Minden társadalomnak, nemzetnek, joga van az önrendelkezéshez, ahhoz, hogy úgy rendezze be az életét, ahogyan azt jónak látja. Éljenek ezzel a joggal. És minden egyénnek joga van egy adott berendezkedés felett pálcát törni akkor, ha az adott társadalom kezéhez vér tapad. Én ezzel a joggal élek most. Nem releváns az, hogy mekkora tömeg támogatja az adott intézkedéseket, hány millió embernek felel meg a helyzet, ezt a történelem már eldöntötte, amikor Hitler sokmillió támogatóját kertelés nélkül, és igen helyesen nácik tömegének nevezte, indokaiktól függetlenül.
Ennek alapján állítom én is azt, hogy az Egyesült Államokban több millió ember majdnem ugyanannyira felelős a meggyilkolt gyerekek haláláért, mint az ámokfutó lövöldöző maga. Ne bújjunk a kisujjunk mögé: nem ők húzogatták a ravaszt, de ők támogatták, szavazták meg, lobbizták ki stb. azt a rendszert, amely a szörnyeteg kezébe fegyvert, méghozzá tömegek pusztítására alkalmas fegyvert adott.
A Nemzeti Fegyveres Egyesület (NRA) évente csaknem fél milliárd dollárt költ azokra a kampányokra, amelyeknek célja a még itt-ott meglévő csekély, és kiskapukkal amúgy is megkerülhető fegyverbirtoklással és fegyverviseléssel kapcsolatos korlátozások feloldása. Tevékenységüknek köszönhetően ma szinte bárki fegyverhez juthat, és nem csupán kézi- avagy vadászfegyverhez, hanem katonai besorolású félautomata és automata fegyverekhez, irdatlan tárkapacítású golyószórókhoz, amelyek semmire sem jók, leszámítva a texasihoz, illetve a pár nappal azelőtt lezajlott Buffalo-ihoz hasonló tömegmészárlást. Az egyesületnek öt és félmillió tagja van. Egytől egyig felelősek mindegyik gyermek haláláért.
Az évtizedek során alaposan körülbástyázták érvekkel az Alkotmány második módosításában is rögzített, szabad és korlátlan fegyverviselés szükségességét. És mivel az adott érvek legtöbbje első hallásra észszerűnek is hangzik, a továbbiakban ezeket szeretném lebontani.
Az egyik fontos állítás szerint a fegyverek arra jók, hogy az átlagos polgár megvédhesse életét, családját, tulajdonát. Ez igaz is lenne, ha minden fegyvertulajdonos állandóan csőre töltött fegyverrel járna, folyton a keze ügyében tartaná azt. Teszik is elegen, ezért lesz annyi kisgyerek véletlenül gyilkos, vagy öngyilkos, a szanaszét hagyott, és így a kezébe akadó vélt játékszerrel. Már hallom is a tiltakozást: felelős fegyvertartók elzárva, biztonságban tartják a mordályt. Akkor viszont baj van az önvédelem elmélettel, mert valahogyan nem látom magam előtt azt, hogy a házba berontó rablógyilkos türelmesen kivárja, amíg a ház ura kinyitja a kulcsos szekrényt s megkeresi a gondosan eltett revolverét.
A másik gyakori – és általam már cáfolt – érv az, hogy ha a kormány zsarnokká válik, a lakosság védekezhet. Gondolom, az ezt hangoztatók azt azért tudják, hogy a kormánynak precíz, magas technológiára épülő fegyverei, drónjai, intelligens bombái és rakétái vannak. Talán azt is belátják, hogy egyértelmű katonai hierarchia, kiképzés és szervezettség nélkül a négyszáz millió fegyver inkább használ egy zsarnoki kormánynak, mintsem, hogy ártson. A mai ideológiailag élesen megosztott amerikai társadalomban öt percbe se telne, amíg a politikailag szembenálló felek egymást lőnék halomra, hogy csak a legnyilvánvalóbb problémát említsem. Sok ember sok fegyverrel messzemenően nem elég ahhoz, hogy hadseregről beszéljünk.
Aztán azt is mondják, hogy ha megnehezítik a fegyvertartást, csak a bűnözőknek lesz fegyverük. Ez nem ilyen egyszerű. Néhány ország már átment hasonló átalakuláson, amikoris a lakossági fegyvertartást csak kivételes esetekben engedélyezték, és azokban az országokban a lőfegyverek feketepiaci ára nagyjából a harmincszorosa lett annak, amit ma az Egyesült Államokban egy hasonló mordályért fizetnek. És hiába a mondvacsinált korlátozások sora, mert megannyi kiskapu van: újsághirdetéssel magánszemély bárkinek eladhat lőfegyvert, kiállításokon, bemutatókon kérdés és ellenőrzés nélkül bárki törvényesen fegyverhez juthat.
A legképtelenebb jelszavak egyike a „nem a fegyverek ölnek, az emberek ölnek”. Ez igaz, csakhogy túlságosan hatékonyan és védhetetlenül. Egy késes, baltás stb. támadót egy felnőtt földre teperhet, lefegyverezhet, a megtámadottnak is van esélye védekezni, harcolni, elfutni (felnőttről beszélek). Ha azonban valakire pisztolyt, gépfegyvert fognak, ilyesmiről nemigen lehet szó.
Sokan panaszkodnak, hogy néhány őrült miatt korlátoznák azok jogait, akik felelősen birtokolják fegyverüket. Igen ám, de a társadalom nem így működik. Én is ismerek olyan embert, aki teljes biztonságban képes kétszázhússzal hajtani az autópályán. Mégse teheti, mert kitaláltuk a sebességkorlátokat, mindannyiunk biztonsága érdekében.
A lakossági fegyvertartás hatalmas politikai ütközőpont, a fegyverlobbi felvásárolta, vagy meggyőzte az összes republikánus politikust és a demokraták egy részét is. A szélsőjobb, miközben az abortusz – s helyenként a fogamzásgátlás – teljes betiltásán ügyködik a meg nem született gyermekek védelmének álszent jelszavait hangoztatva, nyolc-tízéves kisiskolások halálát képes elintézni egy vállrándítással, s krokodilkönnyeket ejtve imádkozik s együttérez az áldozatok családjával. Az NRA gátlástalan propagandája és a főleg Trump óta vegytisztán fasiszta, xenofób republikánus korifeusok hatására ma már fel sem merül semmilyen radikális változtatás, aki szóvá tenné, politikai öngyilkosságot követne el. Még a legfelháborodottabbak, a leginkább megrendültek, az áldozatok rokonai is csak a nagy tárkapacitású, katonai jellegű automata, vagy félautomata fegyverek betiltásáról mernek beszélni, és azt is eredménytelenül: borítékolható, hogy érdemi változás ezúttal sem lesz.
Mindent összevetve, egyetlen érv marad: a lőfegyver hozzátartozik az amerikai kultúrához, számos ottani lakosnak az az egyik kedvenc játékszere. Ez tény. Akkor viszont számolnunk kell azzal, hogy azok az emberek betették a mérleg másik serpenyőjébe évi sok száz ártatlan áldozat, köztük több tucatnyi kisgyerek életét, és addig magyarázták a bizonyítványukat, amíg úgy döntöttek, hogy mindez nem túl nagy ár a puskamánia fenntartásáért. Na ezért állítom azt, hogy mindannyiuknak a kezéhez vér tapad. S erre még az sem mentség, hogy közülük a legtöbben amúgy rendes emberek, csak a tudatlanság és a pusztító ideológiák hatására lettek tömeggyilkosok cinkosaivá.
