iskola

Mi tagadás, keserű szájízzel jöttem el pénteken az RMDSZ Kolozs megyei szervezeténél a 2017/2018-as tanév beiskolázási számairól tartott sajtótájékoztatóról. Az, hogy egyre kevesebb a gyermek, az szomorú, mindenki által ismert tény. Hogy az 1990-es évek végétől mostanáig, létszámhiány miatt hány kolozsvári lakónegyedi iskolában szűnt meg a magyar tagozat, arra jobb már nem is gondolnunk. Most ott tartunk, hogy van két általános iskolánk (egy-egy a Monostoron és a Györgyfalvi negyedben) öt színmagyar és két tagozatos líceumunk Kolozsváron (a Donát negyedi Ghibu-líceum és a zenelíceum).

Mikor e sorokat írom, még nem tudni pontosan, hogyan fog festeni az a miniszteri rendelet, amely korosztályonként leszabályozza, hogy mennyi házi feladat adható egy diáknak. Én nem tudom Mircea Dumitru pénteki nyilatkozatának melyek az előzményei, miért pont most hozakodott elő ezzel. Mint ahogy azt sem értem, hogyan került bele az RMDSZ választási kampányba az, hogy „eltöröljük a házi feladatot”. Én csak azt tudom, hogy ez így nincs rendben.

Az elemi iskolába való beiratkozásra és tanulásra "ítélt" Romániában a jászvásári törvényszék egy 37 éves, illegális ócskavas-kereskedéssel foglalkozó asszonyt, aki az eljárás során írástudatlannak mondta magát, és azt állította: emiatt nem tudta, hogy törvényt sért.