Megújulást, nyitást ígér az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum
– Bár látszólag zárva van a múzeum, korlátozott lehetőségeinkhez mérten több időszakos kiállítást szerveztünk tavaly; voltak köztük Erdély, Kolozsvár történetével, kiemelkedő személyiségekkel kapcsolatosak, de felvonultattunk nemzetközi kortárs kerámiafesztivál keretében összegyűjtött alkotásokat is – sorolta Felix Marcu menedzser. Kiemelte többek között a Veress Ferenc 19. századi kolozsvári felvételeit bemutató időszakos tárlatot, és említést tett az egyesek által vitatott, magyar uralkodókoronázásokkal kapcsolatos, a Szent Korona másolatát is bemutató kiállításról; emlékeztetett, a tárlat anyagának fele, háromszáznál több érme a múzeum saját gyűjteményeiből származnak.
Felix Marcu felhívta a figyelmet arra is, hogy a múzeum régészeti részlegének munkatársai sem tétlenkedtek; egész nyáron és késő ősz folyamán az épülő észak-erdélyi autópálya különböző szakaszainál folytattak mentőásatást, egyesek még mindig terepen dolgoznak. – Különböző korszakokból származó településekre, nagy mennyiségű leletanyagra bukkantak – mondta a menedzser. A Kolozs megyei Magyarlónán például egyebek mellett egy, a népvándorlás időszakából származó hatalmi központ, tucatnyi ép, számos ezüst-és aranyleletet őrző gepida sír bukkant felszínre. Marcu ígéretes eredményekkel kecsegtető feltárásként említette a Főtér nyugati oldalán folytatott ásatásokat is. – A múzeum egyik alapvető idei célkitűzése a különböző régészeti kutatások leleteinek feldolgozása, az eredmények összegzése – tette hozzá Felix Marcu. Mint kiemelte, ő maga egy országos szintű program egyik irányítója, amely a Római Limes, azaz az egykori birodalmi határvonal létesítményeinek kutatásával foglalkozik, illetve dokumentációt állít össze annak érdekében, hogy a Limest az UNESCO Világörökségéhez tartozóként ismerjék el.
Idén a múzeum több, különböző tematikájú időszakos tárlat szervezésére készül, lesz közöttük az I. Világháborúval, az 1848–49-es forradalommal kapcsolatos kiállítás, sőt nemzetközi kongresszus is a római kerámiakutatás területén. A Gyulafehérvári Nyilatkozat centenáriuma alkalmából két típusú tárlattal, vitafórumokkal készülnek – tudtuk meg.
Egykori kolozsvári polgárházakból származó faragványokat is őriz a történeti múzeum kőtára (Rohonyi D. Iván felvételei)
A vezetőség új logót és mottót is szán a múzeumnak. A tervező, Sorin Tîrt néhány apró, T-betűt formázó vonalkából alkotott absztrakt emberi arcot. Elmondta, véleménye szerint a történelem mindenekelőtt emberi, az embernek pedig mindenekelőtt az arca az, ami egyedi, megkülönböztető. A néhány vonalból kialakított arc ugyanakkor Erdély latin nevének iniciáléját formázza, színezésében a tűz-víz-levegő-föld színeit használták. Ehhez a logóhoz „a történelem előtt” mottót társították.
A január 15-én ünnepelt román kultúra napja alkalmából Lucian Blaga-kiállítással készült a múzeum; a költő és Ion Breazu irodalomtörténész, nyelvész közötti levelezésből olyan dokumentumokat emeltek ki, amelyek Blaga életének kevéssé ismert vetületeire világítanak rá. 1926 és 1946 között Lucian Blaga a diplomáciai testület tagjaként Varsóban, Prágában, Bernben, Bécsben, majd Lisszabonban teljesített szolgálatot. A tárlatra válogatott levelekben, képeslapokban a költő többek között értesíti barátját első gyermeke születéséről, megjegyzéseket tesz saját költészetével kapcsolatban, beszámol úti élményeiről.
George Cupcea főigazgató-helyettes kalauzolásával bejárhattuk az épület teljesen kiürített, felújítás alatt álló első emeleti szárnyát, amely – mint megtudtuk – 2009-ben szerkezetileg már nagyon rossz állapotban volt, ezért mindenekelőtt tartószerkezet-megerősítési munkálatokat kellett végezni. – 2016 végén írtuk alá a szerződést, 2017 elején kezdte el az építtető a munkálatokat, és idén tavaszra ígérte a befejezésüket – mondta el a főigazgató-helyettes. A kulturális minisztérium 4 és fél millió lejjel járult hozzá a költségekhez.
A kőtárban meglepetésünkre Kiss Zoltán kőfaragó-restaurátor fogadott, akit csapatával együtt a múzeum bízott meg bizonyos faragványok megtisztításával, restaurálásával. A 13–18. századokból származó emlékeket őrző kőtár sem volt régóta nyitva a látogatók előtt; bár csak futó pillantást vethettünk az egymásba nyíló helyiségekbe összegyűjtött, egyelőre rendszertelenül elhelyezett, de részleteik szépségében így is lenyűgöző faragványokra, tudatában voltunk annak, mekkora értéket képviselnek, és hogy valóban egy műemlék-centrikus koncepció mentén elképzelt, korszerűen felújított térben, kellőképpen restaurálva kellene őket kiállítani. Egy részük különböző, már lebontott vagy elpusztult erdélyi műemlék épület maradványa, jelentős részük pedig 16-17. századi kolozsvári polgárházakból származó reneszánsz nyíláskeret, kandallótöredék, amelyek összegyűjtését még Pákei Lajos városi főépítész rendelte el a 19. század végén.
Felix Marcu a múzeumnak azt a törekvését is megfogalmazta, hogy nyisson az emberek, a közösség irányába, minél több támogatóra, intézményi partnerre tegyen szert. A nem mindennapi sajtótájékoztatón megfogalmazott szándékok, a kőtárbeli értékek restaurálásának elkezdése, a kiállítóterek esedékes bővítése mindenesetre olyan jelek, amelyek alapján remélni lehet, hogy az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum – ismét – olyan intézménnyé válik, amely láthatóvá, kutathatóvá teszi a hatalmas értéktárat, amelyet őriz.
