A város erődítmény-rendszerének egy részére bukkanhattak a Petőfi-utcában
Hosszú évek adminisztrációs huzavonája, a hatóságoknak a környezeti és épített örökség megtartása iránti érdektelen tétlensége nyomán, a fáktól és épületektől egyaránt teljes mértékben „kitakarított” Petőfi utcai telekre a befektető többszintes szállodát tervez, ennek építését előzi meg a jelenlegi mentőásatás. A feltárás vezetője a Román Akadémia Régészeti és Művészettörténeti Intézetének régésze, Cociş Sorin Ilie, aki végigvezetett minket az ásatáson és összegezte eddigi eredményeiket.
Felhívta többek között a figyelmünket arra, hogy hat és fél méteres mélységig ástak le, és a dobostorta-lapokként egymásra préselődött, régészeti koronként jól láthatóan elkülönülő rétegek az emberi élet hatezer évének nyomait őrzik. A leletanyag túlnyomó részét kerámiatöredékek képezik, cserébdarabok kerültek elő a kétoldalú kőfal közötti, földből és kőtörmelékből álló töltésből is, amelyet már kibontottak. A Nemes-Bethlen palota egykori kertjében állott szecessziós villa lebontásakor a régész azon a telekrészen római korabeli, égetéses temetkezés nyomait mutató sírokat talált, feltevése szerint hasonlókra fog még bukkanni ez ásatás alkalmával is.
Az Óvárhoz képest jóval nagyobb területet övező városfalakat, amelyeket a 15. század elejétől kezdtek kiépíteni, a későbbiekben további falszorosokkal erősítették meg. Ezeknek a „kőkerteknek” a kiépítéséről a 16-17. század forrásaiban olvashatunk – olvasható Kovács András művészettörténész professzornak a Későreneszánsz építészet Erdélyben című kötetében. Mint írja, ezeknek a falszorosoknak a városfalnál alacsonyabb, a védelmi rendszert mélységében tagoló vonulata a városfalaknak a legsebezhetőbb, nyugati, déli és keleti oldalait védte; ezeket Giovanni Morando Visconti császári hadmérnök is bejelölte1691 – 1699 között készített felméréseiben. A régészek kezdeti feltevése az volt, hogy ezt a zwinger-nek is nevezett falszorost találhatták meg; Kovács Zsolt művészettörténész szerint ez a falvonulat azonban távolabb, már az utca vonalában, nem ezen a helyen állhatott. Nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a most feltárt kőfal későbbi, az osztrákok által épített védelmi rendszer része lehetett, hiszen ők szisztematikusan erődítették a várost, az 1720-as évek elejéig.
A középkori várfallal párhuzamosan haladó kétoldalú kőfalhoz hozzáépítve feltártak egy arra merőleges kőfalszakaszt, amely egészen a várfal vonaláig kinyúlik. Cociş Sorin régész szerint ez egy épület pincéje lehetett, de mindenesetre folytatni kell az ásatást ahhoz, hogy további következtetéseket meg lehessen fogalmazni. Látható az, hogy ennek a falazatnak az építésekor a statikai biztonságot szolgálta, hogy az árkád a hosszanti irányban haladó kőfal két oldalára terhel – állapította meg Kovács Zsolt.
A mentőásatás még további hetekig folytatódik, a következtetéseket, és a leleteket illető javaslatokat a régészek egy jelentésben összegzik majd, amelyet az országos régészeti szakbizottsághoz küldenek el, és az hoz ezeket illetően döntést.
A Nemes-Bethlen palota lakói mindmáig tiltakoznak, több perben is küzdöttek már a szállodaépítés terve ellen, érthető vágyuk, hogy országos fontosságú leletre bukkanjanak a feltáráson, amely adott esetben keresztbe tehetne az építkezésnek. Ugyanakkor, a jelenlegi tényállás az, hogy egyelőre a szakemberek is csak feltevéseket körvonalazhattak, ahhoz, hogy tudományos szempontból megbízható megállapításokat lehessen leszűrni, a régészeti feltárásnak és a történeti kutatómunkának is folytatódnia kell. A kétoldalú, hosszirányú falszakasz, amelynek nagyrészt az alapjai kerültek ki a földből, új adalékokkal szolgálhat a város védműveinek történetéhez, a rá merőleges, árkádos nyílást rejtő falrész pedig valószínűleg utólagos hozzáépítés. Az eddigiek alapján a régészek a feltárt falrésznek a tervezett mélygarázs szintjén való kijelzését, és a szálloda terasza melletti, néhány méterre kiterjedő rekonstrukcióját javasolnák.