Az online projekt részeként szeptember 21-től kezdődően tizenkét héten át hét Esterházy-könyvről beszélget írókkal, irodalomkritikusokkal és irodalomtörténészekkel Ott Anna, a budapesti Hadik kávéház művészeti vezetője, a Société Budapest és a Margó Irodalmi Fesztivál kiemelt munkatársa, valamint – ha létezik egyáltalán ilyen megnevezés – hivatásos olvasásnépszerűsítő. Az említett intézményekben és eseményeken kifejtett kulturális tevékenységei mellett ugyanis közösségi oldalainak népes követőtáborát rendszeresen látja el könyvajánlókkal, folyamatosan szemlézi a híres és elfeledett klasszikusokat, valamint a magyar- és világirodalom újdonságait.
A most kezdődő #olvassEsterházyt projektet az #olvassNádast előzte meg, amely során tizenöt héten át százoldalas egységekben dolgozták fel Nádas Péter Párhuzamos történetek című monumentális regényét. Az #olvassEsterházyt első részében szeptember 21-én, kedd este Ott Anna Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordítóval beszélgetett Esterházy Péter talán legszemélyesebb és legegyetemesebb művéről, az 1985-ben megjelent A szív segédigéi című regényről, amely egyszerre a gyász, a halál és az élet könyve.
Esterházy Péter Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, publicista, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja 2016-ban hunyt el. Fotó: Erdőháti Áron
„Hogy a múló időben mi marad. Mi marad meg, mi marad ránk? A fekete kereteken belüli lapokon előbb egy anya elvesztésének történetét olvashatjuk a fiú szemszögéből, az utolsó napoktól a temetésig, majd jön a visszája: az édesanya siratja meghalt gyermekét. Így lesz ez a zárt szerkezet, a fekete keretek és a fehér lapok kontrasztja létezésünk legnyitottabb kérdésének nyelvi emlékműve” – olvasható a kötet leírásában.
„Bele fogjuk vetni magunkat Esterházy Péter világába és minden héten kedd este egy íróval, irodalomkritikussal vagy irodalomtörténésszel fogok beszélgetni arról, mit is olvastunk eddig, ők fognak segíteni nekünk, ha eltévednénk ebben a kalandos életműben” – mondta felvezetőjében Ott Anna. A beszélgetés kezdetén Nádasdy Ádám a kötet előszavával kapcsolatban megjegyezte: az elbeszélő hol saját, hol valaki más hangján szól az olvasóhoz, ebben pedig Esterházy posztmodern játékossága érhető tetten. A kötet 1985-ös, a lazuló cenzúra idején való megjelenésére visszaemlékezve Nádasdy úgy fogalmazott: ez a könyv egészen más volt, mint bármi, amit akkoriban írtak, és amit a kommunista kultúrpolitika támogatott, „forradalmi, másfelől pedig tényleg nagyon szép mű”.
„Ezt a könyvet gyászmunkának szokták hívni, az anya elvesztésének feldolgozása. Mindenféléket kitalálnak az emberek ahhoz, hogy a halállal szembenézzenek” – emelte ki Nádasdy, ezt a fajta gyászfeldolgozást pedig Esterházy viccelődő, ironizáló elemekkel tarkítja, így a könyv kicsit olyan lesz, „mint amikor már úgysincs mit csinálni” vagy „mint amikor a temetésen, a sír mellett állva ránk jön a nevetés”. „Az élet sokféle, megy tovább. Van halál, de van élet is. Ezt nagyon erősen sugározza a kötet” – fogalmazott a meghívott.
Egy könyv vagy kettő? – tevődött fel a kérdés a beszélgetés során, hiszen a könyv lapjain felül a történet fut, a lap alján pedig egy – tipográfiailag – különálló szöveg csupa nagybetűvel. A könyv első felében a felső rész a fiú szempontjából elmesélt realisztikus történet, az alsó pedig egyfajta elképzelt, álomszerű, tréfálkozó és töredékes kiegészítés. A könyvet középen egy teljesen fekete lap választja ketté a következő felirattal: „zengő érc vagyok és pengő cimbalom, rohadjon meg mindenki, gyűlöllek” – innentől pedig a történet egy fiát elvesztő anya szemszögére vált át, az eredeti elbeszélő pedig csak a könyv legvégén tér vissza. A lap alján futó szöveg néha betör a történetbe, nem mindig lehet kordában tartani, éppen úgy, ahogy az ember is néha hiába próbálja elhessegetni az emlékeket, szokatlan gondolatokat, kételyeket a gyász idején – részletezte Nádasdy, hozzátéve, hogy a gyászkeretes oldalak egyértelművé teszik, hogy a tréfálkozás és ironizálás ellenére az elbeszélő valóban elveszítette édesanyját.
Esterházy Péter a dolgozószobájában. Fotó: Szebeni András
Nádasdy szerint Esterházynak nem erénye az emberi sorsok teljes bemutatása, kirajzolása, de tökéletesen ír le helyzeteket, jeleneteket, gyakorlatilag „pillanatfelvételeket készít, amelyek ritkán állnak össze filmmé”. „Nekem az apró pillanatok teszik ezt nagyon jó könyvvé” – fogalmazott a meghívott, ehhez kapcsolódóan pedig Ott Anna elmondta, hogy A szív segédigéi tele van apróságokkal és talán ebben is rejlik az Esterházy-olvasás titka: nem kell megijedni az életmű köteteitől, mert teljesen rendben van az is, ha az olvasott regényből csupán az apróságokat vesszük ki, tesszük el magunknak, hiszen ezek a történetek legkisebb, de legfontosabb alkotóelemei. „A mélységesen emberi szeletek azok, amelyeket magunkkal viszünk. Ez a kötet nem háromfogásos nagy vacsora, hanem sok apró csemegéből álló büféasztal” – tette hozzá Nádasdy Ádám.
Az online beszélgetések keddenként, romániai idő szerint este kilenc órától Ott Anna Instagram-oldalán, valamint a Magvető Kiadó Facebook-oldalán tekinthetők meg és mindkét helyen bármikor visszanézhetők. Következő alkalomra Esterházy Péter Egy nő című kötetét kell elolvasnia annak, aki be akar szállni a projektbe, szeptember 28-án pedig a könyvről Ott Anna Harag Anita íróval beszélget. A továbbiakban a résztvevők közösen olvassák a Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk, a Harmonia caelestis, a Javított kiadás, az Egyszerű történet vessző száz oldal, valamint a Hasnyálmirigynapló című Esterházy-köteteket is.
(Borítóképen a beszélgetés plakátja Ott Annával, Nádasdy Ádámmal és A szív segédigéi borítójával)
