De most itt a fantasztikusan díszített, habosan domborodó torta, pompázatos kulinária, amelyre kétszer lehet majd rárontani, akkora: novemberben mód nyílik majd a nagy országos habzsipartira, s bár a receptet senki sem árulta el, a tányérok, szalvéták és emésztőnedvek már idejekorán készenlétbe helyeztetnek. Még pár nap és kiderül, hogy (elvben) hányan is állják körül a kívánatos csemegét. A baloldalként elkönyvelt legnépesebb tábor majdnem történelmi tettként augusztus 23 körülre időzítette jelöltje véglegesítését, de íme, egyre szaporábban kerülnek látótérbe a gourmandok: a jó mesterember, a kiváló háziasszony mellett a példaértékű tanár-elnök is színre lép Theodor Paleologu pipát fitogtató sejtelmesen intellektuál-arisztokratikus mosolyával. Aztán legfrissebb hírként az exuniós-parlamenti exszínész Diaconu is belép egy epizódszerepre: ő csak szándékát nyilvánítja, hogy akkor indulna az őszi maratonon, ha például két párt is beállna mellé támogatóként. (Nem túlzás azzal gyanúsítani, hogy e húzás mögött az ukrajnai elnökválasztás példája lapulhat, de azért ne feledjük, ezt csak így kopipéjszt technikával átültetni honi terepre..., merész kalkulus, maradjunk ennyiben). Az RMDSz már nem számít meglepetésnek, mert Frunda jelölése óta eddig folyton benevezett az első fordulóba. Hogy Funar es egyéb fajták is ott toporognak a képzeletbeli rajtvonalnál, az szintén nem kellene, hogy váratlanul érjen.
Ami viszont ezúttal aggasztónak tűnik: az államfőválasztás elbagatelizálásának fokozott veszélye. Ekkora előnnyel az újrázásra esélyes Iohannis helyzete csak látszólag kényelmes. Amennyiben az arányok nem változnak lényegesen, a többi szereplő nagy része majd arra hajt, hogy pártját (vagy egyéb megbízóit) kielégítve harsányan és agresszíven lépjen ringbe, mert többségüknek nem lehet reális célja a döntőbe való jutás. Egyszerűen reklámfelületnek tekintik majd a korteskedést, hogy majd a saját vagy csapatuk hasznára trafikáljanak a második turnusban. És legtöbbjük ugyan kikezdi majd Iohannis különben is kétséges teljesítményét, de a hangsúly az egymás elleni izmozásra tolódik: ebből kerekedik ki majd az emlékezetes mondatok, kijelentések kavalkádja, aminek óhatatlanul az lehet a hozadéka, hogy a politikai küzdelem erős megyei mezőnyre emlékeztető színvonalra silányul.
És akkor a döntőbe jutók, miután kifújták magukat és damasztszalvétákba törölték az első turnus izzadtságát meg egyéb testnedveit, ami ilyenkor ugye a kampány hevében felszínre szokott törni, rávethetik magukat az emeletes torta utolsó szintjére: kicsit émelyegve, enyhén csömörlötten, a telitettséget álcázva hasítanak bele a könnyű textúrájú laktatós masszába, hogy aztán öt éven át a felböffentett utóízeket elemezve, titkos tanácsosaiknak tettetett rezignáltsággal odasúgják: nem ilyen krémet akartam.
Borítókép: forrás - mapn.ro
