A színházfesztiválok műsorát sokféle gondolat mentén lehet olvasni. A leghasznosabb olvasat mégis az, amikor kíváncsisággal, minden intellektualizált, művészet- és kultúrpolitikai előítélet nélkül nézünk meg bármilyen előadást. Tegyük fel, hogy létezik még az a naív állapot, amikor az előadás önmagában felkelti és fenntartja az érdeklődésünket, anélkül, hogy indokokat keresnénk arra, hogy ezt vagy azt az előadást miért van szerencsénk itt és most megnézni.

Tegyük fel, hogy a művészeti fesztiválok szerkezete hasonlít a különböző célokra kitűzött vagy elveken alapuló étrendekhez és diétákhoz.

Az ötödik Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál témája az idegenség. Ez a fogalom önmagában ismerős, mai törekvések szlogenjévé és történelmi események címkéjévé vált. Megnevezünk vele tapasztalatokat magunkkal és másokkal kapcsolatban. Rámondjuk arra, amit nem láttunk még, amit nem ismerünk, amiről azt hisszük, hogy nem érthetjük meg. Idegennek hívjük, ami nem olyan, mint mi, és idegennek mondjuk azt is, amit nem gondoltunk vagy amit nem feltételeztünk magunkról. Idegenkedünk, és elidegenedünk.