Adrian Toader ma elmondta, a jelenlegi román himnusz dallama szomorúságot sugall, hazafias dal, aminek 1848-ban megvolt a maga szerepe, de a szöveg ma már ómódi, nem válik a nép becsületére, „sőt, inzultál, becsmérli a román népet, és újabban nem tartja tiszteletben az Európai Bizottság irányelveit”.
„Úgy gondolom, hogy a jelenlegi himnusz nem képvisel bennünket népként, nemzetként, főként, hogy Románia az Európai Unió tagállama. Az elmúlt évek tüntetéseivel a lakosság bebizonyította, hogy éber, képes, felkészült megválasztani és meghatározni jövőjét. A románok tiszteletet, méltóságot, önrendelkezést, Románia számára fenntartható jövőt kérnek” – fejtette ki a kolozsvári akadémikus.
Szerinte a himnusz címe és első szakasza arra utal, hogy a román népnek ébresztésre van szüksége, képtelen, „halotti álomba” zuhant, tehát halott, vagy közel van a halál órája. A második szakasz kapcsán azt rója fel, hogy az kizárólag a román nép római eredetére tér ki, figyelmen kívül hagyva a nép dák eredetét, és egekbe magasztalja Dácia leigázóját. A harmadik szakaszban az esztenákra leselkedő farkasok meglátása szerint azt sugallják, mintha a román nép „egy vad nép lenne, amelyik védtelen, békés lényekre támad”. „A negyedik szakaszban azt látjuk, hogy az uralkodóink, akikkel büszkélkednünk kellene, dicső árnyakként jelennek meg. Ha ők történelmünk támpontjai, akkor élniük kell szíveinkben, büszkélkednünk kell velük, példájukat pedig követnünk kell. (…) A román népet nem szabad arra tanítani, hogy árnyakat kövessen, nem vagyunk a kísértetek hívei, talán egy vidámparkban, de nem nemzeti jelképükben, és ne siessünk a halálba” – fogalmaz Toader.
Meglátása szerint egy nép, amelyik európai és civilizált akar lenni, lemond az olyan megfogalmazásokról, mint a hatodik szakasz, amelyben az áll, hogy „könnyekkel a szemében bárkit megátkoz”, vagy a hetedik szakaszban található konkrét átok: „villám, mennydörgés, kén legyen a veszte”.
„Ezek a sorok bosszúálló, elmaradott népként ábrázolnak, amelyik hisz az átkokban, azokat gyakorolja, másnak rosszat akar. Mi, a románok egy modern, művelt nép vagyunk, európai polgárok, nem hiszünk az átkokban, és nem süllyedünk le azoknak a szintjére, akik hisznek benne, és másoknak rosszat akarnak” – hangsúlyozza az akadémikus.
„Ugyanakkor a nyolcadik szakaszban megjelenik a hiten és valláson alapuló diszkrimináció, becsmérlő a muzulmánokra nézve a barbár félhold megfogalmazás révén, ami ellentmond az EB 2000/43-as irányelvének, ami egyenlő bánásmódot vár el fajtól vagy származástól függetlenül” – mondja az akadémikus, aki egyébként a tizenegyedik szakaszban is talál vallási alapú diszkriminációt, a „papok kereszttel az élen” megfogalmazásban, rámutatva, hogy nem minden Romániában elismert vallás jelképe a kereszt.
Adrian Toader szerint összességében véve a himnusz túl sok agresszivitást és morbiditást tartalmaz, önsajnáló, és nem képes felemelni a morált, valamint nemzeti egységre szólítani.
A himnusz lecserélése mellett szól az akadémikus szerint az is, hogy a legionárius kormányzás idején a Corneliu Zelea Codreanu mozgalmához közelállók is jó szemmel nézték, az 1940-es év végén pedig a legionárius propaganda előszeretettel használta. „Figyelemre méltó, hogy mind a legionárius ideológusoknak, mind az 1991-es alkotmány atyjainak ugyanazok a preferenciáik voltak a himnusz szövege kapcsán, amelyek megegyeznek a most kötelező – 1., 2., 4. és 11. – szakaszoknak.
Az akadémikus különben az egyik közösségi portálon egy közvélemény-kutatást is végzett, ami szerint a válaszadók 74 százaléka nem tud azonosulni a román himnusz szövege által közvetített üzenettel, nem válik a becsületekre a szöveg, sértve érzik magukat.
