Az elégedetlenség akkora méretet öltött, hogy Ilie Bolojan miniszterelnök már saját pártjában is ellenállásba ütközik, ezt bizonyítja, hogy a hét elején bizalmi szavazást kért a kormányfő a PNL-ben, amit ugyan megnyert – mert a liberálisoknak nincs alternatívája jelenleg a miniszterelnöki posztra –, de Bolojan nem aratott teljes sikert, mert pártja megvonta tőle azt a jogot, hogy megyei szervezetek elnökeit leváltsa azokban a megyékben, ahol a liberálisok rosszul szerepeltek a választásokon.
A kormány a lakosság tűrőképességét próbára tevő intézkedéseket azzal indokolja, hogy nagyon sok a visszaélés a betegszabadságok és általában a kedvezmények terén. A kormányfőnek sajnos igaza van, hiszen Románia a kiskapuk országa, ahol nagy hagyománya van a törvények kijátszásának. Gyakran maguk az állami intézmények jogászai találnak olyan jogi csavart, amivel el lehet érni egy kedvezményt vagy egyszerűen azt, hogy ne alkalmazzák a törvényt, főleg a hatalomhoz közel állókat kedvezőtlenül érintő döntések esetén. Általában a törvény nem alkalmazása a legsúlyosabb jelenség, hiszen Romániában azért nem működik jól sok minden, mert elmarad a törvény betartatása, ami óhatatlanul maga után vonja a különböző bajok, szerencsétlenségek bekövetkezését. Ilyenkor újabb jogszabályt – úgymond szigorúbbat – fogadnak el, amit aztán csak ideig-óráig alkalmaznak, és minden marad a régiben. A sok törvénymódosítás pedig jogi értelemben vett bábeli zűrzavarhoz vezet, túlszabályozáshoz, amikor már senki nem tudja, hogy mi volt a törvényalkotó eredeti szándéka. Emiatt a törvények is annyira ellentmondóak, hogy sokszor azért nem lehet betartani őket, mert minimum kétféleképpen, ha nem többféleképpen lehet értelmezni a különböző jogi előírásokat.
A kormány azonban a betegszabadság első napjának nem fizetésével és a fogyatékosok kedvezményeinek eltörlésével a hatóságok impotenciájáról állított ki bizonylatot, hiszen ezzel újfent elismerte, hogy az állami intézmények képtelenek követni a különböző nyilvántartásokat, az adatbázisok nincsenek kellőképpen összekapcsolva, a digitalizáció az állami szektorban sok helyen gyerekcipőben jár, s mindez azt eredményezi, hogy a hivatalnokoknak fogalmuk sincs, kinek járna különböző kedvezmény vagy fizetetlen betegszabadság. Az adatbázisokra, az alkalmazható törvényekre már csak azért is nagy szükség lenne, mert Romániában régi hagyománya van az állammal szembeni bizalmatlanságnak. Sokan arra törekszenek, hogy kijátsszák az államot, ne fizessenek adót, ezen a téren a lakosság kritikus tömege meglehetősen nagy kreativitásról tesz bizonyságot és sok energiát fordít erre, ahelyett, hogy ezt az erőforrást más, hasznos célokra használná fel.
De a fogyatékosoknak járó kedvezmények és a betegszabadságok nyomon követése egy jól működő államban nem kellene problémát okozzon. A mai technológiával minden bizonnyal vissza lehetne szorítani a visszaéléseket, csak a kormány a könnyebbik utat választotta, mindenkit besorolt a bűnöző kategóriába, s ezáltal a valóban rászorulókat is megfosztotta azoktól a kedvezményektől, amelyek számukra létfontosságúak. Ez valóban felháborító, és Ilie Bolojannak is oda kell figyelnie a társadalom hangjára, különben a kormánykoalíció végképp elveszíti azt a társadalmi bizalmat, amit tavaly a megismételt elnökválasztás után megkapott.
Sokszor a miniszterek és a hivatalnokok nem tudják, mi történik a terepen, a megyékben, mert nincsenek meg az ehhez szükséges digitális adatbázisok, amelyek releváns információkat tudnának biztosítani a központi és helyi hatóságoknak közpolitikák kidolgozásához, az adók begyűjtéséhez, jogszabályok alkalmazásához. A kormány pedig ahelyett, hogy nekivágott volna a nehezebb útnak, és felgyorsította volna a valós és nem a színlelt digitalizációt, hogy rendelkezzen a nyilvántartáshoz szükséges rendszerekkel, hadat üzent a rászorulóknak. Nem csoda, hogy sokan igazságtalannak érzik az elmúlt hónapok kormányzását.
