A lelkész és a dietetikus válaszol
A témát különböző nézőpontokból megközelítve két szakembert, Molnár Lehel kolozsvári katolikus egyetemi lelkészt és Sallai Orsolya dietetikust kérdeztük.
KOVÁCS DOLORES VIVIEN
KOVÁCS MEDÁRD
A héthetes böjt a húsvéti ünnepkör része, aminek vallási–spirituális célja az önvizsgálat, a test és a lélek megtisztulása, illetve, az ünnepre való felkészülés. A szigorú egyházi normákat követő böjt szerint a húsvét előtti negyven napban az emberek számára tilos volt bármilyen szórakozási vagy ünneplési formák folytatása, illetve az állati eredetű ételek fogyasztása. Napjainkban az előbbihez kevesen tartják magukat, viszont a böjti „diéta” elterjedt vallási szokás maradt. A különböző vallások eltérő kikötések mentén gyakorolják a böjtöt: míg a református hitrendszer ételek megvonása nélkül a lelki tisztulást és elvonulást helyezi a középpontba, addig a katolikus és az ortodox egyház erős hangsúlyt fektet az étkezésre is. Mindhárom közül az ortodox egyház követi a legszigorúbb szabályokat, amelyek a teljes böjti időszak alatt megtiltják a mindennemű állati eredetű élelmiszerek fogyasztását.
Lelkész: a cél az Istennel való kapcsolat elmélyítése
A böjt valódi célja sokszor elvész a külsőségek mögött, és a lelki elmélyülés helyett a bűnbánatot szervezetünk megtisztulásában keressük. Molnár Lehel piarista lelkész szerint, ha a böjtöt spirituális szempontból próbáljuk megérteni, akkor tisztáznunk kell önmagunkban a szándékot: miért böjtölünk, miért imádkozunk, miért adakozunk. Ugyanis a böjt célja elsősorban az Istennel való kapcsolat elmélyítése, az önuralom gyakorlása, nem pedig a kötelező, minden évben ismétlődő diéta. „Ha a böjtre egyfajta diétaként tekintünk, a figyelmünk önmagunk körül forog majd. Jól csináljuk-e, mennyi a testsúlyunk stb. Ha viszont Isten iránti szeretetből böjtölünk, akkor az éhségérzet Istenre irányítja a gondolatainkat. Így máris megszülethet az ima” – fejtette ki Molnár Lehel, aki kihangsúlyozta, hogy a böjt nem csupán a bizonyos ételek megvonásával gyakorolható. Az étel alapú böjtöt az egyház a bibliai tanítások alapján egyfajta útmutatóként szabta meg – ezek a hagyományos keretek.
Azonban a modern világszemléletek és az életkörülménybeli változásoknak köszönhetően a hangsúly egyre inkább a valódi elmélyülésre kerül, ami a személyes preferenciák megtalálásán alapszik. Ahogy a hagyományos értelemben vett böjtnél, az alap itt is a megtartóztatás elve. „Tulajdonképpen bármivel lehet böjtölni, ami fontos számunkra – idővel, energiával, pénzzel. A lényeg, hogy legyen benne kihívás, de teljesíthető maradjon. Hiszen, aki eleve nem jut hozzá bizonyos dolgokhoz, annak az arról való lemondás nem jelent valódi böjtöt” – fogalmazott Molnár Lehel. Kiemelte, a böjt szándéka nem a teljes, haszontalan megvonás, hanem az ezzel egyidejű adakozás. „Nagyon fontos, hogy azt, amit »kiböjtöltem«, oda kell adnom másoknak. Ha étkezésben böjtölök, akkor az ételt, ha például a telefonhasználatból, akkor az így nyert időt. Ha böjtölünk, azt nem csupán önfejlesztésből tesszük, hanem azért, hogy a figyelmünk Istenre és az embertársainka irányuljon, mivel az Isten- és az emberszeretet összefügg” – tette hozzá. A lelkész többször is hangsúlyozta, hogy hagyományos értelemben csak akkor beszélhetünk a böjtölésről, ha annak középpontjában az Istennel való kapcsolatunk áll. Így annak kulcsfontosságú momentuma a belső indíttatás megértése, a hangsúly pedig nem a kivitelezés módján, hanem a szándékon van.
Molnár Lehel felhívta a figyelmet arra, hogy a böjt – vallási kereteken belül vagy azokon kívül – bárki számára hasznos lehet, aki az önuralmán és tudatosságán szeretne fejleszteni. Ugyanakkor fontos, hogy intenzív böjtöt nem ajánlott túl sokáig fenntartani, mert az illetőt könnyen megviselhetik az ebből fakadó lelki-, mentális- vagy fizikai megterhelések.
Mit gondol a böjtről az egészségügyi szakember?
Molnár Lehel piarista egyházi alapú megközelítése után kíváncsiak voltunk egészségügyben dolgozó szakember véleményére is. Valószínűleg sokunk ismerőse között van legalább egy olyan személy, aki a hagyományos böjti előírások szerint szigorúan tartja magát az ételmegvonáshoz. Nem ritka az sem, hogy a túlzott mértékben folytatott időszakos tartózkodás alatt vagy után az illetőnél egészségügyi problémák lépnek fel. A böjt egészségre gyakorolt hatásait, helyes gyakorlását és esetleges veszélyeit taglaló kérdéseinkkel Sallai Orsolya dietetikust kerestük meg.
– Hol vannak az egészséges határai a hagyományos értelemben vett – tehát vallási alapú – böjtnek?
– A valláson alapuló böjt tulajdonképpen vegán étrendet követ, ami az állati eredetű élelmiszerek – hús, zsír, tojás és tejtermékek – kizárását feltételezi. Ez egyáltalán nem jelent veszélyt az emberi szervezetre addig, amíg megfelelően megtervezett étrendet követünk. Akár a vegán életmódról, akár az időszakos böjtről van szó, lényeges, hogy azokat a tápanyagokat, amelyeket korábban főként állati eredetű élelmiszerekből fedeztünk, megfelelő minőségű alternatív forrásokból biztosítsuk a szervezetünk számára. A böjt ideje alatt sokan a nem megfelelően összeállított étrend miatt könnyen tápanyaghiányos állapotba kerülhetnek, ami különböző formákban nyilvánulhat meg. Az egészséges szervezet esetében nyilván nem lépnek fel súlyosabb rendellenességek, viszont az ingerültség és a fáradékonyság a tápanyaghiány rendszeres velejárója. Emellett gyakori tünet az úgynevezett agyköd, a szédülés, a levertség, az émelygés, a sóvárság, emésztési zavarok, illetve akár a dehidratáltság is.
Mint említettem, a hangsúly a minőségi alternatívák megtalálásán és azok beépítésén van. Az emberek jelentős része ilyenkor a legkézenfekvőbb opciókhoz nyúl, amelyek az ártatlannak tűnő vegán vagy plant based (növényi alapú) jelzésű termékek. Ezek gyakran ultrafeldolgozott vagy tartósítószerekben gazdag élelmiszerek, amelyek a vegán étrend miatt amúgy is pótlásra szoruló tápanyagok szempontjából a szervezet számára kifejezetten kedvezőtlenek lehetnek. Összességében a böjt egészséges határait elsősorban az étrend tudatos összeállítása, valamint a választott alternatívák minősége határozza meg, nem pedig az étrendi irányzatunk.
– Az egészségesnek vélt alternatívák gyakran több kockázatot rejtenek az egészségünkre nézve. Melyek azok a minőségi, akár természetes élelmiszerek, amelyek fedezik a szervezetünknek szükséges tápanyagforrást?
– Böjtölés alatt elsősorban a szervezetünknek szükséges zsír- és fehérjebevitele kerül veszélybe, mivel azoknak legjelentősebb részét az állati eredetű élelmiszerből visszük be. Viszont számos olyan növény van, amelyek magas zsír- és fehérjetartalommal rendelkeznek. A szójatermékek, mint például a natúr tofu, a hüvelyesek, illetve a diófélék és olajos magvak kiváló természetes fehérjeforrások. A szervezet egészséges működéséhez szükséges zsírok beépítéséhez szintén tökéletes alternatívák az olajos magvak és a diófélék, a hidegen préselt olajok – különösen az olívaolaj –, gyümölcsök közül pedig az avokádó és a banán. Itt kiemelném, hogy a legajánlottabb a „nyers” diófélék fogyasztása, mivel pörkölés során rengeteg esszenciális tápérték vesz el, így jótékony hatásuk is csökken. Fontos hangsúlyozni, hogy bár a szervezet fehérje- és zsírszükségletének fedezése nagyobb odafigyelést igényel, az optimális eredmény érdekében a szénhidrátbevitel minőségére is érdemes figyelmet fordítani. Ez azt jelenti, hogy törekedjünk teljes értékű tápanyagforrások választására, az étrendünkbe építsünk be minél több teljes kiőrlésű alapanyagot. Különösen ügyeljünk a megfelelő rostbevitelre, mivel a növényi alapú étrendben ez elengedhetetlen a teltségérzethez.
– Amennyiben a böjti időszak során az érzékenyebbé vált szervezet tápanyagszükségletei nem kerülnek megfelelően kielégítésre, a megszokott étkezéshez való visszatéréskor hogyan reagál a szervezet?
– Amikor a szervezet hosszabb szünet után először találkozik állati eredetű ételekkel– különösen a hússal –, fontos a mértékletesség. Amint szervezetünk érzékeli, hogy nincs szükség az ezek lebontásához kellő enzimekre, fokozottan csökkenti azoknak termelését. Ennek következtében az enzimek újratermelődése lassabb folyamat lesz, és kezdetben csak kis mennyiségben történik. Emiatt a negyvennapos böjt után már kis mennyiségű hús elfogyasztása is erős teltségérzetet okozhat, mivel az a szükséges enzimek hiányában órákon keresztül stagnál majd a gyomorban. A teltségérzethez gyakran társul hasi fájdalom, puffadás és diszkomfort. Ez a reakció nagy valószínűséggel még azoknál is jelentkezhet, akik a böjt alatt a fentebb említettek alapján kiegyensúlyozott, tápanyagokban gazdag étrendet követtek. Az életmódjuknak köszönhetően azonban ezeknél a személyeknél az enzimtermelés sokkal hamarabb fog aktiválódni, így az emésztési nehézségek rövid ideig és jóval enyhébb formában jelentkeznek majd. Az időszakos táplálkozási szokásainktól függetlenül a böjtöt követő első napokat semmiképpen sem mértéktelen habzsolásokkal töltsük, hanem adjuk meg a szervezetünknek a regenerálódásra szükséges időt.
(Borítókép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)
