A vakáció előtti száz métereket futjuk, s bátran mondhatom, hogy tanárnak, gyermeknek és szülőnek egyaránt kimerülőfélben van az energiakészlete. Elvileg itt a nyár, ami nemcsak meleget, hanem óriási esőket is zúdít a nyakunkba, ami okozhat kisebb-nagyobb gondokat a kertben vagy akár az utakon. Ilyenkor van ideje a különböző iskolaprogramoknak, szerepeknek, ballagásoknak vagy éppen osztálykirándulásoknak. Bármelyik eset állna fenn, mindegyik tevékenység szülői odafigyeléssel jár, ami szippantja az időnket, energiánkat. Aztán van, amikor annyira szerencsések vagyunk, hogy éppen ekkor áll le az autónk akkumulátora, s amikor kicseréltük és megszusszannánk, a számítógépünk adja meg magát. Végérvényesen. A magamfajta, kevésbé műszaki beállítottságú embereknek pedig, ha nem is éppen a Mount Everest megmászásával ér fel egy számítógépcsere, de mindenképpen nagy dolog és óriási megerőltetés. Persze, ezzel is megleszek, mint ahogy egyéb, ennél nehezebb helyzeteket is megoldottam már, csak éppen át kell szabnom az időmet, s új prioritási sorrendet kell felállítanom. Az is igaz, hogy amikor rá vagyok kényszerítve, sokszor olyan helyzeteket tudok megoldani, amelyek első látásra meghaladnak. Ahogy mondani szokás, „a szükség nagy úr”, motivál, ezért megtörténhet, hogy egész jó dolog fog születni a kényszermegoldásból. Ezt olykor a konyhában is megtapasztalom.
Úgy esett, hogy mindkét gyermek egyszerre ment a várva várt osztálykirándulásra, ez engem abból a szempontból érintett, hogy bőségesebb uzsonnát kellett felpakolnom nekik indulásuk napjára. Ilyenkor nem könnyű a szülő sorsa, főként, ha a hozzávalók tárháza nem túlságosan gazdag, és nem utolsósorban roppant gyorsan elkészíthetőnek is kell lennie. Így született meg ez a pestos lepény, amelynek az alját a boltban vásárolt pizzatészta adja, ezen kívül még csupán négy olyan hozzávalóra van szükség, amelyet nagy valószínűséggel megtalálunk otthon.
Hozzávalók:
1 db. fagyasztott pizzatészta
200 g koktélparadicsom
5 kk bazsalikompesto
100 g mozarella sajt
parmezán sajt
Elkészítés:
A pizzatésztát hagyom kiolvadni, a sütőt 200 fokra előmelegítem. Miután a tészta teljesen kiolvadt, sütőpapírral bélelt tepsire terítem. A tetejét megkenem olívaolajjal, majd bazsalikompestóval. A koktélparadicsomokat három szeletre vágom, és egyenletesen elosztom a tésztán. A mozarellasajtot apróra kockázom, s azzal is megszórom. A legvégén reszelt parmezánnal meghintem. Aranybarnára sütöm, kb. 15 percig. Tetszőleges formában felszeletelem, és már ehető is. Kínálható friss zöldségekkel, de például a rukkola is nagyon talál hozzá, ha van kéznél. Frissen elképesztően finom, de csomagolni is lehet másnap uzsonnára. Nagyon jó szolgálatot tehet összejöveteleken, felnőtt- és gyermekpartikon egyaránt. Az is nagyon jó benne, hogy változatainak nincs határa, mindenki azt tehet rá, amit szeretne. Ez a mi esetünkben azért lett ennyire „szegényes”, mert igazodnom kellett a fogyasztó igényeihez, de ez a példa is kitűnően igazolja a „kevesebb néha több” elvét, mert így is isteni lett. Nem hiányzott róla a pizzához annyira hozzátartozó paradicsomszósz, friss, nyárias és egyben légies harapnivaló lett belőle. Ezért is érdemes fagyasztott pizzatésztát tartani otthon. Ha szorít az idő, kevesebb mint öt perc alatt odakészítem, és onnantól már csak arra kell vigyáznom, hogy ne mélyedjek el nagyon az egyéb munkáimban, s még a végén odaégessem. Nagy kár lenne érte.
