelligenciát meg akarja fékezni, leállítani, lassítani fejlődését, mások apokaliptikus víziókat társítanak a jelenséghez és az emberiség végét látják benne. A támogatók csoportja pedig értelemszerűen az anyagi és technikai lehetőségek kimeríthetetlen forrását, a világ és az emberiség fejlődésének új lépcsőjét látják benne.
Gnosztikus, mindent a dualista szemléletben értelmező világunkban már nem is meglepő, hogy ez két radikális tábor hangja feszül jelenleg az AI körüli viták élvonalában. Ahogy egykor a vasút bevezetése, a rádió, a tévé, a számitógép vagy az okostelefon is megosztotta a társadalmat és jogos félelmeket szült, ám mégis elterjedt és megszokottá vált, úgy az AI is nagy eséllyel egy ilyen pályára számíthat, bár hatását tekintve nem hasonlítható össze a fentebb felsorolt nagy, technikai, információs, kommunikációs eszközökkel. Az AI nem csupán életünk egy-egy aspektusát (távolsági kommunikáció, közlekedés, szórakozás, szabadidő) határozza majd meg, de már most jelen van gyógyszeriparban, egészségügyben, filmiparban, fényképészetben, honlapszerkesztésben, hadiparban, fordítói és megannyi más diszciplínában. Harari, a Világgazdasági Fórumon túl gyakran szereplő sztártörténész már „hasztalan társadalmi rétegek” és szakmák egész tömegét vizionálja az emberiség jövőjeként. Dramaturgok, fordítók, fényképészek, gyári munkások, bevásárlóközpontok alkalmazottai, összeszerelő és később a kamionos-szállító cégek és munkák is veszélybe kerülnek. Már most látható a tendencia, hogy egyre több a személyes kontakt a bevásárlóközpontokban: a digitális valóság át fogja venni az emberek szerepét.
Egyetemeken már szakmai konferenciákat szerveznek arról, hogyan lehetne kiszűrni a ChatGPT által írott szakdolgozatokat, sőt, államvizsgákat, projekteket. Pályázhatok-e egy olyan projekttel, amelyet nem én, az emberi agy, hanem az AI írt meg? Leadhatok-e egy olyan disszertációt, amelyet nagyrészt a ChatGPT alkotott, nemegyszer fiktív, kitalált adatokkal keverve? Kirúghat-e egy cég egy embert akkor, ha annak munkáját el tudja majd végezni egy AI vezérelte gép is? Megbízhatok-e egy kocsiban vagy telemedicinában, ahol mesterséges intelligencia vezet, illetve diagnosztizál? Meg tudok-e különböztetni egy pápás fotót, vagy Rimbaud-ról készült portrét, amely autentikus vagy robot-generált? A sort a végtelenségig folytathatnánk azokkal a példákkal, amelyek már most is közfelháborodást keltettek.
Alig akad olyan területe az életnek jelenleg, ahol az AI nincs jelen ilyen vagy olyan formában. Pontosan ez, a mindent behálózó jelenléte és korlátlannak tűnő hatalma az, amely félelmetessé és jogosan bírálhatóvá teszi. Természetesen, az AI-ban dolgozók, azt ünneplők egyelőre nem többségi tömege úgy véli, hogy a transzhumanizmus új lépése köszönhet ránk: hosszabb élet, gyógyulás, kevesebb munka, könnyebb boldogulás. Viziójukban az AI egy élhetőbb, zöldebb, fentarthatóbb, boldogabb és fejlettebb világot hoz létre. Előttük egy olyan világ lebeg, amelyben az emberek Huxley alpha kasztja szerint élnek. A látható, bizonyítható előnyök és lehetőségek tudatában persze a történésznek kötelessége feltenni a kérdést, és tükröt tartva a múlt technikai vívmányainak mellékhatásaira elemeznünk kell az AI-ban rejlő veszélyeket is.
Ahogy a socialmedia (Facebook és más platformok) sokáig kontroll nélkül terjedtek és hálózták be a társadalmat és ma már valós jogi problémát jelent azok ellenőrzése, úgy az AI is hasonló problémákat okozhat számunkra. Jogi keret, fékek és szabályozás nélkül a féktelen, szabadon szárnyaló progresszió könnyedén a káosz és a pusztítás eszközévé válhat, ha annak irányítása olyan, általunk nem választott, de életünket éveken, évtizedeken át befolyásoló emberek kezébe kerül, akiknek Messiás-tudatuk vagy rossz szándékaik vannak. Márpedig a történelemből tudjuk, hogy ilyen emberek léte nem a konteók világának terméke: Sztálin, Mengele, Hitler, a hadiipar és az eugenika nem a fikció termékei, hanem fájó történelmünk legsúlyosabb sebei és tünetei. Az AI terjedéséhez már most szükség lenne a jogi keret megalkotására, amely elsősorban az embert védené: védene minket attól, hogy gyermeki lelkesedésében a homo ludens és homo faber, az alkotó ember ne tévedjen ismét az önpusztítás útjára, hanem kellően bölcs, tudatos és óvatos legyen új Gólemével, a mesterséges intelligenciával.
Minden állampolgár feladata, hogy politikusait, választott képviselőitől kérje, követelje azt, hogy az Európai Unióban és nemzeti szinten is legyenek jogi szabályozásai, fékjei az AI-nak. Ezek hiányában ugyanis nagyon könnyen egy olyan jövőben találhatjuk magunkat, amely az Ötödik Elem kaotikus digitális városait, a Terminator vagy ReadyPlayerOne filmek világát fogja idézni.
