„A szabadság felelősséget jelent, nem elszalasztott alkalmakat”

 
Idén a hagyományostól eltérő útvonalat jelöltek meg a szervezők az ünnepi felvonulásnak és az ökumenikus istentisztelet helyszíne is változott, a főtéri Szent Mihály-templom helyett a Szentháromság (piarista) templomban zajlott. Ám nemcsak ez számított „újdonságnak” az idei megemlékezésen, valamilyen, előre nem közölt okból kifolyólag egyik rendezvény sem a meghirdetett időpontban kezdődött, hanem nagyjából 10 perccel korábban. Emiatt azok, akik 11:15-re a Protestáns Teológia Intézethez mentek, hogy csatlakozzanak a felvonuláshoz, csak futva érhették utol a 11 óra körül útnak indult ünneplő tömeget, míg azok, akik a program szerint meghirdetett 13:20-ra érkeztek a Biasini szállóhoz, lemaradtak a világi méltóságok köszöntőinek javáról.

A 11 óra után kezdődött felvonulás során a menet incidensek nélkül érkezett meg a piarista templomba, ahol ökumenikus istentisztelet kezdődött: Veres Stelian plébánoshelyettes, Bibza Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület esperese, Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök és Fejér Olivér evangélikus püspöki titkár hirdetett igét, majd a négy történelmi erdélyi magyar egyház képviselője megáldotta a gyülekezetet. Közreműködött a református, az unitárius kollégium és a Báthory-líceum kórusa Székely Árpád, Ördög Ödön és Potyó István karnagy vezényletével.

– Nap mint nap tisztogassuk önmagunkban a szabadság valóságát. Ne engedjük, hogy saját önzésünk, képmutatásunk révén megsérüljön. Az 1848-as forradalom elbukott, mégis így vált elpusztíthatatlanul élővé szabadságharcunk miértje: magyarnak és szabadnak lenni bárhol a Kárpát-medencében. Ezért kell imádkoznunk a továbbiakban is. A forradalom és a szabadságharc hősei olyan örökséget hagytak ránk, amelyeket oltalmazni minden nemzedék becsületbeli kötelessége. 1848–49 tanulságait levonva az erdélyi nemzetiségeknek együtt kell építeni a jelent és a jövőt. Ugyanakkor tiszteletben kell tartani a nemzeti kisebbségek jogait – hangoztatta Veres Stelian plébánoshelyettes. 

Bibza Gábor református esperes Mózes könyvét idézve arra buzdította a jelenlevőket: hirdessenek szabadságot a föld minden lakójának. – A nemzeti ünnep alkalmával is Istentől kérjük a segítséget. Isten legyen azokkal, akik áldozatot vállalnak nemzetünkért. Imádkozzunk a szabadságért, és adja Isten, hogy a föld szabaddá váljon, nemzetéhez visszatérve mindenki ünnepelni tudjon. Imádkozzunk az otthonért, a megmaradásért – hangoztatta Bibza Gábor. 

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök beszédének alapgondolatát Ézsaiás próféta könyvéből választotta, amely a bilincsek leoldására és az elnyomottak szabadon bocsátására figyelmeztet. – Jó itt állni ebben a hajlékban, a különböző felekezetekkel együtt, és közösen imádkozni nemzetünk javáért, magyar népünk jövőjéért. Igaz ez akkor is, ha még sokszor érezhető, milyen nehéz ünnepelni. Nem csak azért, mert régi a múlt, hanem elsősorban azért, mert eltávolodott tőlünk a forradalom eszméje. A forradalom lényege és a külső események külön életet kezdtek élni. A külsőség megmaradt, a lényeg azonban, a szabadság igénye, elhalványult. Sajnos, ma nem a szabadság eszméje áll az ünnepség középpontjában, hanem az akkori emberek cselekvése. Fordítsuk figyelmünket a tartalom felé. Tekintsünk a múltba, és keressük a ma is megfogalmazódó mondanivalóját – mutatott rá beszédében Benczédi.  

Fejér Olivér, az evangélikus-luteránus püspöki hivatal titkára hálásan mondott köszönetet Istennek, hogy megajándékozott minket a szabadsággal, és nemzedékről nemzedékre kitartott mellettünk. – Add lelked erejét, hogy a közösségünket építő, szabad és felelős élet példamutatói legyünk. A mi szabadságunk a te szelíd uralmadban van. Taníts minket szabaddá válni a szeretetre – imádkozott Fejér Olivér. 

A Szózat, a Himnusz eléneklése és az egyházi méltóságok áldása után az ünneplő közösség kivonult a piarista templomból.

Oláh Emese: vajon mi képesek vagyunk lámpafénnyé válni?

A kolozsvári Biasini szálló előtt szervezett ünnepséget gróf Széchenyi István szavai lengték be, az ünnepi beszédsorozatot a gróftól származó „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!” idézettel indították és zárták, véletlenül. A gróf intő szavaival indította az ünnepséget Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere, majd ugyanezzel az idézettel zárta beszédét az ünnepség utolsó felszólalója, Lőrincz István Zoltán, a kolozsvári ifjúság képviselője.

Szemerkélő esőben, a magyar, román, az Európai Unió, valamint a székelyek himnuszának eléneklésével kezdődött a ceremónia, majd elsőként Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere köszöntötte az ünneplő közönséget. 

Oláh Emese elmondta, a gróf Széchenyi István fentebb idézett szavainál számára nincsen aktuálisabb üzenet március 15-én, hiszen ezek a szavak aktuálisak voltak a múltban, és aktuálisak lesznek a jövőben is. – Ezek a szavak állandó tükröt mutatnak nekünk, kolozsvári magyaroknak. Ebbe a tükörbe most jó belenézni, és érdemes tervezni. Ettől lesz ez az ünnep a tervezés ünnepe – fogalmazott.

– 1849 januárjában Petőfi így fogalmaz: „Mi vagyunk a lámpafény”. Vajon mi képesek vagyunk lámpafénnyé válni? Vagy egyáltalán vállaljuk-e ezt a szerepet, vagy hagyjuk kialudni ezt a fényt? Egyénenként tervezzük a jövőt, vagy képesek vagyunk közösen megtenni azt? – fogalmazott az alpolgármester-asszony, majd választ is adott a kérdésekre. Elmondta, mint kisebbség a romániai magyarság nem hagyhatja, hogy mások döntsenek helyette, a kisebbség szabadsága és jogai nem képezhetik alku tárgyát. – Tudjuk, hogy jogainkat, az erdélyi magyarság jogait, az őshonos kisebbségek jogait csak európai szinten lehet és kell garantálni. És nekünk bele kell szólnunk ebbe a törvénykezésbe, hogy ne mások mondják meg mi a jó nekünk – tette hozzá.
Oláh Emese arra szólította fel a hallgatóságot, hogy Petőfiék mintáját követve ne csak tiltakozzon, hanem cselekedjen is, hiszen csak akkor válhat a romániai magyarság szabaddá, hogyha felvállalja identitását, ha értelmezni és alkalmazni tudja a történelmi tapasztalatot. Hiszen csak így teremthetnek országból hazát.

– Márpedig ez az ország a mi hazánk is. Ahol mi akarunk dönteni arról, hogy a gyerekünk magyar iskolába járjon, mert ott színvonalas oktatást kap. Arról, hogy a magyar nyelvű egyetemi oktatás természetes legyen, hogy a biztonságos megélhetéshez szükséges tudás hozzáférhető legyen számunkra. Igen, ez a mi hazánk is, ahol akkor leszünk szabadok, ha megszerezni és használni leszünk képesek ezt a tudást, ha nem maradunk ki a változásokból. Akkor elmondhatjuk, hogy képesek vagyunk lámpafényként működni, ahogy Petőfi hitte, és a kokárda nemcsak a szabadság szimbóluma lesz, hanem a döntés jele is. Annak a bizonyítéka, hogy értjük a jelent. Mert a szabadság felelősséget jelent, nem elszalasztott alkalmakat. Számunkra a szabadság kisebbségi jogaink tiszteletben tartását és közösségünk fejlődését jelenti. Álljunk ki együtt Európában a magyar szabadságért! – zárta beszédét az alpolgármester.

Dăncilă: támogatjuk a nemzeti önazonosság szabad kifejezését

Románia miniszterelnöke magyarokhoz intézett március 15-ei ünnepi köszöntőjét Györke Zoltán, Kolozs megye alprefektusa olvasta fel a kolozsváriaknak. A miniszterelnök köszöntőjében arról biztosította a nemzetiségeket, hogy a román állam továbbra is teljes elköteleződéssel támogatja a nemzeti önazonosság szabad kifejezését, a nyelvi és kulturális értékek, valamint a hagyományok megőrzését.

Dăncilă kifejtette, a nemzeti és kulturális önazonosság támogatása, védelme és kinyilvánítása a román kormány és a román soros EU-elnökség állandó feladatai közé tartozik, ezért Bukarest erősíteni kívánja az Európai Unió „egység a sokszínűségben” jelszó által kifejezett alapvető elvét. Rámutatott: a román állampolgárok nemzetiségüktől függetlenül mindig bizonyították, hogy tudnak együtt élni és együtt építeni olyan nyílt társadalmat, amely mindenki számára azonos jogokat és esélyeket biztosít. 

– Mindnyájunk hagyományainak, értékeinek és önazonosságának tiszteletben tartásával, illetve a közös cél által egyesítve jobb életet tudunk teremteni valamennyi állampolgár számára – fogalmazott a kormányfő. 
A rendezvényen Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének ünnepi köszöntőjét Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja tolmácsolta. (A miniszterelnök üzenete a 4. oldalon olvasható – szerk. megj.)

Csoma Botond: a magyar identitás nem valaki ellen nyilvánul meg

Csoma Botond képviselő, az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezetének elnöke ünnepi beszédében arra intette a hallgatóságot, hogy tisztelje a forradal­márokat, mert ők életüket adták a szabadságért. – Ma, Erdélyben senkinek nem kell életét áldoznia a szabadságért, szabadon ünnepelhetjük nemzeti ünnepeinket, viszont ez nem volt mindig így – tette hozzá. A parlamenti képviselő üzent a romániai lakosságnak, politikai vezetésnek is, mint elmondta, a többségi nemzetnek meg kell értenie, hogy a romániai magyarok identitása nem valaki, valami ellen nyilvánul meg.

– Mi a jogainkkal, szabadságunkkal nem akarunk senkitől elvenni semmit, csak méltóságteljesen szeretnénk élni Erdélyben. A magyar szabadság nem jelent veszélyt mások szabadságára, a magyar nemzet szimbólumai, amelyek egyben az erdélyi magyarság szimbólumai is, nem jelentenek veszélyt másokra, és nem is aláznak meg senkit. Ezért Kolozsvárról azt üzenjük azoknak, akik azt mondják nekünk, hogy a himnuszunkat csak a zuhanyzóban énekeljük, hogy szégyelljék magukat. A magyar himnusz nem von le semmit a román himnusz értékéből, és nem is akar megalázni senkit – fogalmazott a parlamenti képviselő.

Lőrincz István Zoltán: itthon akarunk érvényesülni

A kolozsvári ifjúsági szervezetek nevében Lőrincz István Zoltán, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elnöke szólalt fel. Ünnepi beszédében felidézte, ahogy 171 évvel ezelőtt egy maroknyi fiatal megelégelte azt a rendszert, amiben élt, és kezébe vette a sorsát. A márciusi ifjak akkor ugyanazt akarták, amit ma az erdélyi fiatalság szeretne elérni: itthon maradni, itthon érvényesülni, építeni a jövőt, mondta Lőrincz István Zoltán. Hozzátette: a fiatalság csak akkor tudja ezt a szép jövőt létrehozni, ha közösen formálják, teremtik azt, ha „együtt dolgozzunk egymásért, egy jobb közösségért”.

– Rengeteg lehetőség van Erdélyben, Kolozsváron, viszont be kell fektetnünk a fiataljainkba, velük együtt kell dolgozni, ha változást akarunk. A kolozsvári ifjúsági szervezetek munkásságukkal, tevékenységeikkel ezen a jobb jövőn dolgoznak, tanulva a múlt hőseitől. Az ­ifjúság üzenete ma, 2019. március 15-én egyszerű: itthon akarunk maradni, és ­itthon akarunk érvényesülni – fogalmazott, majd gróf Széchenyi István szavaival zárta beszédét.

Az ünnepi beszédeket a Kalotaszeg Legénytársulat, valamint a Tokos zenekar közös ünnepi előadása követte. A rendezvényt koszorúzás zárta, politikai, egyházi és civil elöljárók helyezték el koszorúikat a Biasini szálló falán álló Petőfi-emléktáblánál.