Nyáry Krisztián kolozsvári könyvbemutatóján jártunk
„Gondolta a fene!” – idézte Arany Jánost a meghívott válaszul Kinizsi Gyöngyi azon kérdésére: gondolta volna-e, hogy a Facebook-oldalán megosztott történetekből nagy sikerű könyv lesz, majd a nagy sikerű könyvnek két további része. „2012-ben a barátaim szórakoztatására elkezdtem magyar írók és költők párkapcsolatairól, szerelmi történeteiről apró bejegyzéseket írni. (…) Láttam, hogy minderre igény van, az emberek keresik a hasonló képeket, történeteket, aztán nagyjából heteken belül kialakult ez a – mondjuk így – műfaj, fokozatosan több ezer olvasót vonzva be” – fogalmazott Nyáry Krisztián, hozzátéve: még abban az évben megjelent az Így szerettek ők első része (Magyar irodalmi szerelmeskönyv alcímmel), amelyet egy év múlva követett a második kötet (Újabb irodalmi szerelmeskönyv), most pedig Kolozsváron is megismerhette a közönség a harmadikat (Legújabb irodalmi szerelmeskönyv).
Mondhatni az elmúlt tíz év történései eredményezték az új kötet létrejöttét, hiszen – mint a szerzőtől megtudtuk – ebben az időszakban hihetetlenül fontos irodalomtörténeti forrásmunkák jelentek meg, amelyek nem csupán a szűk szakmai közönségnek, hanem a szélesebb nyilvánosságnak is szóltak: gondoljunk csak Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni, Móricz Zsigmond vagy Márai Lola naplójára, továbbá Szabó Magda, valamint Polcz Alaine és Mészöly Miklós levelezésére.
Mérlegelni esetenként
„Úgy dolgozom, hogy felidézek magamban egy számomra kedves szerzőt, majd megpróbálok utánajárni, van-e olyan életrajzi története, amit érdemes lenne megírnom. Az interneten kezdem a kutatást, megnézem, melyik könyvtárba kell elmennem az információkért, illetve milyen könyveket kell elolvasnom. Ami a köteteimbe bekerül, az történetenként nagyjából négy-öt oldalnyi szöveg, de ez minden esetben hatvan-nyolcvan oldalnyi jegyzetből áll össze. Nem poros padlásokon kutatok, (…) alapvetően megjelent könyvekből, forrásokból, naplókból, interjúkból, visszaemlékezésekből vagy irodalomtörténeti munkákból merítem az információkat, de ezek legtöbbször olyan dokumentumok, amelyeket az irodalomtudományi szakmán kívül kevesen ismernek, ráadásul elzárkózó, arisztokratikus szakmai nyelven vannak megfogalmazva” – részletezte munkafolyamatát a szerző.
A könyvbemutatónak a Bulgakov Irodalmi Kávéház adott otthont. Fotó: Szabó Sámuel
A folytatásban a nyilvánosság kérdése felé terelődött a beszélgetés, Nyáry Krisztián arról mesélt, hogyan dönti el adott történetről, hogy publikálható vagy sem. Megtudtuk, a személyes szféra védelme miatt nem szokott a hetvenes évek vége vagy a nyolcvanas évek eleje utáni esetekről írni. „Minden egyes történetnél felmerül, mihez fűződik magasabb rendű érdek: a személyes szféra védelméhez vagy inkább a megismeréshez. Minden esetben egyedileg kell mérlegelni” – tette hozzá, kiemelve: minél közelebbi a téma időben, annál inkább fontos a helyes mérlegelés, továbbá figyelembe kell venni azt is, hogyan viszonyulnak az információk nyilvánosságra hozatalához az adott szerző leszármazottai – ha vannak. Ehhez fűződve a meghívott Szabó Lőrinc Káprázat című versciklusával kapcsolatban elmesélte: a szerző életében azt mondta, utolsó szerelmi versciklusának költeményei elképzelt nőhöz, nem valós múzsához íródtak, de családja pontosan tudta, hogy címzettjük valójában Szabó Lőrinc legjobb barátjának, Ilyés Gyulának a felesége, Kozmutza Flóra. Illyés Gyula családja úgy döntött, ez az információ személyes érzelmeket sértene, ezért ötven évre titkosították, a tiltás pedig nagyjából tíz éve telt le, így az új kötetből már Nyáry Krisztián sem hagyhatta ki a történetet.
Kétféle kedvenc
„Nem irodalomtudományi szakmunkát végzek, a szerzői önkényem segítségével dolgozom: azokról írok, akik fontosak számomra és akikre kíváncsi vagyok” – fogalmazott a meghívott, majd elmondta: két típusú kedvenc története van. „Az egyik, amikor nagyon önazonos a dolog, amikor az életrajz és az életmű közel van egymáshoz – ilyen Krúdy: ha az ő szerelmes leveleit elolvassuk, az olyan, mintha Szindbád monológját olvasnánk, vagy mintha valamelyik Krúdy-regényben járnánk. Az asszonyok bombázták a szerelmeslevelekkel, nemcsak író volt, hanem sokak számára a vágy titokzatos tárgya is, a nők a romantikus lovagot látták benne. (…) A másik pedig, amikor nincsen semmi ilyesmi, hanem a történet egyszerű, romlatlan, élethosszig tartó párkapcsolatról mesél különösebb kalandok, kitérők nélkül – ilyen Dsida Jenő és Imbery Melinda, valamint Tóth Árpád és Lichtmann Anna története. Amikor pont az adja a szépségét a dolognak, hogy – véletlenül pont két hasonló történetet hoztam fel – mindkét fél tudja: egyiküknek – vagy mindkettejüknek – kevés van már hátra, a rövid időre szabott szerelmet pedig megpróbálják kitölteni, amennyire csak tudják” – mesélte a szerző.
A kolozsvári könyvbemutatón Nyáry Krisztiánt Kinizsi Gyöngyi egykori rádiós szerkesztő kérdezte. Fotó: Szabó Sámuel
Hogyan szerettek ők?
Nyáry Krisztián az eseményen ízelítő gyanánt megosztott a közönséggel néhány történetet az új kötetből. A szerző részletesen és izgalmasan mesélt József Attila szerelmi életéről – kiemelten pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit iránti egyoldalú érzelmeiről és Kozmutza Flóra iránti fellángolásáról –, valamint a költő lelki és pszichés problémáiról is, amelyek érzelmeinek kifejezésére, a nőkhöz való viszonyulására is hatással voltak. „József Attila ugyanis nagyon könnyen, lényegében halálosan bele tudott szeretni szinte bárkibe, amennyiben nem talált viszonzásra a szerelme, vagy legalábbis nem olyan intenzitással” – fogalmazott Nyáry Krisztián. A beszélgetés több pontján is szóba kerülő Kozmutza Flórával kapcsolatban a meghívott megjegyezte: „Van egy nő a magyar kultúrtörténetben, akihez korának három legjelentősebb költője írt szerelmes verseket: százötven körüli Flóra-vers maradt fenn József Attila, Illyés Gulya és Szabó Lőrinc tollából.”
A kolozsvári könyvbemutatót beharangozó Facebook-esemény borítója
Bonyolult szövésű érzelmi hálók között „kóborolhattak” a résztvevők a meghívott jóvoltából, aki a beszélgetés későbbi pontján Szabó Lőrincről is mesélt. „Függetlenül attól, hogy költőként a legjelentősebbek között tartom számon, szerelmi költészete pedig a magyar szerelmi költészet csúcsa, hát, nem nagyon szeretek ítélkezni, de emberként azért minősített esete annak, amit elítélünk. Legalább két olyan dolog van, amit az itt ülők nyilvánvalóan elítélnek: az egyik, ha a férfi a felesége legjobb barátnőjét csábítja el, a másik pedig, amikor a legjobb barátja feleségét – Szabó Lőrinc mindkettőt megtette” – fogalmazott a meghívott, hozzátéve: a költő – egyfajta önfelmentésként – mindezt folyamatosan meg is írta saját magáról, nagyon reflektíven, őszintén, saját gyarlóságával szembenézve. „Arra is jó az ő története, hogy tréningezzük magunkat általa arra: életmű és életrajz két külön dolog – zseniális verseket nemcsak kiváló emberek írnak, hanem gyarló emberek is” – hangsúlyozta Nyáry Krisztián, majd a folytatásban Kaffka Margit tragikus, Petőfi Sándor kalandos és Pilisi Róza nemszokványos szerelmi életéről is izgalmas részleteket árult el a kiemelten nagy érdeklődésnek örvendő könyvbemutatón.
