„Az embereket boldoggá kell tenni”

A szentmise kezdetén László Attila főesperes-plébános vezetésével a résztvevők a Szent Erzsébet-búcsú kegyelmeinek elnyeréséért fohászkodtak. Ezzel kapcsolatban a főesperes-plébános nyomatékosította: életünk szólhat arról, hogy megmutassuk, Isten bízik bennünk és csodákat tesz általunk. Búcsúnk azt hirdeti, hogy a bűn, a rossz legyőzhető, miénk Isten élete, mert Jézus megváltott minket – fejtette ki, hozzátéve: a búcsúval elnyerhető kegyelmi ajándékok segítenek életünk megújításában, ebben pedig Szent Erzsébet példája erősít. 

A főesperes-plébános, valamint a Jánossi Imre (főcelebráns) és Popesc Mihăiţă Cristian segédlelkészek által bemutatott ünnepi szentmise bevezetőjében a főcelebráns a szeretet nagy szentjére utalva hangsúlyozta, hogy a virág önzetlenül szép: gyönyörűségével gyönyörködtet, szépségével pedig lelkünket az Örök Szépség, az Isten felé emeli. A virág ártatlanul szép, olyannyira, hogy elbűvöl minket. Erzsébet kötényének elénk táruló virágos talánya arra hív, hogy legyünk újra gyermekönzetlen, bajt feledő, állandóan szívet osztó emberek – hirdette.
 
László Attila rövid szentbeszédében kifejtette: mi, katolikus keresztények gazdagok vagyunk. Nem azért, mert sok pénzünk van, nem is felhalmozott kincseink miatt, hanem mert vannak szentjeink. Mindannyiunknak akad szegénysége, nélkülözése. Amikor magunkra maradunk, ez könnyen szembeötlő lesz. De ünnepünk és közösségi létünk bátorít: miénk az Isten gazdagsága is – mutatott rá. Szavait Ferencz Zsolt gyakorlati (pasztorális) éves kispap tanúságtétele követte. Elmondotta: ez emberpróbáló helyzetben, amikor a járvány egyre látványosabban bénítja mindennapjainkat, Árpád-házi Szent Erzsébet mégis biztat bennünket: „Látjátok – az embereket boldoggá kell tenni!”. De hogyan legyek boldog ebben a helyzetben? Mi adhat boldogságot, amikor a munkát, a tanulást, a kikapcsolódást legfennebb a világhálón kaphatom meg? – tette fel a sokunkban megfogalmazódott kérdéseket. Úgy vélte, mi, emberek gondoskodunk arról, hogy minden élethelyzetre álarcot tegyünk azért, hogy tökéletesnek tűnhessünk. De el tudom rejteni igazi arcomat az elől, aki teremtett? – vetette fel. Ki emlékezne ma Erzsébetre, ha ő nem az Isten irgalmas karját mutatta volna meg a szegényeknek? Nagyságában képes volt egyszerű maradni. Élete mesébe illő, szerető férj és gyerekek vették körül, fejedelmi udvar, fényűző élet, gondtalan hétköznapok. De Isten az ő vállára is helyezett keresztet, hiszen fiatalon özvegy maradt, anyósa, sógora pedig folyamatosan megalázta, gúnyolta. Ő mégis határozottan boldoggá akarta tenni az embereket, ezért a szegények segítségének szentelte életét, kórházat nyitott, betegeket ápolt, feladva embertársaiért a bőséges és kényelmes életét. Szent Erzsébet a szolgáló szeretet mintaképe, mert rengeteg örömet tudott adni a szegényeknek, vigaszt a bajba jutottaknak. Ma minket hív, hogy tegyük boldoggá az embereket azzal, amink van: törődéssel, egy-egy lejjel, jó szóval, az időnkkel. 
Különleges, mély lelki töltetű mozzanatként a szentmise végén megáldották a Szent Erzsébet-legendára utaló kenyereket és rózsákat. Előbbieket a hívek elvitték családjuk, ismerőseik részére, a rózsákkal pedig a férfiak, fiatalemberek, fiúk fejezték ki szeretetüket az édesanyák, feleségek és lányok, vagyis a nők iránt.
A búcsúünnep a pápai himnusszal és nemzeti imánkkal zárult.
 
Holnap, november 19-én, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén a kolozsvári Piarista templomban reggel fél 8 órától a román nyelvű, 18 órától a magyar nyelvű, a Donát úti Szent István-templomban pedig a 17 órától kezdődő magyar nyelvű szentmisén is lesz kenyér- és rózsamegáldás.