100 éve született Heinrich Böll Nobel-díjas német író
Kölnben született egy katolikus család nyolcadik gyermekeként. Apja, Viktor Böll szobrász és műbútorasztalos volt, elsősorban templomok számára dolgozott. Heinrich katolikus iskolában tanult, majd az érettségit követően, 1937-ben könyvkereskedő-segéd lett a bonni Matthias Lempertz cégénél.
1938-ban otthagyta a könyvesboltot, írni kezdett, közben magánórákat adott és elmélyítette irodalmi ismereteit. Ugyanebben az évben hat hónapos munkaszolgálatra hívták be, melynek letelte után a Kölni Egyetemen megkezdte klasszika-filológiai tanulmányait. Nem sokkal később behívták katonának, majd a második világháború kitörése után hat évig szolgált a Wehrmachtban, megjárta a keleti és a nyugati frontot. 1945 áprilisában amerikai fogságba esett, ahonnan az év őszén szabadult.
Hazatérése után bátyja kölni asztalosműhelyében dolgozott, miközben tanulmányait és az írást is folytatta. 1946 és 1949 között több rövidebb írása is napvilágot látott. Első hosszabb lélegzetű műve 1949-ben jelent meg, A vonat pontos volt címmel. A kisregény a háború közeli emlékeit eleveníti fel a bekövetkező halálát megérző, szabadságáról a galíciai hadszíntérre visszautazó katona történetében.
1950-51-ben a Kölni Statisztikai Hivatal alkalmazottja volt, ezt követően szabadúszó lett. 1951-ben a Gruppe 47 elnevezésű irodalmi társaság hívta meg tagjai közé. A haladó szellemű csoportosulás célja a háború utáni német irodalom támogatása volt, társadalmi és irodalmi megtisztulást akartak.
Korai regényeiben a katonaélet reménytelenségéről és kegyetlenségéről írt, a háború a társadalom abszurditásának metaforájaként jelent meg műveiben. Másik fontos témaköre a hazatérés, a háború utáni német társadalom állapota, a szétroncsolt életek vergődése, a „romirodalom” volt.
„Háború volt hat éven át, hazajöttünk ebből a háborúból, romokat találtunk és írtunk róluk” – nyilatkozta egy interjúban. Első korszakának legjelentősebb művei az Ádám, hol voltál? és Az angyal hallgatott című regényei.
Az 1953-ban megjelent És száját nem nyitotta szóra című könyvétől kezdve társadalombírálata határozottabbá, szatirikus hangja erősebbé vált, műveiben a német gazdasági csoda kedvezőtlen kísérőjelenségeit és a neofasizmus előretörését ábrázolta.
Az 1959-es Biliárd fél tízkor című regényében egy építészdinasztia történetében kutatta a fasizmus eredetét a bismarcki időktől a háború utáni újjászerveződésig. Egy bohóc nézetei című regényének (1963) hőse alkoholista muzsikus, aki kolduló utcai zenésszé züllik, de nem vesz részt az össztársadalmi megalkuvásban. Könyve a közéleti, konformista katolicizmus éles kritikája. A társadalmon kívüli clown az író lelkiismeretét és iróniáját szólaltatta meg, kritikusai ezt követően – hol dicsérő, hol lebecsülő minősítéssel – kölni bohócnak titulálták.
Nem kevésbé társadalomkritikus a Csoportkép hölggyel (1971) című regénye, amelyben átfogó és ironikus képet fest a német valóságról, a náci bűnök emlékéről, a fasizmus továbbéléséről, a bűnösök beilleszkedéséről a jóléti társadalomba. A műből 1977-ben film is készült Romy Schneider főszereplésével.
Katharina Blum elveszett tisztessége című 1974-es regényében az újságírás etikáját, valamint a németek értékrendjét elemezte, tette bírálata tárgyává. A műből világhírű filmet rendezett Volker Schlöndorff és Margarethe von Trotta, később opera, majd színdarab is készült belőle.
Számos hangjátékot, filmforgatókönyvet és esszét írt. 1971 és 1974 között a Nemzetközi Pen Club elnöke volt. Az irodalmi Nobel-díjat 1972-ben kapta meg „korát széles perspektívában ábrázoló, nagy jellemzőerejű írásaiért, amelyekkel a német irodalom megújításához járult hozzá”.
Böll keresztény és pacifista szemlélettel, moralizálva közelítette meg a német társadalmat. Műveiben visszatérő motívum a személyes felelősség vállalása vagy elutasítása, háborúellenes, nonkonformista nézeteit hol ironikusan, hol metsző szatíraként juttatta kifejezésre egyszerű, szigorú, olykor ismétlésekkel nyomatékosított prózájában. Egyaránt bírálta a háború utáni, lerombolt Németország és a meggazdagodott, anyagi örömökbe felejtkező köztársaság polgárait. Életében páratlan tekintélyt szerzett, bár ellenfelei korábban hazaárulónak, szalonanarchistának is nevezték.
Heinrich Böll 1985. július 16-án hunyt el a Bonn melletti Langenbroichban. Utolsó könyve, a mély emberi melegséggel és aggodalommal átszőtt, együttérző-ironikus „testamentuma”, az Asszonyok rajnai tájban, csak halála után jelent meg.
(Borítókép: Heinrich Böll keresztény és pacifista szemlélettel, moralizálva közelítette meg a német társadalmat)
