Vívók, iringázók, velocipédek nyomába eredhettünk Kolozsváron, vasárnap délután, habár a hatalmas zápor nem kedvezett ennek a kimondottan szabadtéri programnak, amely a Farkas utcából, a Babes-Bolyai Tudományegyetem épülete előttről indult. A még javában zajló kolozsvári magyar napok zenés programja, a magyar nótagála inkább lekötötte az érdeklődőket, mégis összeverődött egy kíváncsi és kitartó kis csapat, amelyiket a Korzo Egyesület két művészettörténésze, Barazsuly Viktória Adrienn és Újvári Dorottya vezetett végig a séta állomásain. Pontosabban egy kissé lerövidített sétán, mert a már említett időjárás-tényező okán a séta utolsó állomására, a Sétatérre már nem mentünk. Így is nagy távolságot jártunk be, olyan helyszíneket érintve, amelyek sportemberek illetve sportlétesítmények révén hozzájárultak Kolozsvár sportéletének kialakulásához és nagyon gazdaggá, változatossá válásához.
A tematikus séta kidolgozásában a művészettörténészek Killyéni András sporttörténésszel konzultáltak, egyeztettek, továbbá érdekes részletekre bukkantak a korabeli helyi sajtóban: a városi lakosság sporttevékenységgel kapcsolatos programjaira, a különböző sporteseményekről szóló beszámolókra, egyáltalán az egyes sportágakhoz, sportolókhoz való viszonyulásra a 19. századi Kolozsváron. És, hogy miért épp a sportról szól az egyesület új tematikus sétája, azt is elárulták az első állomáson, a volt Petőfi utcában, az egykori Biasini szálloda épületénél: a sport már az ókorban fontos szerepet töltött be, társadalmi szinten is, és a kutatók választ kerestek arra, egyáltalán miért kezdett el sportolni az ember. Az energiafelesleg elmélete szerint az ókorban jelent meg először a szabadidő, amit különböző szórakozási formákkal lehetett kitölteni, így mozgással levezthették az emberek az energiájukat; a játékelmélet szerint pedig az emberben benne rejlik a játékosság és versengés szelleme, amit sportolás közben megélhettek. Valószínű, hogy tulajdonképpen mindkét elmélet együttesen meghatározza a sport kialakulását. Tény, hogy nagyon sok tényező járul hozzá ahhoz, hogy a sport a mindennapok részévé váljon – ennek kolozsvári alakulását lehet megismerni a Korzo sétáján.
Elődeink cseppet sem voltak tunyák, a testmozgás, a sport végigkísérte a kolozsváriak életét a 19. században. A különböző sportintézmények az arisztokrácia kezdeményezésére jöttek létre, az első ilyen a városban a Vivodaiskola volt. Majd a tornaórák bekerültek az iskolák, egyetemek tananyagába is. A séta első állomásán, Gaetano Biasini házánál az 1800-as évek első évtizedeire kalauzoltak a művészettörténészek: Biasini a Redouteban nyitotta meg vívótermét, majd Wesselényi Miklós és Bölöni Farkas Sándor közbenjárására 1824-től nyilvánossá tette vívóintézetét, s így a kolozsvári egy évvel megelőzte a pesti Nemzeti Vívóiskola megnyitóját. További érdekes részletek is elhangzottak Biasini Kajetánról (ahogyan a Keleti Újságban említették), majd a séta következő állomásán a református kollégium sporttermének történetét ismerhettük meg. Az 1840-es években egyre több pedagógus fejtette ki a véleményét a tornaórák fontosságáról, így mind szervezettebben és intézményes keretek között foglalkoztak a testedzéssel. A katolikus gimnázium Farkas utcai épületében az 1850-es évek végén alakítottak ki iskolai sporttermet, arról is van adat, hogy báró Jósika Lajos a tornaszereit az iskolának adományozta.
Kolozsváron az 1872-73-as tanévtől indult meg a testgyakorlat oktatása, ekkor készült el a Torna és Vívó Egylet tornaterme. Az 1880-as években így írtak a tornaórákról: “a tornaóra mulatságos kell legyen, erre kell a legvígabban menjenek a diákok, azoknak, akik gyengébbek, segíteni kell és nem szabad kirekeszteni.”
A Széchenyi tér közepén, a háttérben látható a Vívóda épülete
A Széchenyi téren, a séta egyik következő állomásán korabeli felvétel segítségével képzelhettük el az 1873-ra elkészült Vívóda épületét, amely a tér keleti végében, a mostani fedett piaccsarnok helyén állt. Ebben az épületben annakidején a kolozsvári iskolák diákjai tornázhattak, az épületnek nagy udvara is volt, különféle tornaeszközökkel – magyarázták a művészettörténészek, elmesélve a létesítmény felépítésének és működésének történetét. Majd további érdekességekről is megtudhattunk részleteket: hogy a kolozsvári utcákon 1881 körül jelent meg az első bicikli (vagyis a mai bicikli előfutára, a velocipéd), és a hatóságok meg a lakosság is ellenszenvvel fogadta; a bicikli hívei mikor alakították meg körüket; a kerékpározóknak vizsgázniuk kellett; a Mikó-kertben tartották az első korcsolyarendezvényt, az eseményről a Magyar Polgár című újság is hírt adott, hogyan iringáltak a jég tükrén a korcsolyázó párok; a korcsolyázó egylet rendezte a csónakázást is a sétatéri tavon; a városi Lövészegyletet az 1870-es évek elején hozták létre; 1889-ben pedig labdázó kört alapítottak, a népszerű métázás vagy balmozás mellett gyorsan eltrejdt a tenisz is.
