Ha megkérdeznéd, mit jelent számomra a fotózás, akkor azt válaszolnám, hogy varázslatot. Számomra a fényképezőgép egy olyan csodadoboz, ami segít nekem abban, hogy megállítsam az időt. Megragadni és elkapni a pillanatokat, amelyek már sohasem jöhetnek újból vissza. Számomra ez egy hatalmas csoda, és ha az ember ezt a csodát birtokolja, emberek millióit teheti nagyon boldoggá. Meglátni a mindennapokban a szépet, azt, amit nem mindenki vesz észre. Megmutatni mások számára, hogy milyen csodálatos a világ, és melyek azok a pillanatnyi képek, amelyek körbevesznek és mégsem figyelünk rá - ezt jelenti számomra a fotózás.
A jelenlegi sorozatom is ezt bizonyítja, amelynek címe: Tükörkép és valóság.
Ha jobban belegondolunk, igazából az egész világ egy tükörnek nevezhető. Hiszen bárhová nézünk, bármit csinálunk, csakis magunkat és a bennünket körülvevő teret láthatjuk benne.
A Tükröződésről Platón Állam című könyve jut eszembe, amikor Szókratész és Glaukon a festményről illetve a tükörről beszélgetnek. ,,(…) ha egy tükröt veszel, s azt mindenfelé körülhordozod: így egykettőre alkothatsz napot és mindent, ami az égen van, földet, sőt nagyon hamar magadat, a többi élőlényt, használati tárgyakat, növényeket, s minden egyebet is megalkothatsz, amiről az imént szóltunk.” És erre Glaukon válasza : ,,Igen – látszat szerint; de nem ám valóságos mivoltukban!” És valóban így van, a tükör képes megmutatni mindent, ami körülötte van, megmutatja a világot és minden apró részletét, de ez, ami a tükörben van, csupán egy látszat, és nem a valóság. Hiszen a világ egy olyan tükör, amely a mi cselekedeteinket tükrözi vissza a természeti jelenségek által.
