Alig pár éve tapasztaltam azt, hogy többségi ismerőseim Facebook-oldalukon kívántak áldott, vagy kellemes, vagy boldog húsvétot. Karácsonyt is, de annak időpontja nálunk ugyanaz (szinte) minden felekezet számára. Ezért volt feltűnőbb, láthatóbb, hogy a többségi lakosság, legalábbis egyes tagjai már kezdenek rájönni arra, hogy mi, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nem mindég ugyanakkor ünnepeljük a húsvétot, mint ők. Nekünk legtöbbször más napra esik ez az ünnep. És a figyelmesebbje bátran kiírta a Facebook-oldalára, hogy áldott húsvéti ünnepeket kíván … na, nem a nemzeti kisebbséghez tartozó ismerőseinek és barátainak, hanem a katolikus húsvétot ünneplőknek. Persze, néhány többségi rögtön rá is kérdezett, hogy miért most kíván boldog húsvétot, amikor az ortodoxok még nem ünnepelnek? A (nyilvános) válasz is gyorsan érkezett: „katolikus ismerőseimnek kívánok kellemes ünnepeket”. Mondhatnánk, csekély gesztus, de el kell ismernem, hogy jólesett. És voltak szép számmal többségi szomszédjaim, akik virágvasárnapkor valamint húsvétkor telefonos üzenetet küldtek, továbbá a közösségi oldalakon, WhatsApp-on, Facebookon írták meg ünnepi jókívánságaikat. Több olyan, vegyes házasságból származó ismerősömmel beszéltem, akik elmondták: mindkét húsvétot megünneplik, mert így esik jól a lelküknek, így szereznek örömet különböző nemzetiségű szüleiknek, házastársaiknak, rokonaiknak.
De, hogy az örömöm ne legyen teljes, például a közszállítási buszokon már csak utólag, az ortodox ünnep alkalmával jelent meg a kellemes ünnepeket felirat magyarul, illetve az elektronikus postacímemre most érkeznek meg a különböző többségi szervezetek, intézmények húsvéti üdvözletei. Az időzítés a figyelmesség terén nem működik mindenhol, mindenkinél egyformán…
Viszont ezek az apróságok nem tudták letörni a húsvéti jókedvemet. A többségiek részére, a húsvétot most ünneplőknek én is viszonzom majd a jókívánságokat. Meggyőződésem, hogy a békés együttélés csak egymást kölcsönösen tisztelve, egymás ünnepére is kölcsönösen figyelve valósítható meg. Tudatosan igyekszem ezt a magatartást megőrizni, tovább adni. Bármi történjék, ettől a meggyőződésemtől nem tántoríthat el semmi. Vallom: csak így érdemes élni szeretett Kolozsvárunkon, ahol több nemzetiség, kultúra, vallás, meggyőződés kovácsolódott össze az évszázadok folyamán.
