kormány

Harmincötezer adóügyi tanácsadó szakember kerestetik, miután a kormány radikális reformot akar végrehajtani az adózási rendszerben. Az újítások 2018. január 1-től lépnének hatályba, és leghamarabb 2019-ben éreztetnék hatásukat. A hatóságoknak és a lakosságnak körülbelül két évük van felkészülni az új rendszerre, ha a kormány valóban végig tudja vinni az elképzelését, amelynek első tervei a napokban kerültek nyilvánosságra. A háztartási globális adónak nevezett új rendszerrel kapcsolatban az egyik legnagyobb kérdőjel, hogy bonyolultabbnak tűnik, mint a jelenlegi adózás, amely 2005 óta hatályos. A román állam tragédiája az, hogy az egyszerűbbnek tűnő egységes adókulcs sem hozott több bevételt GDP-arányosan az államkasszába, így a történelmi szakadék az uniós átlagnak számító 45 százalék és hazánk 28-32 százaléka között megmaradt az elmúlt bő évtizedben.

Ha valaki azt hitte, hogy angyalok és démonok folytatnak nyílt hatalmi harcot egymással immár csaknem egy hónapja, akkor a tegnapi fejleményeknek mindenképpen kijózanító hatásuk van. Egyfelől az igazságszolgáltatás, ezen belül főleg a korrupcióellenes ügyészség, másfelől a kormány és a parlament folytat élet-halál harcot egymással, miután a kormány által vitatható eljárás révén elfogadott hírhedt 13-as rendelettel aktivizálódott az évek óta lappangó, de igazán most akuttá vált kegyetlen harc, ami az erőforrások fölötti ellenőrzésről és a hatalom birtoklásáról szól.

Súlyos vereséget szenvedett a korrupcióellenes ügyészség (DNA) az alkotmánybíróságon azt követően, hogy a vádhatóság eljárást indított a hírhedt, Btk.-módosító 13-as sürgősségi kormányrendelet ügyében. A taláros testület kimondta, hogy a DNA túllépte hatáskörét és alkotmányos természetű jogi konfliktus keletkezett a kormány és a vádhatóság között.

Románok százezrei is megtapasztalhatták, milyen kisebbségben lenni, és nem tetszik nekik. Ez a gondolat ugrott be Vasile Dancu szociológus-politikusnak a legutóbbi IRES-felmérést értékelő cikkét olvasva, amit a kolozsvári Sinteza folyóirat közöl. Itt most nem a Székelyföldön rekedt ”elnyomott” románokról van szó, hanem arról a néhány százezer emberről, akik a Btk.-botrány alkalmával megismerhették, milyen íze van a tehetetlenségnek, amit bármely kisebbség érez a mindenható többség gátlástalanságával szemben. Azzal a hatalommal szemben, amely a választók többmilliós szavazata jelentette legitimitást rosszul értelmezve, ezzel visszaélve úgy ítéli meg: bármit megengedhet magának, bármit megtehet.