VERES STELIAN
Urunk megkeresztelkedésének ünnepe ebben az évben január 12-re esik. Jézus, amikor jelentkezett János keresztségének felvételére, alávetette magát Atyja akaratának, alázattal a bűnösök közé sorolva magát. Ő az Isten báránya, aki így magára vette a világ bűneit. Jézus jordáni keresztsége mintegy előre jelezte és előkészítette „a halálban” történő keresztségét.
Ezzel az ünneppel lezáródik a karácsonyi időszak, hiszen Jézus életében is új szakaszt jelez a megkeresztelkedés eseménye. Eddig visszavonultan élt Názáretben, majd Isten akaratának keresése Jánoshoz vezette, hogy ő is alámerítkezzék a Jordánban. Akkor egyértelműen nyilvánvalóvá vált számára is, hogy kicsoda ő és milyen kapcsolatban van az Örökkévalóval. Egyrészt eltölti őt az a Lélek, aki már emberi léte kezdeténél is működött, másrészt pedig az Atya szeretett Fiaként szólítja meg, akiben gyönyörködik.
Megváltónk nyilvános élete eszerint két keresztség közé esett. Ezt akarja kifejezni Szent János apostol és evangélista is, amikor elmondja, hogy Jézus átvert oldalából víz és vér folyt és azt állítja, hogy benső egység van a Lélek, a víz és a vér között (I Jn 5, 6–8).
A Jordánban való megkeresztelkedésével Jézus véghezvitte első nyilvános prófétai tettét, és mint Messiás Szolga nyilatkoztatta ki magát. Jézusnak a Keresztelő Szent János kezéből felvett keresztségét a Szentlélek leszállása koronázta meg galamb alakjában, valamint a mennyei Atya kijelentése Istenfiúságáról: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!” Jézus az Atya szeretett Fia, isteni belső élete azonban elválasztja őt attól, hogy közösségre lépjen a bűnösökkel. Az Atya örömét lelte a Fiúban és rábízta az üdvözítés művét, közölte vele Lelkét, hogy azt véghezvigye. Jézus a Messiás, az Úr hűséges Szolgája, akit Izaiás megjövendölt. Ő az, aki magára veszi az emberek bűneit, hogy visszavezesse őket Istenhez. Kinyilatkoztatja Isten Országának valódi természetét, megmutatja irgalmas arcát, a bűnösökért vállalja a nyilvános életet és a kereszthalált. Meggyőződésem, hogy Isten mindig közel áll ahhoz, aki megváltásra szorul.
A Lélek leszállása Jézusra egyben a jövendöléseknek megfelelő beiktatás, ugyanakkor pedig a pünkösd jelzése is, amikor elkezdődött a keresztelés a Lélekben az anyaszentegyház és mindazok számára, akik abba belépnek.
Az Úr Jézus Isten Fiaként való elismerése jelzi a hívők fogadott fiúságát, mint részvételt az övében és a Lélek adományának következményét. Ugyanakkor Üdvözítőnk első nyilvános megjelenése előre jelezte a feltámadás dicsőségét.
Jézus akkor találta meg identitását, ez a tudat és ez a valóság lenyűgözi őt. Hallatlan lendület, erő és meggyőződés származik ebből: előbb egy időre a pusztába vonul, majd megkezdi nyilvános működését, kilép az emberek közé szavaival, életet adó tetteivel, közösséget formáló magatartásával.
Soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Szentháromság nevében történő keresztség azt jelenti, hogy a megkeresztelt személy Krisztushoz tartozik és ő benső egységben van vele, mert a hívő a keresztséget az Úr Jézus nevében és Isten Lelke által kapja, a Lélek temploma lesz, az Atya fogadott gyermeke, Krisztus testvére és örökös társa, akivel bensőségesen megosztja életét, és rendeltetése szerint majd örök dicsőségében is osztozik.
Amint Jézus a megkeresztelkedése után lépett a nyilvánosság elé, mi is az ünnep formáló erejével lépjünk be a hétköznapok konkrét, nagyon valós, megszentelésre váró világába.
