Újabb vihar kavarta fel a port az amúgy sem túl nyugodt tanügyes berkeinkben. A javasolt oktatási miniszter tanácsosa a parlamenti meghallgatáson a feltett kérdéseket laptopján azonnal továbbította a mesterséges intelligenciának, hogy az megfogalmazza a válaszokat. Az éber újságírók ezt rögtön kiszúrták, a felvételek pedig pillanatok alatt bejárták az internetet.
A miniszterjelölt – aki korábban már betöltötte ezt a tisztséget – zavart magyarázkodása, miszerint ő nem is figyelte, mit csinál a tanácsosa, mert éppen a jegyzetei között keresgélt, meglehetősen kínosra sikerült. Különösen annak fényében, hogy a felvételek egészen mást mutattak. Mindez ráadásul éppen azon a napon történt, amikor a nyolcadikos diákok román nyelv és irodalomból írták a képességvizsgájukat.
Maga a vizsga is megér egy misét. A nyelvtani feladatokkal fűszerezett romándolgozat elvileg a szövegértést méri, csakhogy egyáltalán nem mindegy, milyen szöveget kell megértenie egy tizennégy éves gyermeknek. A gyakorlótesztek között korábban is akadtak hajmeresztő darabok, amelyek olykor a fizika világába kalauzolták a diákokat. Mindenki azzal biztatta őket – köztük olyan volt nyolcadikosok is, akik már átestek ezen a vizsgán –, hogy az éles megmérettetés ennél jóval könnyebb lesz.
Önmagában üdvözlendő a minisztérium törekvése, hogy a magyar tannyelvű iskolák diákjai más vizsgaanyagot kapnak, mint román anyanyelvű társaik. A vizsga szerkezete ugyanaz, a különbségnek elvileg csak a szöveg nehézségében kellene megmutatkoznia. Legalábbis erre számítana minden józanul gondolkodó ember.
Ehhez képest a magyar anyanyelvű diákok első szövege a könyvkiadás világába kalauzolta a vizsgázókat, méghozzá olyan fogalmakkal, mint a szövegszerkesztés, a tördelés, a korrektúra vagy a dizájn. Mintha ez lenne a legkézenfekvőbb téma egy tizennégy éves gyermek számára – olyan ismeretanyag ez, amellyel sokan még anyanyelvükön sem találkoztak, nemhogy idegen nyelven.
A román anyanyelvű diákok feladata szintén érintette a könyvek és a kiadók világát, de csak mellékesen: egy sokkal barátságosabb, meserészlet jellegű szövegbe ágyazva. Abban is előfordultak olyan – főként jelzőként használt – szavak, amelyeket egy magyar gyermek valószínűleg nem ismert volna, de maga a történet könnyen követhető volt. Volt neki logikai íve, ahogy kell, így a hozzá kapcsolódó kérdésekre is jóval egyszerűbben lehetett válaszolni.
A második szöveg esetében még szembetűnőbb volt a különbség. A román diákok kristálytiszta, egyszerű elbeszélésrészletet kaptak arról, hogyan szakított le valaki néhány kókuszdiót egy fáról a trópusokon, és milyen meglepő élményt jelentett a főhős számára az első kóstolás. Ezzel szemben a magyar anyanyelvű tanulók fantáziavilágba helyezett, bonyolult logikájú szöveget kaptak, amelynek gondolatmenetét háromszori átolvasás után sem tudtam kibogozni.
Innen is üzenem a miniszterjelöltnek és segítőkész tanácsadójának: a nyolcadikos diákok is sokkal jobb eséllyel tudták volna kidolgozni ezeket a rosszindulatúan nyakatekert vizsgatételeket, ha a mesterséges intelligencia ott ülhetett volna mellettük a vizsgapadban. De ugye, vannak helyek és helyzetek, amikor elkörcsileg nem állja meg a helyét a mesterséges intelligencia használata.
És akkor még nem beszéltünk a vizsgadrukkról. Mert bár nem minden gyermeket visel meg ugyanúgy, sokaknál nagyon is valós tünetekkel jár: álmatlansággal, étvágytalansággal, gyomorgörccsel, de akár fizikai rosszulléttel is. Ezek a napok komoly lelki terhet jelentenek számukra.
Én is tudtam, hogy a vizsgadrukkal küzdő gyermekemnek egy kétfogásos ebéd most sok lenne, de még egy kiadós főétel is megterhelné. Így végül tartalmas, melengető leves készült, mert az ilyenkor jólesik: eltelít, ugyanakkor nem nehezedik rá az izgalmaktól amúgy is összeszorult gyomorra.
A keleti ízvilág nagy kedvence a mi nyolcadikos vizsgázónknak, karfiol pedig éppen volt itthon, így született meg ez a színes, gazdag, minden jóval megpakolt, szemnek és léleknek egyaránt örömet szerző leves.
Hozzávalók:
kisebb, fél fej karfiol
150 g káposzta (elhagyható, nekem volt megmaradva, ezért felhasználtam)
2 szál zöldhagyma
4 cikk fokhagyma
hüvelyujjnyi gyömbér
250 g bébirépa (2 szál rendes sárgarépával helyettesíthető)
200 g fagyasztott zöldborsó
egy kis konzerv kukorica
2 liter zöldség- vagy csirkealaplé (vagy víz és leveskocka)
3 tojás
néhány csepp szezámmagolaj (helyettesíthető másfajta olajjal)
4-5 ek. szójaszósz
egy ek. szárított korianderzöld (kihagyható, ha nem kedveljük)
300 g pirított tészta vagy rizstészta
Elkészítés:
A karfiolt apró rózsákra szedem, majd az egyik egész, karikákra vágott zöldhagymával és a másik zöldhagyma fehér részével két evőkanál olajon néhány percig párolom. Hozzáadom a lereszelt fokhagymát és a gyömbért, átforgatom, meglocsolom a szójaszósszal, végül felöntöm az alaplével.
Mi leginkább csirkealaplével szeretjük, de nyugodtan készülhet zöldségalaplével is, ha húsmentes változatot szeretnénk. Ha pedig éppen nincs kéznél alaplé, jó minőségű leveskockával is bátran rögtönözhetünk.
Ezután hozzáadom a fagyasztott bébirépát, és kis lángon addig főzöm, amíg a karfiol teljesen megpuhul. Ekkor belecsorgatom a néhány csepp szezámolajjal felvert tojást, majd hagyom finom szálakban megszilárdulni a levesben. Ezután kerül bele a csemegekukorica, a szárított koriander – bár frissel még finomabb, ha éppen van otthon, azt csak a főzés végén adom hozzá –, valamint a tészta. Ezekkel együtt még egyszer felforralom, majd elzárom a tüzet.
Legvégül hozzáadom a fagyasztott zöldborsót, de ezt már nem főzöm tovább. A forró levesben néhány perc alatt tökéletesen megpuhul, mire megterítek, és az asztalhoz ülünk.
Tálaláskor frissen vágott zöldhagymával szórom meg, és ízlés szerint még kevés szójaszósszal ízesítem.
Az eredmény rendkívül gazdag ízvilágú, mégis könnyed nyári leves, amely kellemesen eltelít anélkül, hogy megterhelné a gyomrunkat. Olyan fogás, amely mellett talán könnyebb elhinni, hogy egyszer eljön az az idő is, amikor az iskolai megmérettetéseken nem azt keresik majd, mit nem tudnak a gyermekek, hanem azt, hogy mennyi mindenre képesek.
