A közhiedelemmel ellentétben nem mindig jó, ha az állat nyalja a sebet. Nem csak azért, mert a szájában található baktériumokkal elfertőzheti (ne feledjük, a normál higiéniai szokások közé tartozik a például a végbélnyílás környékének tisztogatását is), de ha valahol valami kellemetlenséget érez, képes véresre nyalni vagy vakarni magát. Ez különösen is veszélyes lehet hasi vagy mellkasi műtéti beavatkozások után, amikor akár életveszélyes állapotba is kerülhet, ha túl korán kirágja magából a varratokat.
Több módszer is alkalmazható erre a célra, de természetesen mindig akad olyan állat, amelyiknél semmi sem válik be. Ugyanakkor olyan is akad bőven, aki nagyon „rendes”, esze ágában sincs piszkálni a tiltott területet.
Műtétek után a leggyakrabban használt sebvédő eszköz a védőgallér – mintha egy nagy tölcsért húznánk a kutya-macska fejére. Ennek több változata is létezik, a teljesen átlátszótól a színesig. Ezeknek az a lényege, hogy ha hátra is fordul az állat, szájával nem fér hozzá a sebhez, vagy ha netán a fején van a sérülés, ne tudja azt dörzsölni-vakarni. Ha megfelelő a „tölcsér” mérete, az állat tud enni-inni vele, alvásban sem zavarja. Legtöbben első 1–2 nap nem örülnek neki, mennek neki a tárgyaknak, enni sem akarnak, de nagy részük elég hamar megszokja. Fontos jól rögzíteni az állat nyakán, erre legalkalmasabb a nyakörv. Ha csak valami vékony anyagot fűzünk át a galléron, és azzal kötjük meg, nagyon könnyen le tudja kaparni magáról.
Kinti cicáknál ez a módszer egyáltalán nem ajánlott, hiszen sokkal könnyebben megsérülhetnek (felakadnak valahova, nem látnak oldalra nagyon jól...).
Újabban megjelentek speciális gallérok is, ami olyan, mint a felfújható úszógumi, amely részben korlátozza a fej hátrafordítását. Ez nem zavarja evés-iváskor, és nem akad fel vele minden ajtófélfában. Azonban nem alkalmas, ha a fejen vagy a végtagokon kell védeni a sebet.
Azoknak az állatoknak, akiknek valamilyen oknál fogva nem válik be a gallér (akár mert nem férnek be vele a kutyaólba, vagy mert nem viselik el magukon), azokra meg lehet próbálni ruhát adni. Sőt, a kisebb testű kutyáknál, akik amúgy is szokva vannak az öltöztetéssel, ez egy jó módszer az hason lévő sebek védelmére.
Ha végtagokon, netán farkon van a probléma, pici gyerekzoknival lehet próbálkozni, amit ragtapasszal lehet hozzárögzíteni az állathoz. Ez a módszer nyilván csak a piszoktól véd, semmiképp sem az állat szájától, azt ugyanis egy elegáns mozdulattal egykettőre le tudja rántani magáról.
Ne feledjük, minden állat más és más: ami a szomszéd néni kutyájának jól bevált, nem biztos, hogy a miénknél is a legjobb megoldás. Sőt, ugyanazon az állaton is van, ami egyszer működik, máskor nem. A kezelő állatorvossal együtt ki kell dolgozni egy tervet, amivel biztonságosan és mindenki számára minimális testi-lelki traumával lehet védeni a sebet, amíg az begyógyul.
Dr. Robu Júlia, állatorvos
