Krampec

Az év utolsó és a beköszöntő esztendő első napja mindig nosztalgikus érzést kelt az emberben. Ilyenkor elgondolkodik az elmúlt 365 napon, meghányja-veti a dolgokat, mit tett rosszul, mit jól, mit kell még ennél is jobban csinálnia a jövőben. Akárhol, akárkivel is töltjük a szilvesztert, akarva-akaratlanul legalább öt percig elmerengünk ezen. Nem mintha az év bármelyik más napján nem tennénk ilyesmit, hiszen egy erős-velős számvető gondolatmenet mindig lefuthat bennünk, de ilyenkor mégis más hangsúlyt kap minden félmondat, minden be nem váltott ígéret.

Az újév és szilveszter éjszakájának közeledtével, amikor az év utolsó napjaiban az ember lánya számot vet a hátrahagyandó esztendővel, mindig akad egy illető, aki nem elevenít fel emlékeket, nem kapcsolódik be a nosztalgikus társalgásba, azonban egy óvatlan, csendes pillanatban akkorát sóhajt, mintha százötven év világfájdalmát tartaná a vállán s azt mondja: „Jaj, én nem tudom, nekem borzalmas volt ez az év!