Gondolatok Fülei Balázs zongoraestjéről
Fülei Balázs közvetlen művészlélek, akiben nem csupán a tehetséget, a sokoldalúságot, a virtuóz zongoraművészt csodáljuk, hanem azt a szerénységet, a zene és a közönség iránti alázatot, amellyel koncertjein pódiumra lép. Az a típusú művész, aki nemcsak a zenén keresztül kommunikál, hanem dióhéjban informál is az elhangzó művekről, így az első pillanattól kezdve ő maga, és a felcsendülő darabok is közelebb kerülnek a hallgatósághoz. Egy Mendelssohn-műtől származó A dalnak lenge szárnyán című zongoraestjén a különböző zenetörténeti stíluskorszakok remekműveivel nyűgözte le a közönséget. Zenés időutazásának zongoradarabjait a dal tematika fűzte csokorba.
Fülei Balázs szólóestjének nyitószámaként Liszt Ferenc Sposalizioja hangzott el, a Zarándokévek Itáliai élmények szülte második sorozatának első darabja, amelyet Raffaello Eljegyzés című festménye ihletett. Az előremutató, impresszionista jegyekkel átitatott mű szépsége az árnyalt dinamikával megszólaltatott lágyan hullámzó dallamvonalakban, az énekszerűségben, az érzelmek és hangulatok csillogó játékában rejlett.
Felix Mendelssohn-Bartholdy Dalok szöveg nélkül című sorozatából az Asz -dúr Op.38. no. 6., az Esz -dúr Op. 30. no. 1., a C-dúr Op. 67. no. 4. bensőséges költőiséggel, finom eleganciával hangzott el, a könnyen, játékosan repdeső virtuozitással felcsendülő Tavaszi dal (A-dúr Op. 62. no. 6.) a szomorkás őszbe kis tavaszi fuvallatot csempészett.
Mendelssohn A dalnak lenge szárnyán című liedjéből Liszt zongoraátiratot készített. A kompozíció a mendelssohni énekszerűség és a liszti virtuozitás szerencsés ötvözete. Fülei Balázs csodát művelt a kiöregedett, rozoga állapotban levő zongora billentyűivel; könnyedén szárnyalt, költőien „énekelt”, virtuozitása mindvégig művészi megoldásokban kibontakozó technikai bravúr volt.
Liszt Lorelei című dalát Heinrich Heine versére komponálta. A zongoraátirat gazdag érzelmi skáláját, a szenvedélyt, a vágyat, a szerelmi vallomás perzselő erejét Fülei Balázs csillogó technikával, a dinamikai váltások pazar árnyalataival tolmácsolta. A Schubert-Liszt Szerenád előadásának puha, bársonyos tónusa, finom líraisága, régi emlékek nosztalgiáját idézte. A Schumann-Liszt Ajánlást az est egyik feszültségekkel előkészített, érzelmi csúcspontjaként értékeltem.
Claude Debussy Metszetek-sorozatának három darabjában – Pagodák, Granadai esték és Kertek az esőben – három különböző földrészt, tájat „festett” meg. Az impresszionista zenei képek egzotikus világát, keleti harmóniáit, tüzesen szenvedélyes ritmusvilágát Fülei Balázs szuggesztíven „festette” újra, a hangulatváltások gazdag palettájú „színfoltjaival”.
Kodály Zoltán Marosszéki táncok című alkotása hangszeres népi tánczenéből táplálkozik. Az eredetileg zongorára komponált, majd 1930-ban zenekarra átdolgozott művének befejezésekor Kodály így írt: „A Brahmstól világgá vitt »magyar táncok« az 1860 körüli városi Magyarország hangja: jobbára akkor élt szerzők művei. A Marosszéki táncok messzibb múltban gyökereznek: az egykori Tündérország képét idézik fel.” Fülei Balázs zongorajátéka hű tükre volt a Kodály által emlegetett „egykori Tündérország” keserédes érzés- és hangulatvilágának.
Fülei Balázs a ráadásként játszott Debussy L’isle joyeuse – A boldog sziget című darabjával búcsúzott a közönségtől. Tartalmas est, felejthetetlen élmény volt! Bízzunk a mielőbbi viszontlátásban.
(Borítókép forrása: Fülei Balázs facebook-profilja)
