. Szinte egymást követték az egész országot megrázó tragédiák, amelyek következtében beindult viszonylag lassan, kényszeredetten az illetékes hatósági kivizsgálás, amely az állami túlbürokratizált eljárásnak köszönhetően majd minden bizonnyal évekig elhúzódik. És a történtekre rárakodó felejtés, tompuló harag és elülő felháborodottság miatt a közösségi számonkérés dühe és ereje is gyengülni fog, aminek hatására marad minden a régiben – sokadik alkalommal se lesz képes se változni se változtatni a társadalom, a román állam általában.
Az egyik rémisztő eset, amelyről részletesen beszámolt és napok óta cikkezik a sajtó, a román tengerparton történt, ahol egy alig húszéves fiú teljesen kábítószer hatása alatt száguldozott az autójával, és belehajtott egy csoport vakációzó fiatal egyetemistába, többet megsebesítve, de halálra gázolva egy hozzá hasonlóan fiatal lányt és fiút. Szinte gyerekek az áldozatok (is), akiket a szülők féltve ugyan, de elengedtek otthonról, rosszra – pláné ilyen tragédiára – nem gondolva. A hely nem a világvége, kulturált és civilizált, meg főleg hatóságilag jobban felügyelt most, nyári csúcsidényben. Legalábbis annak kellene lennie egy ilyen hazai nyaralóhelynek, a turizmus egyik fellegvárának: biztonságos(abb)nak. A tragédia azonban rávilágított a romániai valóságra: rendre derülnek ki az eset kapcsán elkövetett rendőrségi mulasztások, többek között az, hogy telefonos figyelmeztetés nyomán a rendőrök megállították ugyan gyorshajtásért a fiatalembert, és az autójában találtak is kábítószert, őt azonban nem tesztelték, tovább engedték… Ezután gázolta halálra a két fiatalt. Talán nem mellékes, amit a sajtó közben kiderített, hogy a drogos fiú szülei befolyásos üzletemberek, nagyon gazdagok, ezért is tudott a halálos kimenetelű balesetet okozó fiatal drogokhoz jutni, drága autót vezetni, a tengerparton szórakozni. Korábbi számos, hasonló esetre hivatkozva tették fel a kérdést többen is: a bíróság ismételten, felfüggesztett büntetéssel tulajdonképpen felmenti majd a joggal gyilkosnak nevezhető elkövetőt csak azért, mert a tárgyalás során bűnbánást fog tanúsítani? Az ilyen felelősségrevonás (mint amit egyébként a rendőrség is elművelt azáltal, hogy tovább engedte a száguldozó fiatalt) csak azt erősíti a felelőtlenül viselkedőkben, hogy a szabályok nem számítanak, a törvények keveset érnek, minden és bármi elrendezhető, megoldható megfelelő kapcsolatok, jó befolyás révén.
A másik rémisztő eset egy kórházban történt, ahol egy fiatal, három kisgyerekes, várandós anyát egyszerűen hagytak meghalni, miután senkit nem érdekelt a panasza, nem vette komolyan a szenvedését sem a kezelőorvosa, sem a szolgálatos orvos, a kórházi személyzet letudta a „protokollt”, és a nemrég sok pénzből korszerűsített egészségügyi intézményben a beteg (magára hagyottan) meghalt. Szinte lényegtelen, az országban pontosan hol történt mindez, mert maga az eset sajnos bármelyik egészségügyi intézményben bármikor előfordulhat, és azt hiszem sokan mesélhetnének a velük vagy a családjukban megtörtént hasonló történetekről, amikor nem betegként, még csak nem is emberként kezelik, csupán egy eset, egy sorszám… És majd értesítik a hozzátartozót, hogy vegye át a halottját, holott előtte való nap még a jó állapotáról biztosították és a kiutalólapját is kiállították. Az ilyen esetek mellett pedig elhalványul sajnos a jó szakemberek szívvel-lélekkel végzett őszinte, segítő, tisztességes munkája.
Szinte nevetséges, hogy az egészségügyi miniszter mintegy felismerésként arról beszélt, javítani kell(ene) az orvos és a beteg közötti viszonyon, vagyis „többet kellene dolgozni az empátián, hogy a páciensben erősítsék a bizalom érzését…” A miniszter szerint az eset nem annyira orvosi tévedés, mint inkább érdektelenség és empátiahiány következménye. Tehát egy romániai kórházban, ahol a betegeket kezelni, gyógyítani, ellátni kellene törvény szerint és a hivatásnak megfelelően, és ahol még a feltételek is adottak voltak mind felszereltség, mind képzettség, mind fizetés tekintetében, bele lehet halni nem is a betegségbe, hanem az oda nem figyelés és érzéketlenség miatt!
Mondhatni mindennaposak az olyan tragédiák ebben az országban, amelyeket a nemtörődömség, a hozzá nem értés, az érzéketlenség, a hanyagság, s mulasztás okoz. Hiszen halálos közúti baleset is kevesebb lenne a már kiépült autópályák illetve kerülőutak révén, vagy a szabálytalanul közlekedők és főleg ezáltal balesetet okozók könyörtelen felelősségrevonása révén. És a kórházi rémtörténetek is talán megelőzhetők lennének, ha az orvosi kamara a felelősségrevonás mellett a felelősségvállalást is megkövetelné. Ez pedig mindenki részére kötelező kellene hogy legyen, aki valamilyen formában felelős emberek épségéért, egészségéért, életéért.
