Spontán döntés volt, hogy erre az eseményre elmenjünk. A rendezvényre akkor találtam rá, amikor az egyik februári szerkesztőségi gyűlésünkön a Facebook-eseményeket böngésztem. Ez kedden volt, a Kőleves pedig másnap este.
Az esemény leírásában szerepelt az a mondat, hogy a részvétel és a vacsora ingyenes, viszont a jelentkezéshez tízlejnyi foglalót kell fizetni, amit a helyszínen visszakaphatunk. Ez a mondat elsőre furcsának hangzott. A pénzt Revoluton névvel és a kőleves szóval együtt kellett elküldeni, ezt adott határidőn belül kellett megtenni.
Mivel a határidőről lemaradtam, az eseményt közzétevő Kőszikla Gyülekezetnek írtam üzenetet, amelyben megkérdeztem, hogy részt vehetek-e az eseményen. A kérdésre igenlő válasz érkezett. Nem tudtam, hogy milyen gyülekezethez megyek, és azt sem, hogy a helyszínen mire számítsak.
Az volt az elképzelésem, hogy az emberek az ételért sorba állnak, és miután megkapták, csendesen hazamennek. A helyszínre érve döbbentem rá, nagyobbat nem is tévedhettem volna. Sok ember volt, vidám hangulat, az ajtóban minden belépőt fogadtak, hogy a névlistát írják alá, és vegyék el a tíz lejt, amelyet elküldtek. A terem közepén ételekkel teli asztal volt, mellette az étkezőasztaloknál lehetett helyet foglalni. A látványt leginkább svédasztalos vacsorához tudom hasonlítani. Volt többféle főétel, köret és desszert is.
Kedvesen fogadtak, azt mondták, hogy vegyek tányért, és egyek valamit. Érdekes élmény volt teljesen idegen emberek mellé leülni és látni, hogy mennyire befogadóak és szívesen kezdeményeznek beszélgetést. A végén észre sem vettem, hogy az esemény befejeződött.
Az ételek finomak, a közösség kedves, a vacsora utáni társasjátékozás jó szórakozás és kapcsolatépítési lehetőség lehet.
A Kőlevesről Szilágyi Esztert, az esemény egyik szervezőjét kérdeztük.
– Miért jött létre az esemény?
– A Kőszikla Gyülekezeten belül vannak kisebb közösségek, ezeket házi csoportoknak hívjuk; a Kőlevest az egyik ilyen csoport kezdeményezte. Kerestük, hogyan tehetnénk valamit a városért, az itt élő emberekért. Gondolkodtunk azon, hogyan, milyen formában adhatnánk tovább abból a szeretetből, amit Istentől kapunk. Ekkor jutottak eszünkbe az itt tanuló egyetemisták. A kiinduló elképzelés az volt, hogy legyen alkalom, amikor meghívjuk őket, legyenek a vendégeink finom vacsorára, közben lehetőséget teremtve arra, hogy beszélgessenek, kapcsolódjanak.
Dióhéjban: a Kőleves kulináris és közösségi élmény. Szeretnénk, hogy a vacsora az otthon ízeit és a családhoz tartozó érzéseket idézze meg, ugyanakkor olyan alkalom legyen, ami válasz a környezetünkben egyre gyakrabban tetten érhető elmagányosodás jelenségére. A fiatalok körében nagyon sok a virtuális kapcsolat, sajnos, egyre kevesebb a szemtől-szembeni interakció. Ennek is ellenszere a Kőleves, amikor az egyetemisták leülnek az asztalhoz és beszélgetnek. Azt hiszem, ezeken az alkalmakon a legtöbb egyetemről megfordultak már: ültek egy asztalnál jövendőbeli fizikusok, képzőművészek, orgonisták, mérnökök, egészségügyisek, vallástanárok és még újságíró is – a teljesség igénye nélkül soroltam fel néhányat.
Az esemény 2024 januárjában indult, nyár elejéig havi rendszerességgel tartottuk, júniusban az évadot Európa-bajnokság-meccsnézéssel összekötött grillpartival zártuk. Külön öröm, hogy októbertől a lakomák újraindultak: egyrészt, az egyetemisták részéről egyre növekvő igényt látunk, másrészt a házi csoportjaink újraszervezésével kérdés volt, hogy a projektet ki viszi tovább. Erre – a koordinálásra, az adminisztratív háttér biztosítására – rögtön akadtak lelkes jelentkezők.
– Mi a lényege a tízlejnyi foglalónak, ha azt az ember visszakapja?
– A begyűjtött és visszaadott tíz lejnek semmi köze a vacsora finanszírozásához, ez a foglaló a szervezésben segít, hogy tudjuk azt, egy-egy alkalmon hány emberre számíthatunk. A pénz átutalása nem nagy erőfeszítés, illetve az egyetemista számára minimális kockázat – gondolom, megbíznak bennünk annyira, hogy tényleg visszaadjuk, ha eljönnek –, gesztus, amivel kifejezi, a lehetőség komolyan érdekli, a vacsorán ott lesz. Ma már a Facebook-eseménynél az „ott leszek” vagy „érdekel” opcióval jelzők száma nem mérvadó: senki sem veszi komolyan – van, aki jelöl, és mégsem jön el, mások nem reagálnak, de jönnek.
Fontos, hogy tudjuk, hány embernek kell ételt készíteni. Az is kellemetlen lenne, ha nem tudnánk mindenkit megvendégelni, de azt is szeretnénk elkerülni, hogy túl sok étel készüljön, amit aztán esetleg eldobnánk. A maradékot becsomagoljuk, nem szeretünk pazarolni. Úgy tűnik, ez a foglalós rendszer egyelőre jól működik: az a tapasztalatunk, hogy azok közül, akik a listára az utalás által iratkoztak fel, többnyire eljönnek.
– Bárki jöhet az eseményre?
– Igen, minden egyetemistát szívesen látunk! Szinte minden alkalommal vannak új arcok, persze, a veterán kőleveseseknek ugyanúgy örülünk. Jó látni, hogy a fiatalok beszélgetnek, egymásra találnak. Természetesen az is mindegy, hogy az illető milyen felekezethez tartozik, hogy járt-e már nálunk istentiszteleten, vagy sem. A többi nyitott alkalmainkra is szeretettel várunk bárkit!
– Ha az ételek elkészítését nem a foglalóból finanszírozzák, akkor miből?
– Az ételt a Kőszikla Gyülekezet tagjai készítik. Az alkalmak előtt a közösségben megbeszéljük, hogy ki és mit szeretne főzni. Próbálunk változatos menüt összeállítani. Aztán a két listát összehangoljuk: hányan jelentkeztek be vacsoravendégnek, ehhez hány adag ételre lesz szükség, illetve, ki mennyit tud vállalni elkészíteni. Az alapanyagok beszerzését is mindenki a saját költségére oldja meg. Aki otthon főz a szeretteinek, közben az egyetemistáknak is szeretne örömet szerezni, szívesen főz nagyobb adagot.
– Honnan jött a Kőleves elnevezés?
– A Kőleves szójáték: a „kő” a Kőszikla névre, az esemény házigazdájára utal, a „leves” pedig gondolatban elvisz az étkezés irányába, ugyanakkor a népmesén keresztül utalás arra, hogy ez közösségi projekt is, a közös vacsora több ember munkájának az eredménye.
A következő alkalom április 16-án lesz, annak, aki kedvet kapott a Kőleveshez, ajánlom, hogy menjen el, mert nem fog csalódni! További információkért a csapatot a Facebookon Kolozsvári Kőszikla Gyülekezet néven találjátok meg.
(Az eseményen készített további fotóinkat ITT láthatjátok)