Szigorú feltételek mellett indulhat el a gyógyfürdő tervezése
A szamosfalvi iszap gyógyhatását magyar kutatók már az 1880-as években felismerték. A fürdő története 1927-ig nyúlik vissza, amikor Dominic Stanca (1892–1979) egykori császári hadiorvos ismét kutatni kezdte a területen feltörő sós víz és a gyógyiszap terápiás jelentőségét. Az 1920-as és 1930-as években a fürdő Erdély-szerte ismert gyógyhelynek számított, évente több ezer beteget és vendéget vonzott. A második világháborút követően állami kézbe került fürdő még működött, azonban az 1980-as évektől fokozatosan leépült, majd a rendszerváltás után teljesen bezárt. Az egykor virágzó fürdő helyén lepusztult épületeket és rendezetlen területeket lehetett látni évtizedekig. A fürdőt 1996-ban, a visszaigénylés kezdetekor zárták be.
A fordulatot hosszú jogi küzdelem hozta el. A fürdő tulajdonosai – köztük Dominic Stanca unokája, Ioana Gidro Stanca ügyvéd – éveken át vitatták a város azon döntéseit, amelyek a területet kedvezőtlen besorolással látták el, ellehetetlenítve a balneológiai funkció visszaállítását. A bíróság végül 2022-ben jogerősen kimondta, hogy a szamosfalvi fürdő és környezete – összesen huszonnégy hektár – védett fürdőövezet balneológiai rendeltetéssel és szigorú ökológiai védelmi szabályokkal.
A mostani beruházás ennek a nagyobb védett övezetnek 5,1 hektáros területét érinti. A tervek szerint ötemeletes, mintegy kétszáz szobás szálloda, tízmedencés gyógy- és SPA-központ épülne akvapark-elemekkel, valamint rendezvények befogadására alkalmas terekkel. A tervezők szerint a beépítés aránya mérsékelt lenne: az épületek nem foglalnának el a terület negyven százalékánál többet, miközben jelentős, összefüggő zöldfelületet alakítanának ki.
Az urbanisztikai bizottság azonban egyértelművé tette, hogy a projekt csak szigorú feltételek mellett léphet tovább. A szakemberek átfogó mestertervet kérnek, amely nemcsak a konkrét beruházási területre, hanem az egész érintett városrészre kiterjed, és összhangba hozza fejlesztést a környék közlekedési, infrastrukturális és egyéb magánberuházási terveivel. Külön hangsúlyt kap az ökológiai hatások részletes vizsgálata, a gyógyiszap és a vízbázis védelme, valamint az a követelmény, hogy a végleges városrendezési mutatók ne a megengedett maximumokra alapozzanak.
A városvezetés jelezte, kész partner lenni az odavezető utak korszerűsítésében, ugyanakkor nem kíván precedenst teremteni a túlméretezett beruházásra az érzékeny természeti területen. A következő időszakban a tervezőknek körzeti városrendezési tervét kell kidolgozniuk, amely konkrét válaszokat ad arra, milyen léptékben és feltételekkel valósulhat meg a szamosfalvi fürdő újjáélesztése.
