Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély 2025. májusi számában.

Elsőként Vajdahunyad várát kerestük fel, a várak királyát, ahogyan Mikszáth Kálmán nevezte egykoron. Itt szerencsénk volt, az egyetlen magyar tárlatvezető volt éppen szolgálatos, ő vezetett minket körbe a várban, ismertette a vár építésének történetét, mesélt lakóiról, a várhoz kapcsolódó legendákról. A történelmi Magyarországnak ez a legimpozánsabb és leginkább épen maradt gótikus várkastélya. Nem véletlen, hogy a magyar honfoglalás ezeréves évfordulójára rendezett kiállításon, a budapesti Városligetben, e vár részeinek másából kialakított épületegyüttes képviselte a középkort, és – a közóhajnak engedve – kőbe építetten manapság is látható a budapesti Városligetben. Hunyad várát viszonylag későn, 1364-ben említi először oklevél királyi várként, de ennél korábban épült. A várat a hozzátartozó birtokkal együtt Zsigmond király adományozta Vajknak, Hunyadi János apjának, katonai érdemeiért. A birtokról nevezte magát a család Hunyadinak. 

A Zalasd-patak partján egy szirtfokon álló, a veszélyeztetett területektől viszonylag távol fekvő várat Hunyadi János építtette át pompás, gótikus várkastéllyá és biztonságos családi fészekké. Ekkor készült a gótikus lovagterem, ahol ma középkori fegyverekből álló kiállítás van, és a fölötte található, Országháznak nevezett tanácsterem, ami most éppen felújítás alatt áll, remélhetőleg rövidesen régi pompájában fog tündökölni. Ugyancsak Hunyadi János idejéből származnak a Kapisztrán és Nebojsza (azaz ne félj) tornyok, az őket összekötő Nebojsza folyosó és a várkápolna. A bejárati kaputól balra található a Szilágyi Erzsébet által építtetett Mátyás-loggia, amelynek emeleti részén még ma is láthatóak a Hunyadi család eredetét ábrázoló freskórészletek. Heltai Gáspár – a magyar világi próza megteremtőjének – több mint négy évszázada megjelent históriája szerint Zsigmond király megismerkedett Havasalföldről származó, Morzsinai Erzsébet nevű bojárlánnyal, akinek együttlétük emlékére egy gyűrűt ajándékozott, s meghagyta, ha fia születnék, hozza fel az udvarba. Megszületett a fiú, akivel – miután felcseperedett – anyja elindult a királyi udvarba. Útközben a gyerek a gyűrűvel játszadozott, ám egy holló elragadta a kezéből, de a hollót lenyilazták, s így a megkerült bizonyítékkal léphettek a király elé, aki Jánosnak címerül a szájában gyűrűt tartó hollót adta.

A vár kútját – a legenda szerint – három török fogoly ásta a kemény sziklába, 15 esztendei verejtékes munkával. A kút melletti falon török nyelvű felirat olvasható: „ali, ibrahim, mehmet”, azoknak a törököknek az emléke, akiknek szabadságot ígértek, ha sikerül vizet fakasztaniuk a sziklából, de a vár urai nem tartották be szavukat. A három, kisbetűvel írt név a hagyomány szerint a Korán egyik sorát jelenti, aminek a magyar megfelelője a következő: „Vizetek van, lelketek nincs”. Látogatásunk során bejártuk a sok viszontagságot megélt, több évszázados várkastély minden zegét-zugát, amely elbűvölt harmonikus szépségével, kecsességével.

Utunk következő állomása Algyógy (régebbi nevén Feredőgyógy) volt, amely Szászváros közelében, a Gyógy patak mentén fekszik, az Erdélyi-érchegység lábánál. A többség csak termálfürdőjét ismeri, azt is ritkán látogatja, mert tőlünk viszonylag messze található és csak nyáron van nyitva. De Algyógy nem ennyiből áll! Van egy csodálatos termálvízesése, a római kori Germisara fürdő máig meglévő maradványai is különlegesek, de legfőbb nevezetessége, hogy itt található épített örökségünk egyik felbecsülhetetlen értéke, az algyógyi rotunda, azaz körtemplom. 

Elsőként a termálvízeséshez mentünk, ami néhány perces sétával elérhető a fürdőtelep központjából. A vízesést (románul Cascada Clocota) termálforrás táplálja, ami télen sem fagy be. A 15 m magasból alázúduló, csillogó víztömeg csodálatos látvány, a belőle kicsapódó ásványi anyagok pedig cseppkőszerűen rakódnak le a sziklára, növényzetre. Rabul ejtett minket is a látvány, akárcsak Kazinczy Ferencet kétszáz évvel ezelőtt. Az Erdélyi levelekben ekképpen ír az algyógyi vízesésről: „Első szabad esése, a tető mogyorói közül, egy pár ölnyi. De itt nagy csúcs kél elébe, s felkapja a patak esését, s úgy szalad ezer apró mozdulásokban, millió meg millió csillám közt alá a mélységbe, mint eleven ezüstlepel… A víz mészrészeket rak le, s ezek sokára ott is követ termesztenek, ahol az nem volt, viszont azt is teszi, hogy ne legyen, ahol volt.” Kazinczy 1816-ban három hónapon keresztül bejárta Erdélyt, főleg azzal a céllal, hogy meglátogassa itteni barátait és levelezőtársait, rokonait. Erdélyi utazásának emlékét őrzi számos kiadásban megjelent munkája, az Erdélyi levelek. Amikor 2016-ban mi is elindultunk bejárni Kazinczy erdélyi útját, hogy minél pontosabban tudjuk követni, elolvastam a könyvet. Ekkor szereztem tudomást az algyógyi vízesésről, amit azóta már többször felkerestünk.

Az algyógyi fürdőtelepen feltörő vasas-kénes, 29–32 °C-os hévforrásokat először a rómaiak használták, akik Germisara néven fürdőtelepet hoztak itt létre, amelynek maradványai ma is láthatóak a mai fürdőkomplexum melletti dombon, annak a közepén egy gödörben volt az egykori római fürdő. Egyes elméletek szerint ez a gödör aktív vulkánként működött néhány százezer évvel ezelőtt. Nekem inkább egy beszakadt tetejű barlangnak tűnt, de erre sincs bizonyíték. Akárhogy volt, mindenképpen csodálatos látvány felülről bepillantva, hát még azoknak, akik a szűk sziklafolyosón keresztül lemerészkedtünk az egykori fürdőmedencéhez és sziklába vájt tartozékaihoz.

A feljegyzések szerint a 16. század közepén Izabella királyné újíttatta fel a fürdőt, amit később több erdélyi fejedelem is felkeresett. A „feredő” vendégei voltak egykor Izabella királyné, Báthory Zsigmond, Bethlen Gábor, Haller Gábor, II. Rákóczi György, I. Apafi Mihály, Bethlen Miklós, Pápai Páriz Ferenc, Bod Péter és Kazinczy Ferenc.

A fürdőtelepről visszamentünk a városba, amelynek központjában két református templom is található. A kö­zelmúltban elvégzett régészeti feltárás tisztázta, hogy a kicsiny körtemplom (rotunda) a 11–12. században épült, a legkorábbi ilyen templom Erdélyben. A középkori Erdélyben négy rotundát ismerünk: Gyulafehérvár, Kolozsmonostor, Szászváros és Algyógy településeken; az első hármat csak régészeti feltárásból ismerjük, a negyediket – az algyógyit –, amely teljesen épségben vészelte át az évszázadok viszontagságait, most látogattuk meg. A kör alaprajzú hajóhoz keleten félköríves szentély csatlakozik. Az épületnek magas, zsindelyes kúptetőzete van, csúcsán hagymakupolás lanternát találunk. Bejárata délről nyílik, kőkerete csúcsíves, nyílása téglalap alakú. A templom belterét a 18. században gerendás födémmel osztották földszintre és emeletre. A födém fölött helyezkednek el a kisméretű, rézsűs ablakok. A nyugati körablak, a többi félkörívvel záródik. A födém alatt, annak megépülése után, három nagyobb, stílustalan ablak készült. A gerendás födém és a földszinti ablakok azért készültek, mert a közelmúltig laktak a rotundában. Hát ilyen is csak tájainkon történhet! Egy közel ezeréves épületet lakássá alakítani, enyhén szólva is felelőtlenség. Jó, hogy mindez már a múlté, hiszen nemrég felújították a rotundát és a mellette álló református templomot is, amely egy korábbi templom helyén épült a 16. században, feltehetően a környéken talált római sírkő, dombormű és szobrok felhasználásával. 1867-ben Kuún Kocsárd renováltatta, majd az 1930-as években Debreczeni László irányításával átépítették. A volt református parókia és iskola épülete az 1990-es években végrehajtott felújítás óta keresztyén ifjúsági központként működik, ifjúsági táboroknak ad otthont. Ők gondoskodnak a rotundáról és a református templomról is, hogy ehhez egyáltalán kapnak valamilyen anyagi támogatást vagy sem, azt csak találgatni lehet. Sokkal többet érdemelne egy ezeréves műemlék épület! Ott jártunkkor csak kívülről láthattuk mindkettőt, mert az ifjúsági központ és a templomok gondnoka egyben az elszállásolt csoportok túravezetője is, aki éppen Algyógy környékén túrázott. Reménykedünk, hogy egyszer minket is elkalauzol a környék csodálatos látnivalói között, hiszen innen kiindulva lehet túrázni a Mádai- vagy a Glodi-szorosban, de felkereshető Kuún Kocsárd, az EMKE egyik alapítójának sziklasírja, a travertin kőfejtő, vagy a szászvárosi vár, megannyi érdekes helyszín. Nem csoda, hogy idénre már minden hétvége foglalt. Útközben hazafelé már tervezgettük is jövő nyári algyógyi utunkat, remélem előbb-utóbb sikerülni fog a környék felfedezése.