A háziorvosok nem lelkesednek a telediagnosztikáért
A több mint kétéves világjárvány után, amikor leginkább a háziorvosok tapasztalták meg élesben a telemedicina előnyeit, mostanra végre kidolgozták annak a 2020-as sürgősségi kormányrendeletnek az alkalmazási előírásait, amelyek a távgyógyászatra vonatkoznak. Valószínű, hogy a járvány miatt a telemedicina szó hallatán az átlagembernek csak az jut eszébe, hogy felhívja a háziorvost, ha rosszul érzi magát, ám a fogalom ennél sokkal többet fed.
Például magába foglalja annak lehetőségét, hogy az orvosok távközlési eszközöket és a világhálót használva kommunikáljanak egymással a diagnózis vagy a terápia visszaigazolására. Azt is lehetővé teszi, hogy szintén a távközlési eszközök alkalmazásával az egyik orvos segítséget nyújtson annak a kollégának, aki épp sebészeti beavatkozást végez. A röntgenfelvételek, az orvosi imagisztikai felvételek is továbbküldhetők az internet segítségével, hogy a szakorvos azok alapján állapítsa meg a diagnózist. Sőt, nemcsak a röntgenfelvételeket, CT- és MR-vizsgálatok felvételeit, eredményeit lehet elküldeni az orvoskollégának, hanem a mikroszkóp által készített felvételeket és adatokat is.
Alapvetően a háziorvosok és más szakorvosok ambulanciái, diagnosztikai és kezelési központok, egészségügyi központok, laboratóriumok, valamint más állami és magán egészségügyi intézmények nyújthatnak megelőzési és gyógyítási célú egészségügyi ellátást telemedicinán keresztül az új törvény szerint, amely szerint a kommunikációs eszközök lehet bármilyen audio- vagy videoplatform, elektronikus berendezés és kábelhálózat, optikai szál, rádió, műhold és hasonlók.
A törvény szerint a telemedicina magába foglalja az orvosi adatok és információk biztonságos továbbítását szöveg-, hang-, kép- vagy más formátumban, amelyek a betegségek megelőzéséhez, a betegek diagnosztizálásához, kezeléséhez és megfigyeléséhez szükségesek. Ugyanakkor a távközlési eszközökkel továbbított felvételek esetében az egészségügyi létesítmények kötelesek biztosítani az adatok titkosságát, illetve kötelesek az érvényben levő adatvédelmi előírásokat betartani.
Az orvostudomány ezen új ága a következőket foglalja magába: a távkonzultációt, a távszakértést, a távsegítséget, a távradiológiát, a telepatológiát, a távmegfigyelést.
A távkonzultáció a beteggel a diagnózis és a kezelés meghatározása céljából folytatott megbeszélést, míg a távszakértés több orvos véleményének cseréjét jelenti a diagnózis vagy a kezelés megerősítése érdekében, a beteg fizikai jelenlétének szükségessége nélkül. Az egyik orvos által a másik távoli orvosnak nyújtott segítséget távsegítségnek nevezik, a távradiológia pedig a radiológiai képek elektronikus továbbítását fedi a szakemberek általi értelmezés és a diagnózis felállítása céljából. A telepatológia mikroszkópos adatok és képek továbbítását jelenti patológusok általi értelmezés és diagnózis felállítása céljából. A távmegfigyelés pedig lehetővé teszi a szakember számára, hogy távolról figyelemmel kísérje és értelmezze a beteg orvosi adatait, és a továbbított adatoknak megfelelően módosítsa a kezelést, a kezelési rendet.
Vasile Barbu, az Országos Betegvédelmi Egyesület (ANPP) elnöke szerint a telemedicina nagy előnye, hogy a bonyolultabb problémák esetében kedvez a háziorvosok és más egészségügyi központok együttműködésének. „A távgyógyászat a megelőzésben, sőt a beteg távoktatásával a gyógyulási folyamat idején is alkalmazható” – mutatott rá. További előny lenne, hogy a betegek a komplex orvosi szolgáltatásokat bárhol igénybe vehetnék. „A távgyógyászat életeket menthet, mert bizonyos eseteknél gyorsan közbe lehet lépni” – fogalmazott a betegjogi képviselő, aki példának a szívrohamot hozta fel. „Ha a beteg leírja a tüneteket és rendelkezik az adatok továbbítására alkalmas eszközökkel, az orvos láthatná a szívben bekövetkező változásokat, és sürgősségi segítséget tudna küldeni” – vélte Barbu.
„A telemedicina olcsóbb, hatékonyabb és pénzt takaríthat meg. Emellett a modern technológiák alkalmazásával kényelmet, gyors hozzáférést és pontosságot biztosít” – mondta Vasile Barbu, az ANPP elnöke.
Dr. Gindrovel Dumitra háziorvos azonban arra figyelmeztetett, hogy a távgyógyászat soha nem helyettesítheti a háziorvosi ellátást. Rámutatott, hogy a telemedicina speciális, akut problémákkal foglalkozhat, és minimális konzultációt nyújthat ugyan, de csak ideiglenes megoldás, amíg a beteg eljut a szakemberhez. „A távszolgáltatások nem tudják biztosítani az ellátás folyamatosságát” – utalt arra, hogy a betegnek olyan orvosra van szüksége, aki az összes egészségügyi problémáját ismeri, legyen az akut vagy krónikus, és aki prevenciós szolgáltatásokban részesíti.
Az általunk megkérdezett egészségügyi dolgozók óvakodtak a nyilatkozattételtől, arra hivatkozva, hogy hozzájuk a témában semmilyen hivatalos értesítés nem érkezett. „Én nem szívesen élnék a távdiagnosztika által nyújtott lehetőségekkel. Háziorvosként fontosnak tartom, hogy szemtől szembe lássam és vizsgáljam a beteget. A járvány ideje alatt is mindvégig fogadtam a betegeket. Kevésbé valószínű, hogy ez az intézkedés előnyös lesz a háziorvosok számára” – nyilatkozta lapunknak egyik kolozsvári háziorvos. Hozzátette: háziorvosként eddig semmilyen tájékoztatást nem kapott az egészségbiztosító pénztártól a távgyógyászatra vonatkozóan. „Lehet, hogy a közelmúlt sztrájkja is szerepet játszott ebben” – jegyezte meg.
(Borítókép: Freepik)
