Gaal György helytörténész tiszteletbeli érmet vehetett át Schwartz Róberttől, a kolozsvári zsidók és intézmények folyamatos és megalapozott tanulmányozásáért.
A diaszpórában élő zsidók gazdasági profiljának szempontjait Grigore Buda ismertette. Ebből megtudhattuk: 1938-as adatok szerint a zsidók több mint harminc százaléka foglalkozott kereskedelemmel, több mint húsz százaléka iparral. 1938-ban országos viszonylatban a cégek 31 százalékának volt zsidó tulajdonosa, ám Erdélyben volt a legkevesebb ilyen cég: csak 26%. Bukovinában 77%, Besszarábiában 63%, Moldvában 56%, a Körösök mentén és Máramarosszigeten 28% volt ez az arány. A zsidók főként azért foglalkoztak kereskedelemmel és iparral, mert ez képezte történelmi-gazdasági örökségüket is, amit őseiktől több nemzedéken át megörököltek.
Zádor András a két világháború közti zsidó nagyvállalatokat mutatta be, ám jegyzéke nem tartalmazta a kiskereskedőket, a kisebb műhelyek tulajdonosait, a bankárokat stb.
– Ötven nagyobb vállalat létezett Kolozsváron, amely zsidó tulajdonossal, azaz tőkével rendelkezett. Ezek a vállalatok hét szakterületen működtek, úgy mint a fémkohászat, könnyűipar, fa- és bútorgyártás, építőanyagok, papírgyártás, vegyipar és gyógyszeripar, élelmiszeripar. Ezek közül közel húsz még a második világháború után, az 1948-as államosításig működött, több ezer alkalmazottnak biztosítva a tisztességes megélhetést. Nem igaz az, amikor azt állítják, hogy a zsidók csak kamatra adták a pénzt, és kizsákmányolták az embereket. Ezek a nagy gyárak többsége az államosítást követően kiindulópontot jelentett a város iparosodásában is – magyarázta Zádor András.
Megtudtuk: a volt Clujana (azelőtt Dermata, azelőtt Herbák) cipőgyártó üzem őse a Renner gyár volt, amely a Renner család és Farkas Mózes tulajdonában volt. Az aranyosgyéresi Sodronygyár például Diamant Izsó tulajdonában volt. A Dermatában az 1930-as években 4000, míg a sodronygyárban 2000 alkalmazott dolgozott. Zádor Andrásnak sikerült beazonosítania ezeket a zsidó tulajdonban levő gyárakat, így meg tudta mondani, hogy a közelmúltban lebontott egykori Napochim gyár helyett az előkelő Gladys névre hallgató vegyipari gyár működött; a mostani ötcsillagos Opera Plaza szálloda helyén pedig három zsidó tőkéjű gyár állt: két kötöde és egy cukorkagyár. A nemrég lebontott Prodvinalco gyár „elődje” is zsidó vállalat volt: Maximilian Wertheimer működtette. A kolozsvári zsidó vállalkozók feltérképezése azért is üdvös, mert egy egész Romániára kiterjedő hasonló kiadványban az erdélyi zsidó vállalkozókat fel sem tüntették.
(Borítókép: Gaal György helytörténész tiszteletbeli érmet vehetett át Schwartz Róberttől; Rohonyi D. Iván felvétele)
