Miért lenne ez másként négylábúéknál? Sőt, a macskák híresek a gyenge veséjükről, náluk igen gyakori a veseelégtelenség.
A vese egy összetett szerv, mindamellett hogy megszűri a vért, és így kiválasztja a vizeletet, nagyon fontos méreganyag-ürítő, segít a vérnyomás szabályozásában, ugyanakkor olyan hormont is termel, aminek a vörösvértestek képzésében elengedhetetlen szerepe van. Így ha károsodik a vese, annak a következménye nemcsak a vizelet mennyiségének csökkenése (sőt, a betegség bizonyos fázisaiban épp ellenkezőleg nő a vizeletmennyiség), hanem a vérszegénység, és mérgeződés a szervezet által termelt, de ki nem ürülő méreganyagokkal.
A betegség előrehaladtának függvényében különböző tüneteket észlelhetünk: fokozott vízfogyasztás, ennek következtében gyakori és nagy mennyiségű vizelés, étvágytalanság, hányás, a gyomor, illetve száj nyálkahártyájának kifekélyesedése, fokozott vízivás ellenére súlyos kiszáradás, levertség, bizonytalan mozgás a szédülés miatt, bűzös lehelet, a magas vérnyomás miatt az állat megvakulhat. A betegség végső szakaszában már nem termelődik egyáltalán vizelet.
Sok esetben nehéz vagy lehetetlen kideríteni, hogy mi az oka a megbetegedésnek. Fiatal állatnál nagyon hirtelen kialakuló és gyors lefolyású vesebetegség esetén legvalószínűbb a fagyálló (etilénglikol) mérgezés. De különféle gyógyszerek is súlyosan károsíthatják a vesét, fertőző betegségek is gyakran komplikálódnak veseelégtelenséggel. Húgyúti elzáródás miatt is rövid idő alatt súlyosan, sokszor végzetesen károsodik a vese. Nem megfelelő vérellátás is (például szívelégtelenség miatt) lassan, de biztosan tönkreteszi a vesét.
A betegség előrehaladottabb szakaszaiban aránylag könnyű megállapítani a veseelégtelenséget: a vérből mért veseparaméterek lényegesen emelkedettek, a vizelet nem elég koncentrált, sok esetben az ultrahangos képe is módosul a veséknek. A komolyabb kihívást a lassan kialakuló megbetegedések jelentik: sok esetben a rutin vérvizsgálatból semmi nem derül ki, látszólag jól működnek a vesék, mégis beteg a vese (ha több mint 25% egészséges veseszövet van, a rutin véranalízis semmit nem mutat ki... ha például egyik vese leáll, a másik el tudja látni a méregszűrő feladatot). E miatt egyre komplexebb vizsgálatokat fejlesztenek ki, amivel időben fel lehet ismerni a vesebajt.
De a legnagyobb kérdés miután megvan a diagnózis: kezelhető-e? Erre sok esetben nem tudunk biztos választ adni. Nyilván függ a megbetegedés okától. Ha például fagyállót nyalt be az állat, minimálisak az esélyek a gyógyulásra.
Fontos megpróbálni kideríteni az okot és először is azt kezelni: ha fertőzés áll a vesebaj mögött, először azt kell megoldani. Ha szívelégtelenség miatt nem megfelelő a vese vérellátása, azon kell segíteni. Ha húgyúti elzáródás van, nagyon sürgősen meg kell oldani. És ezekkel párhuzamosan kezelni kell a vesebajt is. Fontos hidratálni a szervezetet perfúziókkal, ezzel egyúttal a veséket is „kényszermunkára” fogjuk. Az ásványi anyagok egyensúlyát is vissza kell állítani. A mindenféle tüneteket enyhíteni kell: hányingercsillapítók, étvágyfokozók, vérképzést segítő szerek. Első napokban-hetekben naponta szükséges a perfúzió és az injekciós gyógyszeres kezelés. Sokszor sajnos ez sem elég, intenzív terápia ellenére sem javul az állat állapota.
A modern gyógyászatnak köszönhetően most már lehetőség van dialízisre is, bár állatok esetében ezt korlátozott ideig ajánlják, amíg újra beindul a veseműködés. Ha ez nem történik meg néhány héten belül, sajnos rosszak a kilátások. Állatnál nem megoldás az éveken keresztül tartó dialízis...
Mit tehetünk annak érdekében, hogy csökkentsük a vesebaj kialakulásának lehetőségét? Sok mindent és semmit... Nyilván az alapszabályokat be kell tartani: ne tartsunk fagyállót az állat közelében, ne adjunk neki saját fejünktől gyógyszereket, illetve banális megbetegedésekkor is forduljunk orvoshoz (csak egyszerű fogkő, mondanánk... igen ám, de mi rengeteg kórokozó bújik meg a már-már rothadó fogíny alatt, amit a fogkőtől nem is látunk. Véráramba bejutva egyből a vesében rekednek meg, és máris megvan a baj...). De sok mindent nem tudunk befolyásolni: kijáró macskáknak nem tudjuk korlátozni a mozgását, bárhol bármit benyalhatnak, idősödő állatoknak a szíve, veséje is öregszik, és idővel nem tud úgy teljesíteni, ahogy kellene.
A rendszeres vizsgálatokkal, és egy kis odafigyeléssel sokat tehetünk a hosszú és boldog élet érdekében.
Dr. Robu Júlia, állatorvos
