Dan Nistort, az incidenseket kiprovokáló másik U-játékost a bizottság pedig ki sem hallgatta. Az Universitatea futballklubot – amelynek szurkolói dobálták a rendfenntartókat, megrongálták a kerítést, és be akartak rohanni a pályára verekedni – 10 ezer lejes, a fellegvári klubot 15 ezer lejes büntetéssel sújtották. A bírókat pedig – akik nem tudták kézben tartani az eseményeket, és akik miatt a mérkőzés vége felé elszabadultak az indulatok mind a pályán, mind pedig azon kívül – a bírói testület felfüggesztés helyett a hétvégi forduló legnagyobb derbijére nevezték játékvezetőknek.
De mi is történt pontosan?
Az U FC egyik játékosa, Dan Nistor játék közben provokálta a vasutasok csatárát, Andrei Cordeát. Még azt követően is, hogy a fekete-fehérek edzője, Cristiano Bergodi a második félidőben lecserélte őt. Válaszképpen Cordea a meccs végén, amikor már látszott, hogy a CFR valószínűleg megnyeri a mérkőzést, a lefújás előtti percekben a pályán történt kisebb kavarodást követően szidalmazni kezdte őt (és az U olasz szakemberét is). Ez utóbbit saját szakmai stábjának a tagjai alig tudták megakadályozni, hogy a pályára rohanjon. A számára az oldalvonal mellett kijelölt zónát elhagyta, amiért – korábbi sárga lapos figyelmeztetés miatt – járt volna a piros. Nem kapott.
Sőt az utolsó sípszó után berohant a gyepre, tarkón ragadta Cordeát, és azért nem történt nagyobb baj, mert a két csapat játékosainak egyik része igyekezett őt lefogni. Nem sokkal később Bergodi a társa segítségére siető másik CFR-játékost, Karlo Muhart is bántalmazni kezdte. Szerencsére a nagy dulakodásban nem tudta olyan erősen meglendíteni a kezét, hogy komolyabb sérülést okozzon a horvát középpályásban.
A pályán történtek a lelátókon ülő U-szurkolókat is felbőszítették, akik a kerítést feszítve, a rendfenntartókat lökdösve igyekeztek behatolni a pályára – valószínűleg a rájuk jellemző „békés problémamegoldó” céllal. Szerencsére a rendfenntartók határozott fellépése megakadályozta őket abban, hogy ismét „színt valljanak”.
Az érintettek a tévedéseiket idővel beismerték, a provokálást kezdő Dan Nistor még azt is elmondta, hogy amennyiben piros lappal kiállították volna őt, nem került volna sor a sajnálatos eseménysorra.
Az ügy a fegyelmi bizottság elé került, amely az első tárgyalást elhalasztotta. Már akkor érezhető volt, hogy az amúgy is CFR-ellenes román közvélemény az U pártján áll. Mint ahogy mindig is.
– Nem volt egyértelmű, hogy Bergodi verekedett – mondták többen, noha a képsorok egyértelműen erről árulkodtak. – Provokálták az edzőt, ezért ugrott neki a többieknek – így mások. – Az számít, hogy mit írt be a játékvezető a jegyzőkönyvbe – nyilatkozta Radu Constantea, az U elnöke. Mintha nem azért lennének a videófelvételek, hogy azokból pontosan megállapítsák a történteket.
A fegyelmi bizottság e heti döntése természetesen sokakat felháborított. Daniel Pancu vezetőedző már a mérkőzést követő sajtótájékoztatón a maga sajátos stílusában mondta el a véleményét. – Hogyan jön ahhoz egy külföldi edző a saját országomban, hogy a játékosaimat a pályán bántalmazza? – kérdezte akkor. A bizarr döntést követően pedig rátett egy lapáttal. Még a román sportsajtó egy része is xenofóbnak minősítette Pancunak a szociális médiában megjelentetett Grigore Vieru-idézetet, amely szerint „két nagy ellensége van a románnak: az idegenek iránti könyörület és a sajátjai iránti gyűlölet”.
Iuliu Mureşan, aki tavaly ősszel több év kihagyás után tért vissza a CFR elnöki székébe, visszafogottan nyilatkozott, ám éreztette, egyáltalán nem tartja igazságosnak a fegyelmi bizottság döntését. Elmondta, húsz évvel ezelőtt is ugyanazok a tagok voltak a bizottságban, ezért kezdeményezni fogja, hogy minden egyes tagnak korlátozzák a mandátumszámát. Vagyis ne történjék meg az, hogy valaki évtizedeket töltsön el egy-egy fontos bizottságban.
Miért sejtettem azt, hogy a döntés majd inkább az U-nak fog kedvezni? Nagyon egyszerű. Évek óta ez folyik. Az U–CFR rangadók tájékán – de sokszor máskor is – Kolozsváron megsokasodnak a magyarellenes uszítások. Sokszor verekedésbe torkollanak. A felelősöket soha nem vonják felelősségre. Az U szurkolóinak a rendbontásait – akár a CFR ellen, akár más csapatok ellen – folyamatosan beseprik a szőnyeg alá. Csak a kirívó esetekben határolódnak el a szélsőségességtől, és csak ritkán büntetik meg a vétkeseket. Ez az elnéző magatartás érvényes a kolozsvári rendfenntartó erőkre, az U vezetőségére, de a bukaresti hivatalos fórumokra is. Merthogy a szemükben a CFR a „magyar csapat” (hiszen 1907-ben alakult a monarchia idején), az U pedig a „román csapat”. Amely még Trianon előtt, 1919-ben jött létre a nagy egyesülést követően, és amely a második bécsi döntést követően inkább a dél-erdélyi Szebenbe ment, semhogy a magyar bajnokságban vegyen részt 1940 és 1944 között. Az pedig nem számít, hogy az Emil Boc által a kolozsvári adófizetők pénzén eurómilliókkal fenntartott klub – főleg monostori, Mărăşti téri – szurkolói sokszor rettegésben tartják a fél várost. Kövekkel dobálják meg a rendőröket, szidják a CFR román szurkolóit is, sértegetik és verik a magyarokat. Ezt mind elnézik nekik – immár hosszú évek óta. És attól sem riadnak vissza, hogy amikor a csapat gyengén játszik, a játékosokat megfenyegessék, vagy letépjék róluk a mezeket, netán meglökdössék őket.
Nem csodálom, hogy Cristiano Bergodi, amikor látta, hogy saját csapata elbukja az „ősellenséggel” szemben a meccset, az U kemény magjára gondolhatott, és arra, ha ő nem tesz valami „különlegeset”, akkor akár baja is származhat később.
Akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot, az edzőnek – akár szidják, akár provokálják – nem lenne szabad úgy megnyilvánulnia, mint ahogy azt tette Cristiano Bergodi. Ő nem játékos, akit a meccs heve elragadhat, hanem felelősséggel tartozik játékosai, klubja iránt. Példaképnek kellene lennie tanítványai és mindenki számára – akár egy édesapa a gyermekeinek. Emlékszem, hogy amikor Sorin Cîrţu a CFR edzőjeként az egyik mérkőzés során mérgében belerúgott a plexiüvegbe, másnap a fellegvári alakulattól menesztették, mondván, a klub összképébe nem fér bele, hogy az együttes vezetőedzője ilyen módon nyilvánuljon meg.
Úgy látszik, az „egyetemi csapat” imázsába a magából kikelt, az ellenfél játékosait tettlegesen bántalmazó edző belefér. Mint ahogy beleférnek az erőszakos szurkolók, meg a csapatot pénzelő és az együttest folyamatosan szerecsenmosdatásban részesítő polgármesteri hivatal és a román közvélemény nagy részének elképzelésébe is.
