Te is Orsiékszert viselsz? – négy éve tartó „szerelem”

Az Orsiékszer megálmodói és készítői évek óta jelen vannak a Kolozsvári Magyar Napokon (A szerző felvétele)
A hozzám legközelebb álló személyek már tudják rólam: ha Kolozsvári Magyar Napok, akkor Orsiékszer. Büszkén mondhatom, hogy immár negyedik éve számolom a hónapokat, tartogatom a banikat arra a néhány napra, amikor kedvenc ékszereseimmel találkozhatok a vásárban.

Ez a szerelem valójában egy pár smaragdzöld fülbevalóval indult, egy év múlva már gyűrű is tündökölt az ujjaimon. Azt hiszem, a kétezres évek romkomjai ezt hívják „szerelem első látásra”. Olyan ez, mint a fiú kilencedikben, akit ha megláttam a folyosón, a torkomban kezdett dobogni a szívem. Mit is mondhatnék, ismét licis lettem… Szóval, teltek az évek, és én csak a nagy Ő-re tudtam gondolni, hogy augusztusban várhatóan ismét találkozunk, s már decemberben elkezdtem az insta profilját nézegetni. Idén aztán elhatároztam, hogy bátorságot merítek, és megszólítom. 

Nos, röviden így született meg ez a beszélgetés az Orsiékszert megálmodó, illetve kivitelező Németh Orsival és lányával, Tárnok Orsival. Talán nem is gondolnánk, hogy egy pár fülbevalót mennyi időbe telik elkészíteni, milyen utat jár be, amíg az arcunkat díszítheti. Többek között erről kérdeztem Németh Orsit, aki már több mint harminc éve foglalkozik ékszerkészítéssel. Az első lépés mindig az ötlet, mondta. Akár egy diák, akit órán megszáll az ihlet, füzetszélre, papírdarabokra rajzolnak, skiccelnek, ezután jön csak az igazán nehéz feladat: kiválasztani azokat a mintákat, amelyekről aztán ékszer készül. Tárnok Orsi hozzátette, hogy minden és bármi inspirálja őket a skicceléskor, legyen az a környezetük, vagy egy kósza gondolat. Miután eldőlt, hogy melyek a nyertes modellek, a következő lépés a formázás, amelyhez ötvösviaszt használnak, majd szilikonba kiöntik a medált, és elkészül a mesterdarab. Ezt még kell reszelni, hogy a minta hangsúlyosabb legyen a további darabok elkészítéséhez. Különösen figyelnek arra, ha például kisállatot formáznak, ezt milyen tekintettel ábrázolják. Saját maguk által kevert ékszerviasszal öntenek színt a medálokba, akárcsak az én smaragdzöld fülbevalómba. Az Orsiékszerek ezüstüzött rézből készülnek, tehát nagyon tartósak, a kémia szakértői bizonyosan hallottak róla, hogy a folyamat neve: elektrolízis útján történő ezüstgalvanizálás. Ha pedig jól számolom, a teljes folyamatot figyelembe véve, akár két és fél hónapba is kerülhet egy új fülbevaló elkészítése. 

Tovább beszélhetnénk még a munkafolyamatról, az anyagokról, a vegyi reakciókról, a legfontosabb hozzávaló viszont a szeretet, amelyet – mint mágikus bájitalt – öntenek bele az ékszereikbe. Ha kell, helyben készítik el álmaid nagy Ő-jét, mármint ékszerét. Sokszor hallani, hogy az emberek a népviseletet – legyen az kalotaszegi vagy székelyruha stb. – manapság nem szívesen veszik fel. Lassan csak ünnepkor öltik magukra, különben egész évben ott porosodnak a szekrényben. Én is nehezen találom meg a módját annak, hogy „köznapi viselet” legyen a népi darabokból, a legújabb próbálkozásom a széki szoknya és póló (sikeres) kombinációja volt. Erre a problémára tökéletes választ jelent az Orsiékszer is, amelynek készítői elmondták: egyik fő céljuk az, hogy a népi motívumokat emészthetővé tegyék. Következésképpen az emberek észre sem veszik, de sokan ösztönösen a népi motívumos ékszerek után nyúlnak, és mindennap büszkén viselik például a torockói gránátalma mintás gyűrűt, akárcsak én.