Az 1944 május–júniusa folyamán, alig tíz nap alatt gettóba zárt, kifosztott, majd pedig hat vonatszerelvénnyel a halált jelentő Auschwitz-Birkenauba küldött zsidó közösség jelentős része soha nem tért haza, elpusztult a soában. Az emlékükre szervezett gyászszertartásra összegyűlteket Ornescu Dorel-Emil, a Kolozsvári Zsidó Hitközség újonnan megválasztott elnöke köszöntötte, majd Rafael Shaffer, a romániai zsidó közösségek főrabbija mondott halotti imát (kaddist) az áldozatokért, beszédében pedig a hazatértekről is megemlékezett, hangsúlyozva, hogy mindazok ellenére, amit át kellett élniük, sem az elkövetőkkel szembeni gyűlölet, sem pedig a bosszúvágy nem jellemezte őket. A megemlékezés végén a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége, a keresztény egyházak, az önkormányzat, Magyarország kolozsvári főkonzulátusa, az örmény kisebbség képviselői, a zsidó hitközség tagjai, valamint magánszemélyek virágokat, koszorúkat, illetve zsidó szokás szerint köveket helyeztek el az emlékmű talapzatán, így róva le kegyeletüket. A gyászszertartást követően a Nagy/Horea úti Zsidó Deportáltak Emléktemplomában, a volt neológ zsinagógában folytatódott az emlékünnepség, amelynek keretében holokauszttúlélők a menóra hat gyertyáját gyújtották meg a mintegy hatmillió áldozat emlékére. (Nagyi Orsolya)
