„Emlékezni és emlékeztetni kell, hogy ne történjen meg újra”

Az új, hegemón hatalom elnyomását megalapozó Vörös Hadsereg 1944. október 11-én bevonult Kolozsvárra. Alig másfél nappal később, október 12-e és 15-e között mintegy ötezer – zömében magyar – lakost lefogtak, bevagon íroztak, és el is indítottak a Szovjetunió hírhedt kényszermunkatáborai fele. A részben megtorlás, részben hadifogoly-pótlás céljával végrehajtott akció, akár egy emberéleteket felszívó sötét hullám végighaladt, valamennyi, a Szovjetunióval szembenálló félként elfoglalt kárpát-medencei állam területén. A „kis munkáról”, málenkij robotról, a Gulág-Gupvi táborrendszer embertelenségeiről hosszú-hosszú évtizedekig nem is eshetett szó. Az 1944 őszén elkövetett tömeges elhurcolások 78. évfordulóján a kérdéskört kutató Benkő Levente és Papp Annamária történész-újságírók által alapított Historikus Egyesület konferenciát szervezett a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Körével, illetve a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságával együttműködésben.